Eger - hetilap, 1879
1879-01-09 / 2. szám
10 utódai számára oly birodalomról álmodozott, melynek a keleti tengertől a Bospurusig kell terjedni s egykoron Európát átölelve megfojtani. Ennek első feltétele vala Lengyelországot, nyugoti Europa védbástyáját, aláásni s romba dönteni. Erre fordította tehát minden gondját, s előre látta, hogy Németország és Ausztria neki ebben segédkezet fognak nyújtani. A három szomszéd coalítiója a lengyel köztársaság megbuktatására tényleg már Péter alatt létezett. Csak XII. Károly, svéd király, nem engedte magát elvakittatni s kísérletté meg Lengyelország s ez által hazájának megmentését, s habár nemeskeblű vállalatát, részben saját hibái miatt, nem koronázhatta siker, politikai előrelátása s hadvezéri lángelméje iránt nem lehetünk igazságtalanok. I. Péter nemes ellenfele halála után, nagyobb erélylyel s kedvezőbb kilátások mellett fogott terveinek megvalósitásához, de ebben megakadályozta a nagyok s alacsonyak közös sorsa — a halál. Ő meghalt, de politikai elveit utódaira hagyta azon hirhedt végrendelet betűiben, vagy szellemében, melyet kalauzűl szánt Oroszországnak jövendő világtörtóneti szereplésében. Az orosz kormány ugyan több ízben, s legújabban is, tagadta ezen okmány hitelességét; de azért sohasem szűnt meg. a szükség-parancsolta módosításokkal, annak megvalósítására tö- I rekedni. A történeti tények s I. Péter politikai végrendelete közötti összefüggés félreismerhetlen s alapos következtetéseket enged vonni Oroszország czélzataira, melyek elég komolyak arra, hogy a jövő iránt táplált reményeinket megingassák. Időszerűnek tartjuk tehát e nevezetes irat közléséi, hogy olvasóinkat a czikkünk élére állított kérdés fölött kétségben ne hagyjuk. Néhány szó a „közmivelődési csarnokról.*4 (M. V.) Pár hó előtt a szerencse, napjainak egyik ünnepoltebb jelenségével, felföldi viszonyaink figyelmet ébresztő taglaltjával: Grünwald Bélával hozott össze. A társalgás bár átalános jellegű volt, de azért minden szava elárulta a viszonyok éles megfigyelőjét. Megdöbbentő vala a honfiúi desperatio, melylyel nemzetünk jö- . vöjéröl nyilatkozott. Pedig csak adoma- s ötletként volt mondva a legtöbb szó, 8 nem annyira saját nézeteinek, mint inkább azon átalános bizalmatlanságnak látszott csak hangot adni, melylyel nemzetünk önmaga iránt viseltetik. S ha így, akkor ez nem vigasz, de annál kétségbeejtöbb; mert az ö egyéni nézetétől eltérő nézetet, vérmesebb reményt érvényre juttatni nem volna nehéz; de ellenlá- baskodni az egész nemzettel, önbizalmat s abból folyó rugalmas ellenállási képességet csepegtetni akarni egy szédelgőktől fosztogatott, mankó-rugta tántorgóba, akkor, midőn megörült egy Széchenyi is, ezen új jelszó harsonája: „Magyarország nem volt hanem lesz“ — ez uraim, többnek látszik a vakmeröséguél is! És mégis kénytelen vagyok ezt tenni. Igen, mért én az átalános önbizalmatlanságnak részese nem vagyok, miután szent meggyőződésem, hogy van még 8egit8égiink, egyetlen segítség : „A tanulás!“ Bizonyára sokan lesznek, kik fontos nemtudást színlelő arcz- czal kérdik: „De hát hol az a nagy önbizalmatlanság? hisz nemzetünk nem esik még kétségbe?“ Ah, erre felelnem nehéz — mert felette könnyű; könnyű, mert minden jelenség mutatja; nehéz, mert sok a mondani való, pedig rövid akarok lenni, s ez a nehéz a feleletben ! De azért rövid leszek, mert csak egy jelét említem az önbizalmatlanságnak: azt,, hogy pl. a német nyelv bírása nélkülözhetetlen a „közvélemény“ szerint! Ab, hol vagy nemzeti büszkeség, hol vagy, magyar szellem, hol vagy, magyar kultúra, magyar tudomány, magyar művészet, magyar ipar, magyar társadalom!? Sehol! A magyar majmolová lön, mintegy igazolva Darwin állítását az ember erédetéröl. Pedig volt magyar szellem, volt magyar knltura, múzsa és társadalom. Nem mondom: hogy nincsenek magyar tudósok, magyar művészek, magyar iparosok; 8 nem mondom, hogy nincs anyagzat a magyarságban a nemzeti szellemi és társadalom megteremtésére: de egykét fecske még nem csinál nyarat! S hogy nincs tényleg nemzeti tudományosságunk, művészetünk, iparunk szellemünk s társadalmunk: oka az, hogy hiányzik az akarat sugalma: a bizalom- A szánk jár, mert üres fejünk kong — de hoi a tett ?... Vissza megyek tehát jelszavunkhoz, melytől a segélyt várom: a tanuláshoz. Az emberiség művelődésének történetében két monumentum érdemel mindig különös figyelmet: első az uj szellemi vívmány megszerzése, s a második, ugyanannak biztosítása. Már ami az elsőt illeti, azt mindenkor a kiváló egyes jeleseknek köszönhető az emberiség. Mert habár olykor úgy tüuik föl némely vívmány, mintha azt egy egész nemzet küzdötte volna ki, azonban vég elemzésben mégis egyesek valának mindig a kezdeményezők; ép úgy mint a népdalnál, melyet habár az egész nép danol is, de mégis egy valaki költötte először, s úgy vált közkincscsé s gömböiyödött ki a nép ajkán. Ami pedig a szellemi vivmáDy biztosítását illeti, erre nézve különböző intézmények léptek életbe. Az ős korbau leginkább építkezésekkel fcjezék ki s örökitették meg az ismeretet. Például Me- dinet Abutól a Marquesas szigetekig, Richboroughtól Brandananig nagyszerű romokat lelünk. Aegyptom és Nubia gúlái, Skandinávia tumulusai, Britannia stonehengei, Mejico s Chili teocallíjai, India pagodjai mind egy leáldozott ösmüveltség elmaradt sugarai, mely romokban csillagászati számok fejezvék ki. Földünk % átmérőjét a Brasen Palace 4 oldalának köbe, Mercurét a Balbek platform nagyobb oldalának köbe, Marsét az otebaitei Mórái oldalkövének tízszerese, Jupiterét a saccarahi pyramis négyszer vett kerületének 3-mal szorzott köbe — stb. uiár ezredévekkel előbb megörökitették. És igy volt ez minden akkor ismert mathematikai tétellel. — Utóbb az írás, 8 még inkább a nyomtatott könyv örökité meg az ismereteket. Azonban tapasztaltatván, menynyivel romlandóbb a könyv mintsem az óriási épület, de más részt a könyv roppant előnyökkel is bírván, lehetetlenné vált a régi nagymérvű építkezés: s más utón iparkodtak kipótolni a könyv romlandóságát. S igy jöttek rá, hogy a sarokban beverő könyv nem biztosítja az ismeret fönmaradását ; hanem Igenis biztos azon szellemi vívmány élete, mely átmegy az életbe! Azaz, minden szellemi vívmány annál biztosahb birtoka az emberiségnek, minél többen megtanulják azt. így lépett ki a tudomány a választottak kamarájából az élet terére. Élkezdödött a köznevelészet. Elsőben az intellegentia lehetségének föitéíei: az írás és olvasás átalánositiatott, majd aztán egyéb elementáris ismeretek is. Soká tartott az experimentálás, a küzdés a sötétséggel, mig az ég közénk küldé a nagy Pestalozzit, ki az átalános népnevelés eszméjét nemcsak elméletileg hirdető, hanem megoldá gyakorlatilag is. Az emberiség fejlett politikailag is ; a nép jogokat is nyert; a világosság terjedett. Az irás-olvasás tudása hajdan csak egyesek, majd bizonyos rendek, végre az egész nép birtoka lön. De a szak- tudományok ia nyertek iskolákat az iskolák határain túl! Ugyanis az elemi, közép s fönsöbb iskolákon kivül a szakférfiak számára tudományos társulatok, akadémiák, múzeumok, képtárak ... szerveztelek s állíttattak, hogy ezek mind tovább s tovább küldözzék szét az intelligentia sugarait. Majd keletkeztek a nép számára is olvasó körök, kaszinók, népszínházak stb . . . Azonban az intelligentiának terjesztésére e csatornák ez idő szerint immár szü- kek! A nép nagykorusittatott, teljes politikai jogokat 8 szabadságot nyert; az élet terén a verseny és létki küzdés óriási mérveket öltött; s a politikai nagykorúsággal, e magárahagyottsággal az óriási csatatéren nem fejlett kellő arányokban az intelligentia! Adatott a népnek Uchatius-ágyú, de nem tanították meg, hogyan kell azt kezelni! Ez a mai társadalom képe, s itt a forrása sok bajnak, főleg hazánkban. E bajokon akar segitni korunk a „közmivelődési csarnok“ eszméjével, melyet immár fővárosunkban is pengetnek. Időszerűnek tartom tehát jövő számunkban közönségünknek erröt egyctmást tudomására juttatni, — ha szívesen veszik igénytelen szavaimat. (Folyt, köv.) Heti szemle. Új pénzügyminiszterünk a képviselöház január 5-iki ülésében mutatta be a folyó évi költségvetést, mely szerint az 1879. évre elő vau irányozva: összes bevétel, 167 millió, 370,865 írt., ösz- szes kiadás 190 millió, 173,263 frt, s igy a fedezendő hiánylat (deficit) 22 millió, 802,398 frt. Evvel kapcsolatban megemlítjük, hogy Tisza Kálmán gr. Szapáry Gyula pénzügyminiszterre! Bécs- ben jár. Miért? ezt ebben a deficzites világban nem nehéz eltalálni. Új kölcsönre van szükségünk, és pedig ezúttal sem valami cse-
