Eger - hetilap, 1880

1880-08-26 / 35. szám

275 nyi tagokra nézve is. Ezen indítvány elfogadtatott, azon hozzá­adással, hogy a szeptemberhó 5-én a városház tanácskozási termé­ben kitűzött közgyűlésre minden egyleti tag személyenként hivas­sák meg az egyleti eljáró által. Zimmermann Mihály egyleti eljáró 5 választmányi ülés összehívásáért járó dijait 50 krjával, összesen 2 frt 50 krt, a pénztárból kiutalványoztatni kéri. A kért összeg kiutalványoztatott. Jegyzetté s kiadta: Herczeg Igitárt egyleti jegyző. Politikai heti szemle. Montenegro és a porta közti viszony szabályzását ille­tőleg, melynek határideje f. hó 25-én lejárt, ma már Abeddin pasa jegyzéke fekszik előttünk, melylyel a hatalmaknak a montenegrói határ rendezését sürgető felszólítására válaszolt; ebből kitűnik, hogy a porta, minden villongás és lehetséges bonyodalom kikerülése vé­gett, hajlandó egyességet kötni és elvállalni azon áldozatot, hogy átadja Dulcignót, ezt a fontos állást, és termékeny vidék fővárosát; csakhogy nehány héttel hosszabb határidőre van szüksége, mert a kapott 21 nap e viszony rendezésére csakugyan elégtelennek lát­szik,— azonban a határt Podgoricza és a skutáritó között a berlini szerződés által kijelölt pontok útmutatása szerint akarja megállapit- tatni, egyúttal kijelenti, hogy Dulcigno erőszakos elfoglalására ne­talán alkotandó rendszabályok a porta beleegyezését nem fognák bírni. így tehát remélhető ez ügy békés elintézése. Görögország ellenben folytatja hadi készületeit és hi­szi, hogy az albánok és más mohamedán népekkel maga fog el­bánhatni, csak azért könyörög a hatalmakhoz, hogy azok hassanak a portára, hogy az rendes hadseregét vonja vissza. Más baja nincs! Oroszország csendes készülődéseket folytat. így Benderben egy hadtestet von össze, mely a behívott tartalékosokon kivül ál­lítólag 45,000 emberből áll. Ezt elégnek hiszi arra, hogy a bolgá­rok, montenegróiak, szerbek és görögök segítségével Törökorszá­got jelen zilált helyzetében megsemmisítse és a Bosporus és Dar­danellák urává legyen. Már hetek óta észlelik, hogy orosz tisztek Románián keresztül Bulgáriába özönlenek, magukkal vivén számos altisztet, katonát, lovat, lökészletet és élelmi szereket. így pl. aug. 7-én egy gőzhajó érkezett Galaczba, mely nem csupán fegyverekkel és ágyúkkal, hanem még egészségügyi személyzettel is meg volt rakva a bolgár hadsereg részére. Ruméliából szintén az orosz tisztek ily bevándorlásáról hallani. Gladstonetól és a háborút félő Wigh mi­nisztériumtól nem tartanak a pánszlávok, szintúgy nem félnek Bis- marktól sem, mert egy Oroszországgal folytatott háború, szerintük nem volna egyéb, mint Francziaországnak legjobb alkalom-nyújtás a viszonzásra, Olaszországot az Osztr.-Magyar monarchia egy darab­jának átadásával megnyerni remélik, ez utóbbi pedig maga elégte­len lenne az orosz uralom kiterjedését a keleten megakadályozni. Csak ne csalatkozzanak a jó urak! Irlandban nagy izgalom uralkodik a bérlők kártalanítási bilijének a felsöház általi elvettetése miatt, s úgy látszik, hogy az izgalom folyton növekvő mérveket mutat. így a Tipperari grófság államügyésze, Boyd, fekete álarczosok által megtámadtatok, midőn gyermekeivel New-Ron felé koesizott; el nem érhetvén a kocsit, utána lőttek, mely alkalommal Boyd kezén, egyik fia lábán sebe­sült meg, másik fiának pedig tüdején keresztülment a golyó, úgy hogy rövid idő múlva meghalt. A corki kikötőben pedig „Juno“ norvég hajó, aug. 11-éu éjjel körülbelül 100 ember által, kik csó­nakon jöttek, megtámadtatok, és három láda lőfegyver általuk elra­boltatok. F. hó 22-én pedig egész Irlandban meetiugek tartattak ez ügyben, melyekre nagy előkészületek történtek már napok óta. A főmeetinget Belldgaryba hivták össze, melyen mr. Dillon parlamenti tag is részt akart venni. Mái táviratok szerint mi rendzavarás se fordult elő ezen gyűléseken. T Á E CZ -A.. Barátnőmhez. Akár hajnal-sugár ragyog, Akár bús éj ül sorsomon, Te hü szeretette1 kisérsz Minden lépten, minden nyomon. . . . Angyal-szived vigasz-hangon Nekem mindig azt dobogja Hogy: vértanú-szivem egykor Koszoiúját bírni fogja. Minden szavad, minden tetted Hü tolmácsa részvétednek, Mely szigorún elitéli, A kik ellenem vétettek. Saját üdvöd adnád érte, Csakhogy engem boldognak láss ............ I ly megváltó-szeretettel E földön tán nem is bir más ! 0 szólj ! mivel adjam vissza Gyógyhatású szereteted, A mely engem boldogtalant, Olyan sokszor boldoggá tett?............ T éged a jó Isten nekem „Barátnőmül“ azért adott, Hogy Általad bizonyítsa^ Miként: végkép’ el nem hagyott!............ F ényes, drága könnyeiddel Sötét sorsom begyöngyözöd, Nem is sejtve, hogy azokkal Búm-virágát csak öntözöd. Ne hervaszd arezod rózsáit Értem hulló égő könnyel, Azoknak más üdvéül még Nagyon soká virulni kell!..... Kedves gyermek, vigasz-angyal! Az én sorsom ö r ö k-s ötét, Áldó lelked imája sem Verheti szét átkos ködét!............ S zakaszd el Te magad tőlem, Ne sírj Te is egygyütt velem, — Ha tudom, hogy Te nem szenvedsz, Búmat könnyebben viselem. Csöndes, tiszta, vétlen álmod Ne zavarja sorsom árnya, Borúljon rá ezer képpel A boldogság hímes szárnya! S mit igy álmodsz, a valónak Csak halovány mássa legyen, A mely Téged áldásával Százszor boldogabbá tegyen! Nekem nincs már semmi vágyam, Óhajom sincs egyéb semmi Csakhogy: Isten úgy áldjon meg Mint jó lelked megérdemli .............. S ha ez óhaj beteljesült, S ily boldognak látlak Téged — Örömmel szállók síromba, S ott, nyugtot ád: szent emléked! Knpácsy Dezső. Egy melbounie-i kártya barlang. Haardt elbeszélése után. Midőn körülbelül negyed évszázaddal ezelőtt azon szándékkal mentem Hamburgba, hogy magamat a tengerészeinek szenteljem, úgy akarta a végzet, hogy azon hajó, melyhez jövendő sorsomat kötöt­tem, először Ausztráliába, onnan Amerikába és úgy vissza Európá­ba vitorlázzon, vagyis, hogy egy földkörüli utat tegyen. Ez azon időben történt, melyben a californiai aranyerek már többnyire ki vol­tak aknázva, ellenben Victoriában, ezen egész ifjú gyarmatban, meg- mérhetlen mennyiségű arany födöztetett fel, kiválólag Ballarat és Bendigo környékén. Mindenki tehát Melbourne felé vette útját, mint a mely ezen újonnan megnyílt Eldor ádóhoz a legközelebb esett. Én, mint fiatal, gondtalan ifjú legkevésbbé sem éreztem magam ezen események által vonzatva, mert én egyszerűen tengerész akartam lenni, és igy csak szerencsés véletlennek köszönhettem azt, hogy *

Next

/
Thumbnails
Contents