Eger - hetilap, 1879
1879-03-27 / 13. szám
XVIII. cv-íolyara. 13, szám. 1*71). máiTzius 27-éii. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre . 1 „ 30 ,. Egy hónapra. — 45 r Egyes szám . — 12 ., EGER Hirdetésekért minden 3 liasábozoti petit sorhely után 6, bélyegadó tejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhélyért 15 kr fizettetitt. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csilioriilkün. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lyceUBii B.YOBlda,) a szerkesztőség (sóház-uteza Mózerfé.le ház) és Szoletdiiyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi ttj ház a lycenm átellenébenj s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 Irt 30 kr. Felhívás előfizetésre. Tisztelettel felhívjuk azon előfizetőinket, kiknek előfizetésé e hó végével lejár, hogy ezt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lapok pontos szétküldése fenaka- dást szenvedjen. Előfizetési föltételek: Egész évre 5 frt- kr. Félévre . 2 „ 50 „ Évnegyedre 1 „ 30 ,. Egy hóra . -4 5 T. gyűjtőinknek minden 5 előfizető után egy tiszteler- példánynyal kedveskedünk. Az előfizetési pénzeket kérjük a szerkesztőséghez, vagy az alólirt kiadó-hivat álhoz, vidékről legczélszeriibben pos- ta-utalványnyal, mennél előbb beküldeni. A kiadó-hivatal. (Lyceumi könyvnyom da.) Egy szász lap a mi viszonyainkról. (M. V.) A szegedi katasztrófa alkalmából a „Dresdner Nachrichten“ czimü nagy politikai napilap oly eiszomoritólag ír vezér- czikkében a magyar viszonyokról, hogy a belőle kivivő vastag tudat, anság, a költőid előtt bennünket kompromittáló informatiókkal eláztató Lajthán túli szomszédaink, s még inkább erdélyi szász sógoraink (kik a külső szászokkal tudva levöleg folyton összeköttetésben vannak) rósz akarata — de mind a mellett mégis a czikk- ben foglalt egy s más igazságos megrovások olvasása, lehetetlen, hogy a legnagyobb indignatióra s hazafias bánatra ne hangoljanak bennünket. Ugyanazért, hogy megismerjük jóakaróinkat, nem fogja tőlem rósz néven venni a nyájas olvasó, ha egy kis mutatványt közlök a czikkböl. „A katasztrófa megelőzésére — Írja a uevezett lap e hó 16-ikán — Magyarországban az utóbbi évek alatt jóformán mi sem történt. Jóllehet a magyaroktól annyira gyűlölt bécsi, azaz német kormány megtette előbb kötelességét, a „Bach-ininisterium“ meg- kezdé a tiszaszabályozást nagy stílben (?); de midőn a magyarok 1866-ban (?) önállók lettek, természetesen ök sokkal okosabbak valának, mint „az ostoba svábok,“ és nagyságuk fölötti eszelössé- gökben elhanyagolok ama közhasznú vállalatot. Ámbár egyes kisebb magántársaságok állitának bizonyos számú gátokat, de min- deu terv és összefüggés nélkül és minden központi ellenörködés híjává*. Ok csak az orruk előtti haszonra gondolának és csak a magyar parasztot jellemző föld utáni ékességre, t. i. az ö egész lényüket átható mohó diib minél több szántóföld után a gátokat főleg azon szempontból alkalraaztatá, hogy a Tiszától minél több termő teret csikarjanak el, így a gátak a víz medréhez lehető közel tolatának s az ártér rendkívül összeszorúlt. A magyar hatóság tehetetlensége egész meztelenségében lép most a világ szemei elé. A milliók, melyek a Tiszaszabályozásra voltak szánva, a magvar teli vér-honfiak kezei közt eltűntek, a német mérnököket és vasúti hivatalnokokat elbocsáták nagyobbrészt és képtelen magyarokkal pótolák; ezek a legkezdetlegesebb elövigyázati rendszabályoka is elmulaszták, s határtalan hanyagság és gyámoltalanság mutatkozék e magyar hivatalnokok részéről a mostani katasztrófa bekövetkeztekor. A magyarok az ö gögjökben tudvalevőleg egy saját „magyar glóbust“ találtak föl s nekik, mint a zsidóknak Jehovájuk, saját „magyar Istenek“ van. Most a magyarok istene borzasztóan látogatja meg népét és rettenetesen megbünteti őket gőgjükért, vakmerőségükért és esztelenségökért. Mert egyenesen tisztán magyar vidékek azok, melyekre a szörnyű vész beütött. Szeged követe egy kötélverö, Bakay, ki természetesen a legszélsőbb baloldali s kinek nem elég gyorsan és biztosan megy végbe a németek kiirtása s a magyarországi szlávok leigázása (sic!). 11a most a telivér magyarok a kormányt kötelességmulasztás, hanyagság s tehetetlenségről vádoljak, úgy teljesen igazuk van, de ök legkevésbbé hivatottak erre, mert a kor itélöszéke előtt ép a magyarság (Ma- gvarenthum) egész kultúra elleni gyűlölete (Kulturbass), teljes élet- revalótlansága s hányaveli sötéifejüsége lepleztetik le a tiszai ka- tastrófa által. — MegUtközbetünk-e már most, ha e teli vér-magyarok ezen, az ö esztelenségök következtében történt szerencsétlenséget kizsákmányolják saját aljas egyéni érdekök ezéljára? Ki tévé meg egyedül kötelességét? A katonaság. Eröfcszitésök emberi lötti, hősiességük minden dicséretet meghaladó vala. — Ha most katonáink nem volnának Bosuiábau, igy szónokol a pesti országgyűlésen egy szélbali bajuszpödrö, akkor Szeged meg volna mentve ! Álnok frázis-hös! Hol az erdőségek értelmetlen pusztítása ily könnyel- míileg tokozza a vizveszélyt, hol az államnak oly kulturérdekek iránt, minő pl. a folyamszabáyozás, sem érzéke, sem pénze, és az „ostoba sváburalom“ által Bécsben kezdett műveleteket szándékosan elhanyagolja, hol a vész közeledtekor a polgárságot szuronynyal kel! a gátokra hajtani, ho! a hatóságok absolute nem gondoskodnak mentő eszközökről, mint pl. csolnakokról, — ott ezernyi katonaság sem mentheti meg az elveszettet. Senki sem kívánja meg a magyar hatóságtól, hogy vessen egy pillantást a barométerre, mely deczember 11-ikén érezhetöleg alászállott s az éjszaki vihart jelzé. Időjárási észlelések luxusdolgok. . . Oly durva gyámoltalanság, minő a Tiszánál mutatkozik, még hallatlan eddig. Most a csengös erszény bejárja a világot. . . . Hanem e katastrófából akkor lesz valódi nyeresége Magyarországnak, ha belőle a magyarok megtanulják a szerénységet s a német kultúra tiszteletben tartását.“ íme, közlém az „alapos“ sógor szavait, hogy megtanúljuk „tisztelni“ a forrást, melyből nagy kultúrájához szükséges iuforma- tioját meríti! . . . Mit szólsz, magyarom? Boszankodva okulsz-e, vagy uagy- lelkiisködöl ? Azt tartom, ez utóbbinak kora jóformán lejárt kifelé, az élőbbemé pedig — befelé — már itt lehetne ! Jeffvzőkönyv. Felvétetett Tiszafüred város képviselő-testületi közgyűlésében 1879. febr. hó 8-án, délelőtt 9 órakor a Tisza áradása ellen teendő óvintézkedések tárgyában. *) Jelenvoltak: Várady Miklós elnök, Lipcsey Imre, Sz. Oláh János, Justus Gusztáv, Nyári József, Toronykövy Sámuel, Buday Sándor, Zsákai János, Gacsal Ferenez, Vigh András Sz. Szabó Mihály, Balogh István, Hardicsai Sándor. Hardicsai Tamás, Boros *) Mint jó példa hasonló esetekre megérdemli a közzétételt.
