Eger - hetilap, 1879
1879-01-09 / 2. szám
11 kélyebb összegről van szó. Egy idő óta 150 millió forintjával szoktuk az adósságokat csinálni. Csoda, hogy még hitelünk van. Pedig, hogy van, bizonyítja a „B. C.“ távirata, mely szerint a kölcsön a Rotshch8ild-csoporttal a legrövidebb idő alatt s aránylag (tetszik ezt érteni?) kedvező feltételek mellett létesülni fog. S hogy csodálatunk még fokozottabb legyen, mindjárt utána, jelenti, hogy a bitelintézet-Rotbschild-esoport Pretis osztrák pénzügyminisztert, kinek hamarjában 30 millió forintra volt szüksége s szinte Roth- schildéknál kopogtatott be, kikosarazta, kereken kijelentvén neki, hogy ez idő sezrint az osztrák ajánlatra nem reflectál. Vájjon mi oka lehet ennek a nagy megtiszteltetésnek? Tán Bosznia, melyet aligha ránk nem tukmálnak, éri meg azt a 150 milliót? Úgy hát tartsa meg mindjárt magának Rotschild. Ha Bosznia, vagy amint Pécsben nevezik, „Új-Ansztria“ határát délfelé átlépjük, a novibazárí szaudsákba érünk, melyre vonatkozólag, egy londoni félhivatalos lap szerint, a conventio monarchiánk és Törökország között már megköttetett, csakhogy itthon erről még semmit sem tudunk. Különben az albán liga fejei gyűlést tartván Novibazárban, abban állapodtak meg, hogy ha a „tjessár“ (császár) csapatai át találnák lépni a szandsák határait, nem fognak ellenök szegülni. Csak úgy, ne legyen megint mint Boszniában. Konstantinápolyban a viszonyok csak nem akarnak javulni. A jelenlegi kormány nem képes segíteni a zavarokon s az izgatottság már annyira növekedett, hogy a szultán nem is meri magát mutatni népe előtt. A zavargásnak oka nagyrészben a kétségbe ejtő pénzügyi helyzet, s ezenkívül a kormányon levő és kormányra törekvő clique-ek versengése, mely a kibouyolodást lehetetlenné teszi s a török államot mindinkább válságosabb helvzetbe hozza. Oroszország loyalis szándékairól minden oldalról kapjuk a biztosításokat, vagy inkább biztatásokat. Csakhogy a tények mást bizonyítanak, s azért nem igen lehet hinni a „humánus“ czár békenyilatkozatainak, hanem tanácsosabb — mint Anglia teszi — résen lenni. Mert ki tudja, mit hoz a tavasz? Az angol-afgán kérdés is mind jobban bonyolódik. Kissé kellemetlenül hatott az angolokra, hogy Jakub khán, Sir Ali fia, nem ment Dsellalabadba a békét megkötni. Újabb hirek pedig jelentik, hogy az emir, 30 millió értékű kincseivel, Pétervárra ment és á nagylelkű orosz czaruá! kereseti menedéket, s minthogy a a congressusok éppen divatban vannak, ö is európai con- gressus elé akarja ügyét terjeszteni. Hogy Anglia mint fogadta ez indítványt — képzelhetjük. Egyenesen nevetségesnek találta s visszautasította. Nem ártana tőle egy kis energiát tanúlni ! A franczia republikánus körökben nagy az öröm. A se- nátorválasztásoknál 41 kerületet nyertek s így a senatusban 57 szavazattöbbség fölött rendelkeznek. Vájjon mit mond ehhez Bismarck ? ki egy időben tőle telhetöleg elősegítette a franczia köztársaság létrejöttét; de bizonyára nem azért, hogy megerősödvén, benne a democratia ily hatalmas alakban jelenkezzék az európai népek előtt. rr c z .a.. Ragyögja-tok föl .... Ragyogjatok föl derűs órák, Szép emlékim ragyogjatok; Könnyemen át mint megtört prismán Lássalak még boldog napok. . . . Lássam fényetek újra égni. Bűvös lángjuk hevítsen át — S e forró tűz villanyfolyója Égesse szét búm fátyolát. Lobbanj föl hamv alatt szendergő Vér világit izzó parázs — Feledt dalok zendüljetek meg. Ejts rabodul csodás varázs. Szilaj gyönyör, — mámoros-kéjek Hangomra mind ébredjetek — — — Virágok, melyeket letörtem Fedjétek be a sok sebet. Hazug álmok! — csalfa ábrándok! Ringassatok még egyszer el, Addig mig a szív lüktet, ég, fáj, Míg nem borúi rá jéglepel — S az emlékek halvány ködárnyi Végképen szét nem bomlanak .... Addig tűnj föl múlt, még csak egyszer, Egyszer — utolszor lássalak! Gróf Vay karolta. Megérkezésekor. Oly hosszú s kínzó távoliét után, ma Újra enyém vagy, édes Mindenem! . . . . Nincs oly arany to II, mely híven leírná Veled elszállt, s most megtért örömem! . . . . Messziről jöttél, fáradt vagy Szerelmem! 0 jöjj, pihenj meg váró keblemen! Hagyd megölelni Benned Boldogságom, Hadd boruljon rám Általad a menny! . . . . Hullámzó keblem: ringató dajkád lesz, Szívdobogásom: altató zenéd, Mely elzokogja átélt szenvedésim, És beszél Rólad, sok tündér-regét. Egy hossszu, édes, Udvözitő csókban Hagyd innom lelked: e menny-harmatot, Mely mámoritó-bájjával kioltja A távol-szülte égő bánatot ! Ne remegj üdvöm szép, fehér galambja! Szerelmem égő, ámde tiszta nap, S melyen sugári visszatükröződnek : Liliom-lelked, a hó-tiszta lap. Ne félj szerelmem csillaga! ne reszkess! — Őrangyalunknak áldó szárnya véd .... Nem hagyja semmi kém-szemnek zavarni Viszontlátásunk nagy, szent ünnepét ! . . . . Gondoltál-e a távolban reám, ki Szent emlékednek éltem egyedül ? — Vissza-hozád-e Önzetlen szerelmed Orök-hü szivem osztályrészéül ? ... . Vagy feledéd az élv- s öröm-honában Igénytelen, bús, halvány alakom? Elmosá azt a távolság homálya Egy kedvesebbel, édes angyalom?! . . . . Hogyan is hagytál oly soká magamra, Kinek kivüled nincsen élete?! .... Talán Te értem kárpótolva voltál : Éltem rejtélyes, szép költészete?! . . . . De nem kérdezlek, egyetlen virágom! Bár mint legyen is, most nem keresem .... Ez örömkönnyes-szem most mást nem láthat Csak megjött íidvét Benned: Kedvesem! Kapácsy Dezső. A tirtli. Természetrajzi közlemény. Daczára hogy Cuvier semmi categoriába sem sorozá, mégis igen elterjedt állat a világon. Tény ész-helyére nézve nem finnyás, mert épen úgy hemzseg a főváros asphaltján, mint a kis városok gödrös, lábficzamitó járdáján. Természete nagyon hasonlít a majoméhoz, miként az az embereket, úgy utánozza ez a főrangú urakat. Bőre rendszerint nagyon tarka. Osmertetö jelei: az orrhang, az „r“ j ropogtatása, a binoeli, a cylinder, oroszlánszájú inexpressible, hegyes oriú drapszinü, úgynevezett casino-czipö, s köröm hegyéig előre húzott kézelő. Szelíd állat, miként a német mondja: „Es frisst aus der Hand,“ néha azonban hatalmát, fölényét akarva mutogatni, hetvenkedik, de a legkisebb vak lármára meghunyászkodik. Koponyája igen fejletlen, agya a rendes agy mennyiségénél kevesebbet
