Eger - hetilap, 1880
1880-07-29 / 31. szám
XIX. ér-folyam. 31. szám. 1X80. Julius 20-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 fit — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 r Egy hónapra. — 45 r Egyes szám — 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit- sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstói 30, nyilttérben egy petit- sorbelyért lő kr fizetendő. Politikai $ vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mooserféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése. (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) Felelős szerkesztő: 3Dr. ZETel^ete Perencz. Főmunkatárs: Xjőrlnczfy- Tános. Közgazdasági és hitelviszonyaink. — Két czikk. — I. Soha ilyen szerencsétlen nemzetet, mint ez a — magyar nemzet! Törekvését, hazáját nagygyá, hatalmassá emelni, jóakaratát, honát consolidált állama szervezni, csak a hitvány roszakarat tagadhatja meg tőle. S a mi áldozat készségét illeti, az messze túlhaladja az Erechteusok-, Lydusok- s Cajus Ma fiúsoknak az ó-kor által méltán csodált áldozatkészségét! Hanem hát — szerencsétlen nemzet! Nagy nehezen felismertük példáid 1875-beu az óriási botlásokat , melyeket közgazdászatunk terén elkövettünk; kormányaink egyenesen s első sorban e nemzetgazdasági hibák helyrehozására alakultak ; parlamentünk programmja első feladatává tette a jobb és józanabb közgazdászat elveinek helyes keresztülvitelét, s e czélból el is kezdettük az allamigazgatás minden körében a lehető legnagyobb mérvű megtakarításokat eszközölni, a mi miatt aztán szenvedett igazságügyünk, szenvedett culturalis ügyünk; — s tettük mindezt azért, hogy végrevalabára lethargiában lévő köz- gazdasági viszonyaink egészséges s életerős újjászületésének nézhessünk elébe. . . . S mintha megvolna e nemzet átkozva, hogy épen akkor, mikor már-már rátértünk a jó útra, a végzet nem engedi, minden jóakaratunk s minden törekvésünk daczára, hogy feliidülhessünk, s hogy tétlenségre vagy selejtes munkára kárhoztatott erőnket újból és jó munkára összeszedhessük. Alig szabadultunk meg a birodalom két fele közt nemrég lezajlott közgazdászati harcz lidércz nyomásától, midőn nemsokára rá a külügyi kényes s rosszúl megoldott kérdések chaosa (mely ránk nézve igazán életkérdést képező, s még mindig el nem odázott conflagratio veszélyét rejti magában) tartá fogva a szebb és jobb térre érdemes erőket. De vétenénk az igazság ellen, ba közdasági és hitelviszonyaink még mai nap is létező hátramaradásáért csakis a végzetet akarnók vádolni. Korántsem! Sötinkább feltétlenül aláírjuk Beulé mondását: „Az ember gyakran a végzetet vádolja, midőn csak önmagát kellene vádolnia.“ S valóban csak szét kell néznünk közgazdászatunk különféle ágain, hogy belássuk, miszerint Beulének igaza van! A váratlan politikai zavarok által keltett feszült aggódás, 8 az Ausztriával történt kiegyezési vita keserűen izgató hatása nem lehetett oka annak, hogy példáúl az iparpolitika, s az iparrendészet terén a közvélemény által régóta sürgetett s nélkülözhetetlennek deciaráit reformok még mindig „késnek az éji homályban.“ Lásd az asztalosok strikejét! Csoda-e aztán, ha a gépgyártó-, a vas- 8 az épületipar a tönkrejutás felé közelednek hazánkban?! Hogy magán és középit- kezésünk ritka, mint a fehér holló, hogy gyáraink, hámoraink, bár- | mily elismert baladást tettek is technikai felszerelésüket illetőleg, csakis a legnagyobb megeröl tetés- s kitartással, s csakis a „jobb idők“ után való reménység árán birnak ellenállani a muoka-beál- litás követelő szükségének! ? Epitö-iparunk teljes stagnálásának bizonyításául alig hozhatnánk fel talán keserűbb példát, mint azt, hogy Budapesten négy fővárosi téglagyárnak kellett a múlt évben teljesen és véglegesen beszüntetni működését. Nem sokkal jobban állunk az agyag-, üveg-, ruházati-, tigy a bőr- és a szesz-ipar tekintetében. Mert csak ez utóbbi iparágat tekintve, meggondolatlanul járnánk el, ha ez iparágnak a múlt években történt nagyobb lendületét az állandó javulás számlájára irnók. Mindenki tudja, hogy szesziparunkra csak is egy abnormÍ8 helyzet, az orosz-török háború, s az ezt követő boszniai kalandos expedido gyakorolt hatást. De kérdjük: lebet-e váljon biztos és állandó lendületet várnunk e téren akkor, mikor irrationalis adóztatási rendszerünk a termelést, s impracti- cus kereskedelmi politikánk a kivitelt nehezíti meg. . . . Pedig ki merné tagadni, hogy hazánkra nézve a mezőgazdasági szesz-ipar egyik legnagyobb fontosságú tényező ? S mégsem bírtuk még odáig vinni, hogy ez iparág első két alapfeltételét: a belföldi fogyasztási képesség emelését*) s a külföldi nagyobb pia- ezot megteremthessük. A mi legfájóbb mindamellett, az épen az a tudat, {hogy ha tekintetbe veszszük az összes kereseti ágak sanyarúan s z o- m orúságos állapotát, mely a belföldi fogyasztás aranyát folyton-folyvást lejebb és lejebb szállítja, ha megfontoljuk, hogy ez egyik elsőrendű fontossággal bird iparágunk terén oly kiválóan erős versenytársakkal kell megküzdenünk, mint Ausztria nyugati és déli tartományainál Csehországgal, majd pedig eddigi biztos vevőink Olaszország-, Francziaország-, Kis-Azsiánál és a Dunafejede- lemségeknél Oroszország- és Amerikával: be kell ismernünk, hogy e téren javúlást még legalább a közel jövő semmi esetre sem hozhat! De nemcsak az ipar terén vagyunk igy, hanem a par excellence fő munkálkodási águnk: a mezőgazdaság terén is. Elismert tekintélyű forrásból merítjük állításunkat, midőn felemlítjük, hogy mezőgazdaságunk igen sok tekintetben még mindig nem áll egy fokon a nyugat-európai államok mezőgazdaságával, s hogy mind a föld megmunkálására s trágyázására, mind az öntözésre és lecsapolásra, mint a megváltás- és beosztásra nézve, szóval mindazon első fontosságú intézkedések megtételére nézve, melyek kizárólag alkalmasak lehetnének mezőgazdasági terményeinket a változó időjárás kártékony befolyása ellen biztosítani, roppant sok még a kívánni való! Pedig buzditás hiányról nem panaszkodhatunk. A magyar búza kiviteli piacza példáúl (s ezt hivatalos statistikai kimutatásban *) főleg a gyárak- s gazdaságban.
