Eger - hetilap, 1880

1880-09-09 / 37. szám

293 az össze fürtéit, 8 önkénytelenül is feikaczagok, midőn olykor irón- ját türelmetlenül az asztalra vágja, mert ez is megszokott történni, midőn a keresett rim benne reked. De barátom nem jön ki sodrá­ból; hozzám fordul s boszankodva panaszolja, hogy ma nem akar sikerülni. Ilyenkor csak bajosan vagyok képes jó kedvem kitörését elfojtani. Mindamellet felebaráti kötelességemnek tartom, öt megvi- gasztlni. Elmondom, hogy ilyesmi a nagy költőknél is elöszokott fordulni, s sohasem kételkedtem azon, hogy született poéta stb. „Tréfálsz, barátom !“ szól ilyenkor 8 úgy tesz mint ha hara­gudnék, de azért az önhittség azt súgja neki: hogy mégis igazam van . . . Gyakran mellém ül s lelkesedve szól Vörösmartiról, Petőfiről, Aranyról, (hja, a nagy szellemek csak hozzájzk hasonlókkal szeret­nek foglalkozni!) Csengetnek. A levélhordó lép be, pár újságot tesz az asztalra, melyek­re barátom elöszokott fizetni; mert azok a szerkesztők oly sziik- keblüek, hogy még az oly zseniket sem méltatják mindig tisztelet- példányra, milyen az én Gyurka barátom. Az előfizetési összeg mellé aztán nem mulasztja el néhány verset is csatolni, természe­tesen csupa szerénységből a legeszményibb álnevek alatt, mint pl. Bájkerti Aladár, Virághalmi Elemér, Liliomvölgyi Zöngömér stb. S a fogás néha sikerül; mert megesik, hogy verse, habár erősen ja­vított 'kiadásban, mégis napvilágot lát. Azok a szerkesztők! . . . Ha az én zseniális barátom sétálni megy, haját divatosan fé­süli (a la csikó-firizura) párizsi kalapot visel, s ba koromfekete czvikkerét orrára csiptetve végig megy a corsón, mindenki első te­kintetre felismeri benne a XIX. század poétáját. Egy reggel, midőn beléptem hozzá, épen akkor vágta fel a friss újságot a szerk. üzeneteknél. Nagy figyelemmel futotta át (a többi rovatot meg sem nézi.) Mosolygott . . . „Nem megmondottam-e!? Olvasd kérlek!“ szólt örömtelten. „Prózay urnák helyben. Versei nevének teljesen megfe­lelnek.“ „Nos?" kérdém. „Folytasd!“ szólt elpirulva „Prózay urnák helyben. Kérem keresse fel irodámat.“ „Megyek azonnal!“ s kalapját felkapván, elrohant. Mosolyogva kisértem az utczára. Siet a bodzafa utczába. Csenget. „Fenn van már a Tekintetes szerkesztő ur!“ „Nincs!“ szólt a szerkesztő ajtaját őrző Cerberus. „De kérem! válaszolt türelmetlenül barátom s kezébe csúszta­tott huszonöt krajczárt egy darabban, mit a hü Cerberus húszas­nak vélt. „Tessék besétálni!“ Kopogtatott. „Már megint háborgatnak ! János, nem hagytam-e meg, hogy senkit se bocsáss be!“ „Van szerencsém, tekintetes szerkesztő ur!“ „Kihez legyen szerencsém!“ „Én Prózay Dániel vagyok.“ „Bocsánatot kérek, tévedés van a dologban, én Pronay urat kértem magamhoz.“ „Én vagyok!“ szólt erőltetett mosolylyal barátom. „ügy, tehát kettő egyszemélyben! Hát uram, én azért hivat­tam ... de tessék helyet foglalni . . . már jókora halom verse bever nálam; nem tudok vele mit csinálni, szerencséltessen más lapot.“ Délután találkoztam újra barátommal a Dunaparton, hol séta közben egy csomó papirszeletet dobált a habokba .... Kérdezőm, mit mivel? . . . Elkomolyodva hallgatott. Rosszkor találkoztunk. „A dieu!“ Hont. / HiisrtrzÉE. / * Felhívás Egerváros bortermelőihez. Az egri szölöszeti és bo­rászati egylet igazgatóságának megkeresésére a földművelés-, ipar­és kereskedelemügyi m. kir. miniszter úr ö nméltósága intézkedni méltóztatott, hogy a legközelebb Gyöngyösön működött Ne u kom­iéi e cognac-fözö gép Egerbe szállíttassák. A gép, megérkez­vén, miután az igazgatóság meghívására maga Neukom fog váro­sunkba érkezni, hogy a gép felállítását és működését ellenőrizze, a cognac-fözési kísérletek, Skopecz János igazgatósági tag udvarán, jövő hétfőn, azaz e hó 13-án, fognak megkezdetni. Midőn ezt az igazgatóság köztudomásra hozza, felhívja Egerváros bortermelőit, hogy, tekintve a cognac-gyártás fontosságát, melylyel a városunk­ban nagy készletben levő gyengébb borok értékesithetése szempont­jából bir, ne mulaszszák el a gép működését megtekinteni s a kí­sérletek eredményeiről magoknak meggyőződést szerezni; megje­gyeztetvén, bogy cognac-főzésre bárkitől fogadtatnak el borok, ha a költségek aránylagos viselésére késznek nyilatkozik. A kifő­zött cognac ideiglenesen pinczébe fog helyeztetni s csak a költsé­gek megállapítása után adatik ki a tulajdonosoknak, kiknek azon­ban szabadságában fog állani, hectoliterenkint számítandó 1 frt lefizetése mellett, a kifőzött cognacot azonnal is elszállítani. Az igazgatóság megbízásából dr. Fekete Ferencz egyl. titkár. * Meghívás. Az egri szölöszeti és borászati egylet igazgatóságának felkérése folytán Herman Otto ur, jeles termé­szettudósunk, jövő szombaton városunkba érkezvén, vasárnap (szept. 12-én) d. e. 10 órakor, az érsek-lyceumi díszteremben, a phyllo­xera fellépése és kiirtása körül a külföldön legközelebb tett ta­pasztalatairól, mutatványokkal is felvilágosítandó előadást fog tar­tani, melyre az egylet tagjai s általában az érdeklődök meghivat­nak. — Miután Herman Ottó úr szives lesz ez alkalommal szőlő­hegyeinket is megtekinteni, kívánatos volna, hogy azon szőlő­birtokosaink, kiknek szőlőiben küldföldröl hozott szölövesszök ta­láltatnak, e körülményt, saját érdekökben is, a vizsgálat megejthe- tése végett, az egylet tudomására hozzák. Az igazgatóság megbízá­sából dr. Fekete Ferencz, egyl. titkár. * A hevesmegyei jótékony nőegylet saját árvaháza javára f. hó 12-én az érsekkertben tánczmulatságot rendez. Belépti dij 30 kr. Kezdete 4 órakor. * Az orsz. borászati kormánybiztostól. Eger város polgármes­teri hivatala a következő átiratot vette: „Mint Zürich város vegyé­szeti szakértője — az ottani o. m. konzul közvetítésével beküldött nyilatkozatában kiemeli: sokszor fordul elő Magyarországból beho­zott s általa vizsgálat alá vett boroknál azon eset, hogy azokban, habár csekély menuységü fuchsin-festanyag nyomát fedezi föl. És mi­után nézete szerint; ez valószínűleg onnan ered, hogy a borok oly hordókban szállíttatnak ki, melyek azelőtt fuchsinnal festett borokat tartalmaztak, ennélfogva azon tanácsot adja, hogy minden ily kül­földről érkezett hordók, mielőtt azok újból használatba vétetnének, valamely hatékony sav, p. o. hígított kénsavval leendő kitisztítás által teljesen fuchsinmentessé tétessenek. Midőn ezen körülményről a t. Hatóságot oly kéréssel értesíteném, hogy azt a hatósága terü­letén levő bortermelőknek tudomására hozni szíveskedjék, fogadja egyszersmind őszinte tiszteletem nyilvánítását. Kelt, Budapesten, au­gusztus hó 1-én. Orsz. borászati kormánybiztos: Miklós Gyula m. k. — Nyári mulatság. A heves- és szolnokmegyei nöegylet va­sárnap délután tartotta meg, árvaháza javára, nyári mulatságát az érsekkertben. Mind látogatottság, mind jó ‘kedv tekintetében az ivad etryik legsikerültebb mulatsága volt, még az idő is kedvezett neki, föllegtelen ég ragyogott a mulatók seregére egész délután. A lankadatlan kitartással tánczolók között láttuk a következő hölgye­ket : Fülöp Bertát és Piroskát, Specziár Mariskát, Bene Málcsikát, Sir Rózát és Mariskát, Frenzl Bettit, Hartl Vilmát és Etelkát, Bod­nár Bellát (Vámos-Györkröl), Csernyus Izabellát és Albint, Eötvös Gizelát és Boriskát, a Szuhányi nővéreket, Benyó Annát stb. — Bokor József társulata vasárnap kezdette meg működését a Széchenyi-kert színkörében, s ezúttal léptek föl először: Almay Mariska Soubrette, Pap Laura a székesfehérvári és Ferenczy A. a debreczeni színház tagjai, nemkülönben a Terpsichore-ballettársulat is, melynek reklámszerü hirdetésével az élelmes igazgatónak első ízben sikerült telecsödlteni a tágas színkört. Hétfőn és kedden szin­tén volt előadás. A szereplők a vegyes műsor apró-cseprő pontjait a három estén élénken játszották le, eltekintvén a „Rendkívüli elő­adás“ ez. ócska vígjáték felsüléseitől; Gárdonyinak, e veterán szí­nésznek, szerep nem ludasa s Dobocsányinak Ízetlen bohóczkodásá- tól. Almay Mariska k. a. pár népdalt énékelt a karzat viharos új- ráztatása mellett. Akisasszony a vidéki soubrettek között megállja a maga helyét; kissé gyönge s nem épen tiszta hangját ügyesen tudja feleltetni elevenségével és színpadi otthoniasságával. A másik ven­dégről, Papp Laura kisasszonyról keveset mondhatunk, mert a há­rom estén nem volt még szerencsénk oly szerepben láthatni, mely­ben bebizonyíthatta volna, hogy a székesfehérvári szinházzak csak­ugyan első szendéje. Ferenczy Alajos ügyes, gyakorlott színész, hangja érczes s jó szipadi alak. Megérdemlett tapsokban ré­szesült mind a bárom estén Bokor József, ki helyén lenna

Next

/
Thumbnails
Contents