Eger - hetilap, 1880
1880-10-14 / 42. szám
330 ezek mind oly természetűek, melyeken éppen nem örvendhetünk, mert vám- és adóemelésből állanak , tehát az adózó polgárok vál- laira esak új terheket rónak. Másrészt e bevételek még kétségesebbek, mint az előbb emlittettek, mivel csak törvényjavaslatokon alapulnak, tehát csak akkor lennének megvalósíthatók, ha az országgyűlés azokat elfogadja, és akkor is kérdéses, meghozzák-e csakugyan az előirányzott jövedelmet ? Hogy nem nagyítunk, az mindjárt ki fog tűnni, ha e bevételeket kissé közelebbről veszszük szemügyre. Mindenek előtt az ásvány-olaj adó és kőolaj-vám emeléséről szóló törvényjavaslattól a pénzügyminister másfél millió jövedelmet vár; mivel azonban ehhez, mint közös érdekű ügyhöz, a lajthántuli ministerium és törvényhozás beegye- zése is szükséges, s a múlt évben e javaslat keresztül vihető nem volt, kérdés, vájjon az idén hajlandók lesznek-e ott ezen javaslatot elfogadni ? Továbbá fedezetül van előirányozva a pénzügyminister által kilátásba helyezett új bevételi forrásokból 5 millió ft. E források: a szállítási adó, a II-o d osztályú kereseti adót módosító, illetőleg emelő s egyes fogyasztási czikkek megadóztatására vonatkozó javaslatok törvényerőre emelése. Csakhogy kérdés, az első két törvényjavaslat jobb sorsban fog-e az idén részesülni, mint a múlt ülésszak alatt? Az új jövedelmi forrást képezni hivatott fogyasztási czikkek pedig, ez idő szerint, még a minister, úr titkát képezik, s hogy az ezekre vonatkozó javaslatok is törvényerőt fognak-e nyerni? azt már most megmondani bajos volna. A még hiányzó összegek ismét csak adósságcsinálás t. i. aran y j ár a dé k - pap i r ok kibocsátása által fedezendök, mely eljárás, bár a pillanatnyi zavaron segíteni képes, a jövőre nézve csak a kiadások emelkedését fogja maga után vonni. Ezek szerint az 1881. évi költségvetés államháztartásunk szánalmas képét tünteti fel. Nem találjuk abban sehol ama minden kormány által szorosan követendő elv megvalósítását, hogy a bevétel és kiadás egymással egyensúlyban álljon, de nem találjuk a törekvést sem ezen egyensúly helyre állítására és feutartására. Állami kiadásaink óriási számokbau vannak kitüntetve, ellenben a bevételek, daczára az új adónemek behozatalának s a fennlevök túlcsigázásának, nem tartanak lépést a kiadások növekvésével. Az adóképesség és adóalap egyre fogy, s a nemzet egy katastropha felé sodortatik, melyből csak a legkedvezőbb körülmények mellett s ekkor is csak nagy nehezen fog tudni kibontakozni. Talán némi megnyugvást találnánk, ha e nagy összegek legalább nagyobb részben productiv czélokra használtatnának fel, ha általuk az anyagi és szellemi érdekek kellő istápolást nyernének, segélyökkel a lekötött erők felszabadittatnának, a földmivelés, álattenyésztés, bányászát, ipar, kereskedelem s más vagyonosodási tényezők erei megnyittatnának; azonban fáj szivünknek látni, hogy a nemzetnek a haza jólétének emelésére hozott áldozatai két szörny feneketlen gyomrába dobatnak, melyeknek á 11 am adósság és had ügy a neve. Ezek (nálunk s Europa legtöbb államában) majdnem mindent egy magok felemésztenek, elannyira, hogy közigazgatási, közművelődési s más productiv czélokra alig marad valami, sőt bizonyos, hogy az uralkodó gazdálkodás mellett az ezekre eddig fordított összegek is évröl-évre kevesbedni fognak. Valóban igen bátor embernek kell lenni gróf Szapáry Gyula pénzügyminister urnák, mert államháztartásunk ezen elszomorító s a legkomolyabb aggodalmakra szolgáltató képének vázolása után még azon inditványnyal is mert fellépni, hogy: „az egy alapon álló, egy czél felé törekvő elemek a bajok enyhítésére és elhárítására szövetkezzenek,“ vagyis más szavakkal: hogy az egyesült ellenzék tagjai és a partonkivüliek a kormánypártba lépjenek és a kormánynak jelen gazdálkodási politikáját támogassák, mitől Isten óvjon! Az említett pártok lapjai nem maradtak adósok a felelettel, melyben, mint azt a nemzet el várta tőlük, az ajánlott, alapon a közeledést határozottan visszautasították. Az egri zászló-iigy. Az egri zászlósértési ügyben Edelsheim Gyulai báró, tábornok, a következő sorokat intézte a „P. Lloyd“-hoz: „Becses lapjának szept. 24-iki számában „Az egri zászló-ügy“ czime alatt a következő újdonság foglaltatik: „Mint bécsi katonai körökben beszélik, a Seemann-ügy komoly befejezést nyer. Ziegler tábornok, kassai hadparancsnok az ismert ügyben Egerben volt, s helyeselte Seemann eljárását. Hir szerint Zieglert legközelebb nyugdíjba helyezik, minek okául a fent említett eset szolgál. Seemann legjobb esetben pensioba lép, de nem valósziuütlen, hogy végkép kilép a hadsereg kötelékéből.“ (Ez újdonságot a „P. LI.“ a „Hon-“ból vette j át.) Van szerencsém tudomására hozni, hogy e hir teljesen valótlan. Minthogy nem tartom magamat arra hivatottnak, hogy ez auy- I nyira megbeszélt ügy részleteibe bocsátkozzam, a következők fel- I sorolására hivatkozom: A magyar lobogó állítólagos megsértése J ügyében a törvényes vizsgálatot katonai részről még a nyár folyamán befejezték, s az ügyiratokat a kassai katonai parancsnokság áthelyezte a cs. és k. hadügymiuiszteriumhoz. A vizsgálatok eredményéből, éspedig nem olyan egyének beszédéből, kik adnak hallomásra, mende-mondára, de saját tudomásukból adhattak felvilágosítást, kétséget kizárólag constatáltatott, hogy semmi olyas nem történt, és semmi olyannal Seemann alezredes nem vádolható, ami legtávolabbról is a magyar nemzet zászlójának kisebbítésére volna magyarázható. A vizsgálat ezen eredményéről a hadügyminis- terium augusztus hóban értesité a m. kir. miniszterelnök ur ő nagyméltóságát. Budapest 1880. okt. 6. Teljes tisztelettel Edels- heim-Gyulai br. tábornok.“ Miután a tábornok ur kisütötte, hogy a hadligyministerim a miniszterelnököt a vizsgálat eredményéről még augusztús hóban értesítette, a belügyminiszter ur válasza, melyet Egerváros képviselő testületé két Ízben is megsürgetett, nem késhetett már sokáig. S valóban a válasz a napokban csakugyan leérkezett Hevesmegye alispánjához. A belügyminiszter leirata, melyet Hevesmegye alispánjához a Seemann-ügy ben megejtett vizsgálat tárgyában intézett, következőleg hangzik: Hevesmegye alispánjának. Seemann Alajos cs. és kir. alezredes állítólag elkövetett zászlósértési ügyében Egerváros képviselő-testületének f. évi julius 4-én 3429/ sz. a. hozzám intézett felterjesztése folytán a szabályszerű vizsgálat elrendelése iránt a szükséges lépések általam megtétetvén, a vizsgálat elrendeltetett, szabályszeriileg foganatosíttatott s annak befejezéséről f. é. augusztus havában értesittettem, a vett értesítés után azonban még némely felvilágosításokra lévén szükségem, mi az iratok váltása folytán huzamosabb időt vett igénybe: tekintetes uraságodat a nyert felvilágosítások után a vizsgálat eredményéről a következőkben értesítem. Az 1879. évi okt. 4-én ö csász. és ap. kir. felségé legm. ne- venapján az egri tiszti kertben rendezett ünnepi mulatság alkalmával két magyar nemzeti szinü zászló volt kitűzve, melyek az ünnep egész napján ott lobogtak, senki által meg nem sértettek, sem pedig el nem táv o- littattak, s általában azon ünnepély minden legkisebb zavaró esemény közbejötté nélkül folyt le. Másnap, tehát akkor, midőn az ö felsége legm. névnapja alkalmából rendezett ünnepélynek már vége volt, megtörtént, hogy Seemann Alajos alezredes, midőn családjával a tiszti kertben megjelent, hol akkor nején, gyermekén, annak kísérőjén és egy katonatiszten kivül más jelen sem volt, az egyik lazán lógó nemzeti zászlót nyeléről levette, de nem azon oknál fogva, mert az magyar lobogó volt, hanem azért, mert rongyos és piszkos volt. Ez alkalommal használta Seemann Alajos alezredes a „rongy“ szót, de ezen kifejezés csakis ’a zászló dísztelen voltára és nem magára a magyar nemzeti zászlóra vonatkozott. Már maga ezen tényállás mutatja, de Seemann alezredesnek a vizsgálat alkalmával ünnepélyesen adott nyilatkozata is tanúsítja, mely nyilatkozatnak valódiságát megerősíti azon egyéneknek tanúskodása is, kiknek a kérdéses csélekvényröl legközelebb tudomásuk lehetett, — hogy Seemann alezredesnek a szóban levő lobogó eltávolításánál a legtávolabbról sem volt szándékában a m. nemzeti zászlót becsmérelni avagy megsérteni, s hogy ezen