Eger - hetilap, 1880
1880-09-16 / 38. szám
299 ságnakRomániát és pedig német és osztr.-magy. garan- tia alatt. Az Anglia és Oroszország közötti benső viszony kifejlődésének legszólóbb ténye gyanánt vehetjük, hogy Constantin orosz nagyhg. ez idén utazása czéljául nem Párisi, hanem Londont választotta. S bár Gladstone kijelentette, hogy nem szándékszik az orosz politika úttörője lenni, mégis attól tarthatni, hogy az orosz- szál karöltve fog haladni. Most is erősen folyik e két nagy hatalom között a tárgyalás, nemcsak a török-montenegrói, hanem a görög kérdésben is, s mivel ez utóbbiban a hatalmak valószínűleg eltérő nézeteket fognak vallani, Anglia el van katározva csupán Oroszországgal a kérdést rendbe hozni. a: le c z Herman Ottó előadása a phylloxeráról. Herman Ottó ur, jeles természettudósunk s Szeged város országgyűlési képviselője, e hó 12-én d. e. 10 órakor, az érseki lyceurn dísztermében nagy számú hallgatóság előtt tartotta meg előadását a phylloxeráról, ezen fájdalom, hazánkra nézve is végzetessé vált rovarról, mely egyre több és több helyen való fellépésével nemzeti háztartásunk nemcsak egyik legnevezetesebb, hanem épen pótolhatatlan ágát: bortermelésünket a végpusztulással fenyegeti, ha az ellene összes szellemi és anyagi erőinkkel felveendő harczban a veszélyt elhárítanunk nem sikerül. Ezen épen oly érdekes mint tanulságos előadást a következőkben kísértjük meg visszaadni. * * * A tudós előadó eleve is biztosítani kívánván a hallgatóságot, hogy csak azt fogja előadni, mit tanulmányai és tapasztalatai folyamában igaznak és elfogadhatónak megismert és minek valóságáról meg van győződve, másrészről azon reményének adott kifejezést, hogy Eger lelkes polgársága, történeti traditioihoz hiven, a veszély ellen egyesült erővel és kitartással fog küzdeni, hogy gyönyörű szőlőhegyeit, e város kincsét, mely az országé is, a bajtól megóvja. Először a baj története-, a phylloxera elterjedéséről szólt. A phylloxera kizárólag a szőlő élösdije; más növényre át nem megy. Hazája Amerika, hol 1854-ben fedeztetett fel, azonban nagyobb figyelemre nem méltattatott; mert a jóval nagyobb tenyésző erővel biró amerikai szőlőknek nem képes annyira ártani. Európába a hatvanas évek elején hozatott be. Először déli Francziaország- ban, Avignon környékén észleltetett 1865-ben, hol a szőlőbirtokosok azon szomorú tapasztalatot tették, hogy szőlőhegyeikben sárga foltok támadtak, melyek köralakban egyre terjeszkedtek, mi alatt a tőkék elcsenevészedtek, leveleik elsárgultak, alig nehány ujjnyi vesszőt hajtottak, s végre elszáradván, egészen kivesztek. Miután több vidékről is érkeztek ily rémhírek, általános lett az ijedség, min nem fogunk csodálkozni, ha tudjuk, hogy a borászat a franczia nemzet gazdagságának egyik fő forrása. Kezdették találgatni a baj okát. Planchon tanár volt az, ki kimutatta, hogy a bajt egy szabad szemmel alig látható, tojássárga rovar okozza, mely a szőlő gyökereit roppant mennyiségben lepi el s azokból az éltető nedvet kisziván, a szölötö lassú halálát idézi elő. A baj oka és nagysága felismertetvén, természetes, hogy most már minden oldalról megindult a harcz a szölöpusztitó ellenség ellen. A franczia állam 300,000 franknyi jutalom-dijat tűzött ki egy biztosan ható irtószerre, más testületek még 200,000 frankot; congresusok tartattak; a szakemberek lázas tevékenységet fejtettek ki, s mig egyik részük ezen eddig rejtélyes lény életmódját kezdette megfigyelni, addig a másik rész a mentésről gondoskodott. Százféle szert és módot ajánlottak; s végre a teljes irtásban és Dumas, a hírneves vegyész tanácsára a földnek könnyen illó s robbanó szénkéneggel való megmérgezésében állapodtak meg. Azonban, valamint a többi, úgy ez sem vezetett czélboz, s igy Francziaországban, műveltsége és hatalmas anyagi eszközei daczára, melyekkel a baj ellen küzdött, egyik i szölövidék a másik után pusztult el, annyira, hogy bortermelése min- I tégy felényire, 80 millió hectoliterröl 40 millióra apadt, mely oly veszteséget képvisel, mely francziák nyilatkozata szerint, eddig meg- közeliti az 5000 millió frankot, tehát azon roppant összeget, melyet a legyőzött Francziaország a hetvenes évek elején a győztes Németországnak fizetett. De fájdalom, az iparkodó szölögazda azon vágya, hogy szőlejét más országok kitűnő szölöfajaival jövedelmezőbbé tegye s a szölöve8szökkel való kereskedés gyorsasága és roppant kiterjedése volt oka annak, hogy a baj elterjedt országról országra s igy eljutott különben is sokféleképen sújtott, szegény hazánkba is, hol eddig mintegy 30 helyen constatáltatott a szölövész fellépése, s ma már minden borvidék népe méltán félti egyetlen életforrását! De épen e félelem törje meg közönyösségünket s serkentsen bennünket a tettre! Ma már mindenki át van hatva ama gondolattól, hogy védekeznünk kell, 8 meg kell élnünk a phylloxczera daczára is. Minthogy az előbb említett eszközökkel a bajt orvosolni nem lehet, más eszközökről kellett gondoskodni. így jutottak azon gondolatra, hogy a szőlő ellenállási képességét mesterségesen annyira kell fokozni, hogy a vészszel daczolhasson; s miután azt tapasztalták, hogy az amerikai szölöfajok, habár ezeket is ellepi a phylloxera, nem, vagy kevésbbé szenvednek általa, ezek meghonosítását kisérlették meg; de az eredmény nem felelt meg a várakozásnak; mert az amerikai szőlőtök bora minőségre nézve meg sem közeliti a nemes európai fajok borát. Megkisérlették az európai fajoknak amerikai gyökerekbe való ojtását is ; azonban ez sem képes még biztos és megnyugtató eredményeket felmutatni, s igy vagyunk a szőlőnek magból való tenyésztésével is, melynek az áll útjában, hogy a magból nevelt szölöcsemeték gyakran egészen eltérnek az eredeti fajoktól s csak nagy sokára hoznak termést. E téren tehát még ma is a tapasztalásra vagyunk utalva. * * * Az előadás második, nem kevésbbé érdekes részét képezte a phylloxera természtrajza és a baj felismerése, melyet csak főbb vonásaiban jegyzünk fel. A phylloxera (szölötetü) oly parányi állat, hogy a szabad szem csak piczi, tojássárga pontnak látja, tehát parányiságából ki- indúlva, alig magyarázhatnék meg veszélyességet, hanem csak úgy, ha ezen apró lény óriási szaporaságát, s e tömérdek számban végzett romboló munkájának folytonosságát ismerjük. Az előadó, hogy a phylloxera szaporodási viszonyait köunyen felfoghatóvá tegye, az ugyanazon nagy és változó állat-rendbe tartozó 8 mindenkitől ismert levéltetvekre utalt, melyekből tavaszkor valamely rózsabokron vagy fán, úgy lehet, csak egyet, kettőt veszünk észre, és mire a nyár vége felé hajlik, a bokor levelei, vagy a fa ágai csak úgy nyüzsögnek a tetvektöl, min nem fogunk csodálkozni, ha tudjuk, hogy e parányi állatkák 8—10 nemzedéket is érnek el egy nyár folyamán. Azt is tapasztaljuk, hogy a nyár végén, az utolsó nemzedék petéiből szárnyas alakok is kelnek ki, melyek szárnyra kelve mindenfelé elviszik a bajt, mennyiben azokon a helyeken, hol petéiket lerakták, a tavaszi, reudkivül szapora és falánk alakoknak új meg új telepjei keletkeznek. Ilyen a phylloxera fejlődése is, azzal a különbséggel, hogy a mit a levéltetvek a növény föld felett való részén véghez visznek, azt a phylloxera a növény föld alatt levő részén, a gyökereken teszi, s csakis az utolsó, a szárnyas nemzedék kerül a föld szine fölé, hol párosodva szerte szállong s minden irányban terjeszti a vészt. — Az értekező igen csinos ábrákkal tette szemlélhetövé a phylloxera fejlődési folyamatát, melyben nincsen megállapodás; mert a petékből rögtön tetvek kelnek s legott szaporítanak, mi nyolczszor ismétlődvén tavasztól őszig, nem csoda, ha a tavaszkor 8zaporitó egyetlen állatka után őszkor már százmilliók találtatnak. *
