Eger - hetilap, 1880

1880-08-26 / 35. szám

276

hajóm kapitányában atyám egy régi barátját (ismerhettem meg, ki nekem Ígéretet tett, hogy a hajózás mesterségét elméletileg és gyakorlatilag velem megismertetni fogja. Hogy mennyire sikerült Ígéretének beváltása, az nem tartozik ez elbeszélés keretéhez, én azoban 14 hóig tartó utazásom alatt sok olyat tapasztaltam, minek elmondása bizonyára igen érdekes lenne, jelenleg azonban csak melbourne-i tartózkodásom egyik legérdekesebb mozzanatára akarok szorítkozni.

Mint minden nemes fém és drágakő lelhelyén, úgy Melbour- ne-ben is egy nyilvános játékház berendezve található, és senki sem csodálkozhatik, ha azt állítom, hogy a melbourne-i játékbarlangban az öt világrész lakosságának salakja jön össze. Ezen emberek nem dolgozni jöttek Ausztráliába, nem azért tették ide lakásukat, hogy ásó és kapával a föld gyomrában kutassanak, hanem hogy azon, már másutt eltanult mesterségüket itt is „rendithetlen erővel“ folytathassák : a tényleg dolgozó aranykeresőket, csak igen fárasztó munka után szerzett gazdagságuk terhétől, könnyű szerrel megfosztani.

Az ezen időből származó feljegyzéseim szerint, Victoria meg- mérhetlen aranytalmának felfedezése egyedül a véletlennek köszönhető : 1851-ben ugyanis egy fuvaros az iszapban ott rekedt kocsiját ki akarván szabadítani, véletlenül egy 570 gram súlyú szin- arany darabot talált. Ez esemény másokat is vonzott és rövid idő múlva már több mint 400.000 ember foglalatoskodott itt részint az aranyat tortalmazó föld felásásával, részint a Murray, Murumbidge és más folyamok iszapjának mosásával.

Hajómmal Melbourne-ba érkezve, kapitányom, ki előszeretetemet minden felizgató jelenet iránt ösmerte, engem ezen, nemében csakugyan egyetlen játékbarlangba vezetni szíveskedett, melyben ünnep és köznapon, éjjel-nappal az ó- és uj világ kalandorai összejönni szoktak, hogy aranyukat teli marokkal a kártya szeszélyére bízzák.

Alig léptünk egy erősen készült kapuivezet alatt be, határozatlan zaj üté meg füleinket; ezt követve egy tágas és megszám- lálhatlan mennyiségű viaszgyertya által megvilágított terembe léptünk, melynek utóérhetlen pompája minden képzeletet fölülmúlt, és kellemes benyomást tett reám. Művészien készült nyúlánk porphir oszlopok aranynyal a szó szoros értelmében megterhelve voltak, s az ablakokat nehéz vászonból készült függönyök, gazdagon megaranyozott vasrudakon megerősítve, födték.

Hát még az emberek itt! A bábeli nyelvzavar korában véltük magunkat találni. A világ majdnem minden élő nyelve volt hallható itt.

Mivel lehetetlen vala magamnak e helyen teljes áttekintést szereznem, figyelmemet kivált egy tárgyra iparkodtam fordítani.

Kapitányom keresztül törtetett a nagy tömegen, és, mivel öt nyomban követtem, csakhamar egy nagy, a szokásos zöld posztóval takart asztalhoz értünk, mely körül több, mint 40 játékos csoportosult. Mindegyik előtt kis mérleg volt felállítva, hogy betéteit azon megmérhesse, mert arany pénz ritkán forgott, többnyire aranyszemek és aranypor. Minden játékos oldala mellett egy töltött revolver és egy nagy kés, (az u. n. Bowie-kés) feküdt, két oly eszköz, mely sokszor vétetett használatba.

Látható volt itt a világ legszenvedélyesebb játékosainak nehány példánya: mexikóiak és dél-amerikaiak, kik jobbnak látták Cali- f'orniát már otthagyni. Ezeken kivül voltak itt sárga keztyüs kereskedők, mulattok minden színárnyalatban, európai kalandorok, kiknek kevésbbé, vagy többé broncirozott arczuk, rövidebb, vagy hosz- szabb ittlétre engedett következtetni; továbbá a mennyei birodalomnak (China) sárgás fiai, piszkossárga malayák ; de leginkább uralkodott a vörösing az aranykeresö tulajdonképeni öltözéke. És mindezek itt nem csak azért gyűltek össze, hogy egyenek, igyanak és kártyázzanak, hanem hogy igen gyakran egymást meg is ké- seljék és a másvilágra küldjék.

A nagy terem más részében tánczosok mutatták be művészetüket, kiket a játékosok, mint általában minden ily bünbarlangban szokás, igen bőkezűen jutalmaztak meg.

Éppen végezték volt mutatványaikat, midőn egy kis körülbelül 10 éves, tündériesen öltözött leányka, egy kis tálkával, minőt az arany keresők használni szoktak, kéregetve körüljárt a teremben. — Lassankint megtelt az edény, és már nem volt más hátra, mint egy erőteljes kentuckii, ki avval mulatott, hogy iszonyú nagy Bowie-késével egy nagy hasábról forgácsokat metélt. Ez első pillanatra megbámulta e kis tündért, aztán jókora kezével zsebébe nyúlt, és abból egy marokkal halványan fénylő aranyszemeket ki- vévén, azokat a leányka tálába dobta, ki megörülvén ezen nem remélt gazdag ajándéknak, kecsesen köszönt és sietve övéihez távozott. — Az óriás a kis lány látása által megbüvölten, maga elé morogta :

— Soha sem gondoltam volna, hogy a gyermekek ily kedvesek legyenek. Nem hittem soha, hogy egy kis gyerek látása any- nyira megillessen, engem, vén krokodilt.

Alig mondá ezt ki, egy idegen test érintését érzé, megfordult és szomszédja kezét azon pillanatban fogta meg, midőn azt azt az ö, aranyszemeket tartalmazó zsebéből kihúzni iparkodott. Erősen, mint vadállat, ragadva meg zsákmányát, iszonyú hangosan ordította:

— No hiszen megáll zsebtolvaj !

A rajtakapott sietett magát a vasmarokból kimenteni, mi talán sikerült volna is, ha a felkiáltásra csakhamar a jelenlevők nem tömörültek volna köröttük egyszerre, és húsz markos kéz is nem nyúlt volna ki a szerencsétlent megragadandó. De a kentuckii nyugalommal mondá:

— Hagyjátok el urak! Majd végzek én vele önmagam, és a gazembert mint komisz baglyot fogom a falhoz szegezni, hogy intő példát alkossak társainak.

— Ki meri állítani, hogy Don Esteban de Cuchillo y Mata- moros gazember?

— Én la ! *

— Ön uram ? Rögtön vonja vissza szavát, vagy, por la madre de Diós ! megfojtom, mint amerikai malaczot.

Erre valamennyi játékos elhagyja asztalát s hogy az Ígérkező mulatságból egy részletet se veszítsen el, a két lármázó köré cso- portosúlt. (Vége köv.)

IHBPtJZÉIS.

— Érsek ö nagyméltósága jelenleg p.-szikszói nyaralójában időzik.

— A sz. István király napján tartott isteni tiszteletnél Szele Gábor prépost-kanonok úr ö nga fényes segédlet mellett pontificált. Az ajtatoskodók serege majdnem zsúfolásig tölté meg ez alkalommal a templomot.

— Mező-Tárkány községének szent István napján örömteljes napja volt. Kegyelmes Érsekünk ö Nagyméltósága ugyanis magas megjelenésével véletlenül megörvendeztetett bennünket; bemenvén a templomba, végig hallgatta a szent beszédet és misét; a templom megszemlélése után pedig a plébániai lak felé indult, hová őt a nép hódolata és tisztelete követte, mely a főpap kézcsókolására sietett, ki atyai nyájassággal és szeretettel ereszkedett szóba vele, és szent István napja alkalmából e dicső szent erényeinek követésére rövid lelkesítő szavaival buzdította azt. A plébánia lakban az elöljárók hódolatát méltóztatott fogadni ö Excellentiájának, kiknek szivökre köté ama kötelességet, hogy a mostani nehéz időben a népet szorgalomra és takarékosságra intsék és buzdítsák. Ö nagyméltóságának ama kegyes kérdésére, hogy e község mint jómódú talán szegényekkel nem is bir, midőn az elöljáróság azt nyilvánította volna, hogy ott is napról-napra szaporodik a szegények száma, Ó excellentiája azonnal 50 forintot kegyeskedett átadni a valódi és munkaképtelen szegények segélyezésére, mely magas kegyéért a helybeli elöljáróság szent kötelességének ismeri Ó nagyméltóságának a szegények nevében is, nyilvános hálaköszönetét kifejezni. — Áldást kérvén Istentől, egy hosszú és boldog élet áldását, ily kegyelmes és jótékonyságáról orszáószerte ismert főpapjára. Az elöljáróság nevében: Mezey Pál, biró.

— Lajos napjának előestéje régi kegyelettel ünnepeltetett meg városunkban a „Koronához“ czimzett vendéglő kerti helyiségében, mely ez alkalommal teljesen megtelt mindkét nembeli díszes kö- zánséggel. A társas lakoma alatt Csiky Sándor, Szederkényi Nándor és Polonkay Endre urak által elmondott toasztokban mély ha- zafiui keserv nyilatkozott, — kiválólag emelkedett hangulatú volt Szederkényi Nándor, orsz. gyűlési képv. úr felköszöntöje. Az ünnepély sikerülte első sorban Gáspárdy Gyula urnák, ki fáradhatlan rendezőnek bizonyult ez alkalommal is, köszönhető.-— A pót- és javító vizsgálatok az egri érseki lyceum jog- és államtudományi karánál szeptember 1-töl—15-ig tartatnak meg.

— Hirdetés. Az egri kath. fögymnasiumnál, közelgő 1880—81 isk. évre, f. auguszt. hó 30. és 31-ének reggeli óráiban jegyeztetnek be a tanulók. A fölvételi és javít ó-vizsgák ugyanakkor, a délutáni órákban, tartatnak meg. Ezeket szept. 1-én az év ünnepélyes megnyitása, regg. 8 órakor; szept. 2—5 napjain pedig az Írásbeli és szóbeli érettségi s magáuvizsgák fogják követni. Kelt Egerben, aug. 20. 1880. Az igazgatóság.

— Az egri angolkisasszonyok külső iskolájában a kezdődő tanévre következő napok tűzettek ki a beiratásra: augusztus 30, 31