Eger - hetilap, 1880
1880-01-01 / 1. szám
3 volt oka megbánni, hogy már előbb szülőföldjét elhagyván, Magyar- országnak polgára, s a hallhatatlan emhkU egri püspök hívására pedig Egernek halálig ünnepelt művész lakosa lett. Porai mint már emlitém az egri fájt)a más szűzről nevezett temetőben nyugosznak. Ugyancsak szálfám már föntebb emlékkövéről is, melynek teljes szövegű felirata következő: Kracker János Lukács jeles müfestész emlékére. A hálás utókor. Született márszius 3-án. Meghalt Egerben dec/.ember 1-én 1779. Ezen díszes kiállítású és most a művész halála százados évfordulóján Szele Gábor kísprépost és kanonok ur bőkezűségéből megújult síremlék volna tehát első sorban hivatva Kracker emlékét továbbra is megőrizni és feutartani, — de én azt hiszem, hogy jobban őrzik azt ezentúl is müvei, melyek mig állatii fognak, s mig lesznek azonban gyönyörkődui tudó fogékony keblek ; míg lesznek hazánknak is müértö és müpártoló honfiai és honleányai, azon classicus latin mondat értelmében: ars non habet osoretn nisi ignorantem ; s mig végre műtörténelmünk is szólni fog azon jelesekről, kik e nemben nagyot és szépet alkottak : addig Kracker emléke el nem enyészend, sőt inkább a jól kiérdemlett közbecsü- lés és tisztelet borostyán koszorújától övedzve fog mindig fényben tündökölni. Pollin János. A szőlőszeti és borászati egylet hivatása. Budapest, decz. 21. 1879. A borászat ügye ma Magyarországnak első rangú kérdése. Mert e termelési ág az, mely hivatva vau elfoglalni Európában a tért — ma, úgyszólván, versenytárs nélkül. Mint tudjuk, Franczia- ország bortermelő-képességét a philloxera egyharinadára szállította le, legdusabb bortermő vidékei elpusztultak, s Europa minden országa Magyarország felé tekint s várja, hogy óriási borfogyasztási szükséglete s igényeinek képesek vag}unk-e megfelelni? Búzánk, gyapjúnk, marhánk s úgyszólván minden egyéb nyers- terményünk hatalmas versenytársakkal bir. Amerika hallatlan olcsó tengeri szállítása lehetővé tette, hogy maholnap, még Egerben is olcsóbb lesz az újvilág közepéről szállított búza mint akár a kis- tályai. Csak a borunk az, melylyel ma verseny nélkül állunk, mióta Francziaország nem képes ellátni Európa szükségleteit. E nemben tehát, úgy az európai fogyasztás, mint a saját termelői érdekből: sürgős és nagyobb szabású teendőkre vagyunk utalva, ha csak az élhetetlenség méltó sorára jutni nem akarunk. Mondhatni, ma e téren lázas tettvágy, sürgés-forgás keletkezett az országban. Szükség is van reá, hogy forrjon ki az élet- képesség. Minden oldalra irányzott 'kutatásaimból győződtem meg, hogy a külföldi kereskedők egész raja vonul Magyarország felé — s megindult a szédelgés is a lelketlen üzérkedéssel, s a jóhiszemű vevőt még az ország határán fogják el, nehogy magokkal a termelőkkel jöjjenek érintkezésbe, üzérkedéseik hátrányára. Minden attól függ: képesek-e a termelők felfedezni annak utját-módját, hogy boraikat a külföldi igényeknek megfelelöleg a legegyenesebb s igy legjutányosabb utón szállítsák a külföldre. Erezzük mindnyájan, hogy e tekintetken tennünk kell, sürgősen tennünk, mozognunk. Hogyan, mily módon, mily irányban, mily eszközökkel? Ez megbeszélendő, a mód mérlegelendő, kutatandó s a mit a tapasztalat majd határozottan elöir, érvényesítendő. Ez volna az alakuló szőlőszeti és borászati egylet egyik hivatása, hogy tért nyisson e törekvésnek s eszközei érvéuyesitésének. Szerintem azonban mulhatlanul szükséges a gyakorlati térre is lépni, vagy legalább már most annak útját egyengetni. Az egri bor ma, úgyszólván, ösmeretlen a külföldön. A menynyit ösmernek belőle, a pesti Jalics vagy a pozsonyi Palugyai pin- czéjéböl Ö8merik. Szinte nevetséges és boszantó is, hogy még Budapesten sem találunk mást, mint Jalics vagy Palugyai féle egri bort; szegény, tán soh" sem látta Eger városát. Ha egy borkereskedésben egri boros üveget lát az ember s kérdi, honnan való ? Jalics pinczéjéből. Legtöbb esetben maga sem tudja honnan való. X. vagy Y. pesti kereskedő szállítja részére — s tekintve kogyvadékos tartalmát, még a vize sem Egerből való. Egy vendéglőssel beszélvén, hogy miért nem fordul az egri termelőkhöz, jobbat és jutányosabbat szerezhetne: azt kérdé, hogy hát hol van az az egri termelő, ki legalább árjegyzékkel szolgáltatna tájékozást ? Budapesten ösmeretlen az egri termelő. Egyes kereskedő üzérek felhozzák az egri bort, eladják jó áron a javát Franczia- országba, honnan bordeauxi néven ismét visszakerül, már ekkor tízszeres áron — a selejtest pedig összepancsolják, s a vendéglősök kimérik szintén méregdrágán. Ez igy van most borainkkal. I Igen tekintélyes szakférfiakkal beszélgetvén, mint egyik fote' endöt ajánlották, hogy alakulandó egyletünk lépjen fel közvetítőül 1 eladó s vevő között, ösmertesse meg, milyen, mennyi bor van, mi | az ára? És nemcsak Budapesten, hauem külföldön is. Az egylet nagy bizalmat keltene, mert mint lelkiismeretes ellenőrzőt tekintenék a csalás és hamisítás ellen. Itt vannak a külföldi consulatusok, hiszen ezek feladata, hazájuk kereskedése érdekében közremunkálni, ezek szívesen adnak Útmutatást. Persze, egy kis bajjal, fáradsággal jár. De bát mi nem jár ezzel? Majd a kereslet meg fogja mutatni aztán, hogy s miképen kell a külföldi igényeknek megfelelni. A termelők maid látni fogják, mire kell törekedniök, saját eredményük értékesítése érdekében, s a szerint fognak eljárni. Részemről azt gondolom, hogy ez megfontolást igényel. Ha az egri termelők szívesen fogadnák az alakulandó egylet közvetítését, közreműködését terményeik darusításánál, óriási lépést tennénk egyszerre, borainknak a külföldi piaczon való érvényesítésére. Akkor az egylet hálás feladatot teljesítene. Mert egyik fő czél, hogy hatalmas speczia'itasú borainkat megösrnertessük a külfölddel s figyelmüket ide ragadjuk. A többi majd következnék. A közvetlen érintkezés kifejtené a többi teendőket. Egy szóval: az egylet körében olyan b ortőzs defélét kellene szervezni. Itt jegyeznék boraikat az eladók, s az egylet feladata lenne, kifelé az ösmertetés s a figyelem felhívása. Már csak ha Budapesten ismertté tenuék, hol s milyen bor kapható, mi áron? — természetesen a csalás s hamisítás eilen az egylet védelme alatt — már maga ez nagy mozgalmat s forgalmat idézne elő; mert szívesen fordulna mindenki oda, a pesti panes helyett, melyet egri néven árulnak. Ezeket ajánlom most az egylet alapszabályai szervezésénél tisztelt polgártársaim megfontolásába. Sz. A. Az ovoda. Ki ne tudná, hogy Egerben a m. év jun. 1-én a városi ovoda megnyittatott és annak már 140 kisded tagja van bejegyezve, kik közül mintegy 80, gazdag és szegény, meleg szobában egy irgalmas néne és egy segélyzö asszony által ápoltatnak, rendre csítire, némi imára és kézi munkára taníttatnak. Ezen ártatlanoknál karácson szombatján délután három órakor tartatott meg a kará- esonfa-íinnepély, mely alkalommal vagy busz szegény gyermek némi ruházattal is elláttatott; ezek és a többi kisdedek örömét, midőn a karácsonfán függő ajándékok szétosztattak, kitudná leírni? Senki, ezt látni kell! De éppeu az a csodálatos, hogy mily kevesen látták: két szülő, két pap, egy orvos, és az irgalmas nénik főnök- nője egy pár testvérrel volt az összes nézöség; pedig az teljes lehetetlen, hogy a mindent csicsergő kisdedek meg ne súgták volna szülőiknek otthon, hogy mikor fognak a Jézuska ajándékai közöttük kiosztatni. Ez a részvétlenség nagyon lehűti azon meleget, melylyel ezen intézet felkaroltatok. Hol vagyunk azon közérdekeltségtöl, mely Budapesten a szeretetház ügyében nyilvánul? hol a temetéseknél a szeretetház perselyével és jelvényével egy egyén gyűjti a filléreket, hol az egylet adománykönyvet küld a lakodalmas házhoz, hogy ajándékozzanak. Ki olvassa elérzékenyülés nélkül, hogy Budapesten a tabáni iskolában 150 gyermek kapott ruházatot, és a szegény rongyos gyermekeket a kerület legelöbbkelö hölgyei saját kezökkel öltöztették fel. Istenem! be messze vagyunk ezektől, és miért? Hiszen a kiknek adományaiból az intézet életerőt vett, azok nem küldenek oda gyermekeket? miért nem buzdúl tehát a közrészvét a közelebb érdekeltek részéről ezen intézet ápolására? Hisz' ezen intézet csak kezdet, mikor fognak még a gyermekmen- helyek a külvárosokban felállittatni ? Hidjék meg, hogy a szegényebb odaadott fillérje a gazdagabb forintját fogja kicsalni. Ösmerjük városunk nyomasztó helyzetét; az eszme nem uj, a gyermekmenhely kiáltó szükség Egerben ; a szegény gyermekek megmentése a társadalom üdve. Fel tehát a kinek szive van ; látogassák meg többször az ovodát, győződjenek meg annak üdvös voltáról és segélyezzék azt. Adja Isten bogy a jövő karácsoni ünnepélyen többen találkozhassunk és intézetünk gyarapodásán közösen örvendhessünk. Sznbolcsi. Politikai heti szemle. Mi először is a hazai politikai mozgalmakat illeti, kevés jelenteni valónk van. Jelenlegi helyzetünkben legközelebbről érdekel: ki lesz a magyar pénzügyminiszter? Szapáry nem maradhat, s ha eddig be nem adta lemondását — mint az „E—s“ Írja — a költségvetési vita befejezése után fog lemondani; a „Ma*
