Eger - hetilap, 1880
1880-01-01 / 1. szám
2 útközben való megállás egy értelmű volna a hátramaradással; nekünk pedig haladnunk kell, követni azon világitó oszlopot, mely után a többi nemzet halad, nehogy utolérjen a pusztulás éjszakája. Mi nem tévelyeghetíink kitérőkön, hanem egyenes irányban kell haladnunk. Kivívott alkotmányunk elegendő s gazdag talajt biztosit számunkra ; őrizzük meg ezt és munkáljuk minden erőnkkel, akkor jövőnk biztosítva lesz. Az alkotmány ösvényén vezetőnk az egyetértés, s azon csillag, melynek világánál haladni fogunk: a honszeretet legyen; hisz a költő is azt mondja: „Szép csillag a honszeretet, gyönyörűségesen ragyog.“ A czél: államiságunk megszilárdítása, alkotmányunk továbbfejlesztése, a közművelődés előmozdítása: a hon java legyen, s ekkor bizonyára teljesülni fog ezen kivá- natunk: Boldog új évet ! L. JSiadter János Lukács egyházi festőművész százados emlékezete. Hinni lehet, hogy Eszterházy az általa épített lyceutnnak nemcsak könyvtárát, hanem kápolnáját s főtermét is Kracker festményeivel kívánta íeidiszitetm, ha ebben öt, a nagyot, Krackernek elöhaladott kora s megtört testi ereje meg nem gátolják s máskép intézkedni nem kényszerítik. Ámde művészünk mindarra már csakugyan nem válalkozhatott. így kellett tehát történni, hogy a püspök a kápolna és főterem fresco-festéséhez, a mit külömben is a belső díszítés öszhaugja, ama kor átalános müizlése s az épület müfoimája egyaránt követelt tőle, külföldről hivta be az ezen festési irányban legnagyobb hitre emelkedett művészeket: Sigrístet és Maul- pertschet, kik közül az elsőnek müvével csakugyan a főteremben, az utóbbiéval pedig a kápolnában találkozunk. Meglehet, hogy a meghívott művészek közül előbb Maúlpertsch érkezett Egerbe, és ez, meglátván Krackernek akkor talán már befejezett, vagy legalább a befejezéshez közel állott frescoját a könyvtár-teremben, a mü szépségétől — mint a szóhagyomán beszéli — meglepetve felkiáltott: „Én ilyet nem tudok.“ És e néhány szó, e röpke nyilatkozat a külföldi hírneves művészről Maulpertschtöl, azt hiszem a legjobb bírálat s legszebb dicséret volt akkor Kracker müvére a kortársak előtt; nem tévedünk tehát, vélem, ha azt arra ma viszont mi is, a legszebb dicséret gyanánt alkalmazzuk. Hogy pedig Kracker müvét illetőleg, a külföldi művész nem álszerénységből, sem hizelgésböl, hanem való őszinteségből nyilatkozott ekkép, arról müveiknek összehasonlítása által bárki, még a kevésbbé müértö is máig meggyőződhetik. Igen szépen és találóan emlékezik meg külömben e műkincsről Eger egyik jeles tollú ismertetője is midőn igy ir: „Az egész kép eszméje, compositiója, kivitele nagyszerű 8 igazán művészeti becsű. Itt a művész jellemző ecsete minden alakban egy-egy saját- szerű egyéniséget állított elé, s az egész oly eleven, oly valódi' minthacsak a régibb kor élő és mozgó tényei közt, a gyűlés színhelyén találnék magunkat. Alig hiszem, hogy ennél becsesebb fresco létezzék hazánkban1).“ így az ismertetés, melynek e valóban nálunk páratlan frescora mondott igaz szavait az útólsó betűig mi is aláírjuk ; mert e mü hatása igazán nagyszerű s ha csak egyszer is figyelmesen végig szemléltük, bámulattal állunk meg előtte s újra meg újra elmerülünk nézésében, és elvégre is azon meggyőződéssel válunk meg tőle, hogy a művész egész lelkét lehelte e müvébe, miért is aztán méltán nevezzük azt összes müve gyöngyének s koronájának. Kracker ezen müvét 1778-ban fejezte be s a munkában Zách József festész volt segítségére. Tanúskodik erről a felirat, melyet egy helyit, a kép alsó részében igy olvasunk: Joannes Lucas Kracker et Josephus Zach Pinx. anno 1778. — Zach tulajdonkép a képnek csak keretét, a terem alsó falait s a mennyezét csúcsíves ékítményeit festé, melyek a zsinat színhelyére, a trienti góthmodo- ru székes-egyházra emlékeztetik a szemlélőt. Eunyi az, a mit a műből, ugyancsak méltó elismeréssel Záchnak Ítélhetünk oda, a többi azonban az utolsó vonásig mind Krackert illeti. Nincs kétség benne, hogy e mü megalkotása volt kiválóan a föczél, melyért Eszterházy Krackert Jászóról Egerbe hozta. S mint látjuk, az éles látású s müveit szellemű püspök választása a legjobban ütött ki, mert a művész, a benne helyezett várakozásnak nemcsak hogy derekasan megfelelt, hanem még e téren, a vele mérkőzött külföldi versenytársakat is legyőzve, a művészet legmagasabb követelményeinek is eleget tett. Csak azt kell felettébb sajnálnunk, hogy Kracker testi ereje e mü befejezésével egészen megtörött s mindinkább hanyatlani kezdett, s hogy nem volt már képes az Eszterházy kezeiből reá várt többi munkát is teljesíteni s ecsetével hazai művészetünknek a külföldé felett több ilyen diadalt aratni. — E mü az utolsó tőle. Ez volt, hogy úgy mondjam, hattyúdala. Innentul ecsetével legalább tudtomra sehol sem találkozunk. De nem is találkozhatunk, mert alighogy e festményét 1778-ban befejezte, az erre következett 1779-dik évben már sírba dőlni látjuk öt. Halála évére és napjára vonatkozólag, tekintettel ama viszonyt, melyben Saubererhez állott volt, s melyet elbeszélésem folyamában is eléggé feltüntettem; úgyszintén tekintve Sauberer halála idejét, nem tehetem, hogy itt egy sajátos körülményt, egy az isteni gondviselés végzéséből eredt feltűnő találkozását a véletlennek szó nélkül hagyjam. Sauberer munkás és tetteiben dús életének is az 1779-ik óv vetett végett. Halálát Danielik „A prémontreiek“ czimü már egyszer idézett nagybecsű munkájában a 363. lapon igy írja le: „Épen nevenapja volt 2) s üdvözletére a vidéki uraságok számosán gyűltek össze. Az ebéd vidám felköszöntések közt folyt le, melyben a vendégek magyar szokásos módra hosszú boldog életéért ittak az ünnepeltnek. Estére nehányan visszamaradván, Sauberer, ki aggkori elgyengülése miatt a lépcsőn le s fel már nem igen járhatott, zselye-széken az étterembe vitette le magát, hogy pár figyelmes szót válthasson vendégeivel. Mint ez az öreg urakkal szokás, ártatlan pajkos tréfákkal mulattatták az öreget, midőn egyszerre az ablakok mintegy puskalövési robajjal rendülvén meg, a közönséget riadásba hozták. Némelyek felugrálván, okát nyomozták a zörej- zajnak: Sauberer pedig vendégei felé fordulváu: „Végső óramat jelenti ez nekem“ — úgymond, s a cselédeknek intett, hogy szobájába vinnék vissza. Ott András nevű inasának meghagyta, hogy az előszobában aludjék, magára zárta az ajtót, lefeküdt, s másnap reggel ágyában halva találtatott, alvó módjára, jobb kezét feje alatt, balkezében pedig zsebkendőjét tartotta." És mig Jászon a halál ily véletlenül s megdöbbentöleg, de mégis békésen lép Sauberer ágyához, azalatt Egerben is egy munkás élet, mely egészen a vallásos szellemtől áthatott művészeté volt, mind egyre jobban közeledék végső pillanatához. A mélyen érző szív már csak halkan dobogott, az élesen látó szemek elhomályosodtak, az ajkakra a halál fagyasztó hidege ült, a művészi vonások alkotásában könnyűd kezek erőben megfogyaikozva lehanyatlottak, jött végre az utolsó pillanat s kiejték az ecsetet : és Kracker a mondott év deczember 1-én, tehát ugyanazon nap s talán ugyanazon órában, melyben Sauberer — megszűnt élni. A kik a földön lélekben társulva egyek voltak, attól megválva a halálban is egymástól mesze nem maradhattak. . Az egri plébánia halottainak anyakönyvében 1779. deczember 1-én e szavak állnak bejegyezve: Die 1-a obiit in Űrbe Joannes Luccas Kracker Annor. 62. Marit. Margareth. Klausznerin. Innét értesülünk, hogy Krackernek neje is volt, kit özvegyül hagyott maga után ; de hogy gyermekei voltak-e, avagy maradtak-e? arról semmi biztos tudomásunk sincs. Egerben a Rózsa-utcza szögletén mutatnak egy házat, mely Krackeré volt volna. Ezt mint értesülök, újabb időben a ház javítása alkalmával egy bádog gombon talált irat derítette fel. — Kü- lömben feltételezhetjük, hogy Eszterházy, ki a lyceum építése körül dolgozott napszámosokat is oly dúsan fizette, mint azt nem egy máig köznyelven forgó adoma beszéli: az általa meghívott művészek iránt sem volt kevésbbé szűkmarkú, s juttatott nekik kincstárából bőven annyit, a mennyi elég volt arra, hogy anyagi szükséget épen ne szenvedtek légyen. — És mások is, kik Krackert munkával megkeresve ecsetét igénybe vették, úgy látjuk, hogy fáradalmait szépen jutalmazták. így Besztercze-Bánya város tanácsa, az általa festetett oltárképért 240 frt 40 kr. művészeti dijat biztosított részére. 3) Oly összeg, mely tekintve a múlt századi pénzviszonyokat, csekélynek épen nem mondható, ügy hiszem tehát, hogy Kracker Egerben csendes és jó napokat élt, s távolról sem 2) November 30, mert mint láttuk Sauberert keresztségről Andrásnak hívták. 3) Ipolyi „A besztercze-bányai egyházi műemlékek története" 56 1. J) V. ö. Magyar és Erdélvország képekben IV. k. 46—47 11.
