Eger - hetilap, 1879
1879-03-06 / 10. szám
XVIII. ér-folyam. 10. szám. 1879 márc/ius 6-áo. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre . 1. „ 30 „ Egy hónapra. — 45 Egyes szám . — 12 „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után ti, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért lő kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lyceunii nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceurn átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 80 kr. Valamiről, amire szükségünk van. (Vége.) (M. V.) Midőn Széchenyi az első kaszinót alapította, czélja ezzel az volt, hogy a társadalomnak főleg intelligens elemeit tö- möritvén, a kaszinóban eszmecserék jöjjenek létre, melyekben megbeszéltessenek azon különféle tenni valók, melyek mindegyike egy- egy lépés a haladás utján. — Hogy mennyire érte el czélját a nagy reformátor, mily emeltyűi voltak a kaszinók a haladásnak, s mily közkedvességü lön a kaszinó országszerte, elannyira, hogy csaknem mindennapi kenyere a kaszinójárás sok embernek : minek mindezt elbeszélni? Ez mind a múlthoz tartozik; a múlt pedig nem ad soha létjogot a jelen és jövőre: ami leélte magát, az leélte magát! . . . Es a kaszinók manap koránt sem teszik azon szolgálatot a haladás ügyének, mint Széchenyi idejében. Okai ennek részint külsők, részint belsők. Külsők: Széchenyi idejében ugyanis nem volt egyéh hely és alkalom a szellemek találkozására a kaszinón kívül; nem voltak hírlapok, vagy legalább a mai napi-sajtó technikai viszonyaihoz képest az akkori állapotok szót sem érdemelnek ; s uem voltak részletes klub bök és társulatok! Akkor tehát minden ügy a kaszinó fóruma előtt tárgyaltatok. Ma azonban minden közügyi téren külön társulatik keletkeznek. Ma van akadémia, Kisfaludy-, Sz.-István-, Petőfi- stb. társaság; ina van Tanár-egylet, vannak ügyvédi kamarák, vau athletikai klubb, korcsolyázó-egylet, és az Isién tudja mi mindenféle egyletek, körök, testületek, klubbok stb. Akkor tehát az irodalom ügyeitől az utcza- söprésig minden megfordult a kaszinói társalgásokban, ellenbe« most alig lehet praeeizirozní, hogy yoltaképeu miben áll tehát a kaszinók specifikus tennivalója? —• És a kaszinói beléletre nagyban visszahatnak e mai viszonyok és ép e visszahatás szüli egyszersmind a kaszinói élet hanyatlásának belső okait. Mert most a kaszinókban nem igen találunk szellemes társalgásokra, ma a kaszinók lanyhán lépnek ki a tettek mezejére; ma a kaszinókban olvasgatnak, kártyáznak, tekéznek és — talán néha pletykálnak is! Nem mondom, hogy a kaszinók életének azért nincsenek érdemes mozzanatai, mert bizony a kaszinók ma is természetes fön- tartói a napi sajtónak, ma is tisztességes találkozási és ismerkedési helyek, ma is sok mindenfélét megbeszélnek ott, ma is adakoznak a kaszinók közczólokra és támogatnak sok közügyét, s ma is lüktet a kaszinóban a társadalmi mozgalmak pulsusa. Azonban mi ez az igazi élethez képest! Hajdan a kaszinó nap volt, ma : mellékbolygó. Hajdan a kaszinó elül járt, ma : hátul kullog, vagy mellékesen követi a közügyek szekerét, itt ott segít kereket kötni, vagy oldani, segíti a szekér farát megvetni; azonban sem a gyeplőt nem fogja, sem a feldült szekeret föl nem állítja! ... A kaszinói belélet intensive lohad, halványéi és csöndesül . . . Meggondolva már most, hogy minden életre való városban az inteiligentíának kell a gyeplőt kezében tartania, s meggondolva másrészt, hogy ezt a kaszinóalakitás nem eszközli; sőt nálunk, hol két külön kaszinó van, az intelligent iát még csak nem is tömöritheti egyik sem, s hogy szereplésre, befolyásra juttathatná, arról még csak szó sem lehet: csoda-e. ha az Uj-kaszinót mint gyöngébb alapút előbbi czikkünkben fölöslegesnek nyilvánítók ? És be tudja-e valaki bizo- nyitni az ellenkezőt? Avagy kik uralkodnak Egerben? Avagy magához voní-e az Uj-kaszinó minden intelligens elemet? — S ha e kérdéseinkre igenlő lehetne is a felelet —- vájjon födözve volna-e az inteiligentíának minden, a társulás által elérhető igénye? Ugyanis a mai korviszonyok szerint joggal megvárjuk az intelligentiától, hogy a közműveltség tényeit: a művészetek felvirágzását, a fölvilágosodás terjesztését, az ízlés és műveltség fejlesztését, ö eszközölje első sorban. S az intelligent mindezt tette is, mint a mait emlékei bizonyítják ; azonban ma már egyesek ebbeli igyekezetei nem képesek a kor rohamosan növekvő követelményeit kielégíteni, ma tehát ily ezélú társulatba kell álloiok az egyeseknek. Ámde a kaszinói társulat e czélnak nem felel meg, mert a kaszinó természeténél fogva nem oly intézmény, mely az intelligent! ezen magasztos feladatának betöltésére juttathatná. Világos ezek után, hogy az Uj-kaszinó által az intelligentiá- nak igényei ma már nem nyernek kielégítést, pedig ép ezen igények titkos sejtelme képezé egyik emeltyűjét az Uj-kaszinó kelet- keztének. Mi következik tehát ebből? Koránt sem az, amit tán némelyek balúl ránk akarnak fogni; mintha t. i. az Uj- kaszinó megsemmisülését akarnók czélba venni, vagy soraink tán az O-kaszinó érdekében kelnének! Ilyen apró s mellékrendíi érdekektől toliunk hála Istennek tiszta volt mindenkor, s teljes erővel iparkodunk mindenkor tisztán tartani jövőre is ; pártokkal, klikkekkel, kotteriákkal vagy személyes érdekekkel nem volt soha közünk s nem is lesz! Hanem igenis közünk van a közzel, a közérdek- és ideállal! És az ideál érdekében fönebbi sorainkból az Uj-kasz inóra vonatkozólag azon következtetést vonjuk, hogy az Uj-kaszinó mint ilyen nem kívánatos, hogy fönnálljon, hanem alakuljon át. Alakúljon pedig át oly társulattá, melynek czélja: az összes kulturális mozgalmaknak, első sorban a művészetieknek közvetítése, részint támogatva, részint szervezve azokat, kizárva minden politikát! Ezen társulatnak aztán volna egy helyisége, mely állana: egy olvasó-, egy játszó- s társalgó-szobából s egy teremből, mely részint hivatalos összejövetelekre, részint fölolvasási s zenei, vagy kisebb körre szorítkozó színi előadásokra volna alkalmas. A társulat hordatuá: az összes hazai szépirodalmi és szaklapokat s mindennemű helyi lapot, s támogatna minden helybeli sajtóvállalatot. A társulat tartana legalább egy első minőségű zongorát hang- versenyi czélokra alkalmasat. A társulat k ötelessége volna, a föntebhieken kiviíl, gondoskodni a színtársulatok szerződtetéséről, hangversenyzö művészek megnyeréséről; s általán kötelessége volna a hangversenyek rendezése ; tudományosan népszerű fölolvasások, szavalatok, jótékony- czélii előadások rendezése; átalán minden nemű kulturális mozgalomnak akár élére állani, akár azt úgy erkölcsileg mint anyagilag is támogatni, az Ízlést, és műveltséget, terjeszteni s fejleszteni. A társulat jövedelmét illetőleg: hogy mérsékelt tagdíjakon kiviii mily mérvű belépti dijakat szabjon a nemtagokra tudományos. szavaiati s zeneestélyek alkalmával, esetről esetre, vagy mindenkorra is mepáliapitható lenne. De miért Írjunk többet arról, ami még nincs? . . . Eleget mondánk arra nézve, hogy minden intelligens gondolkodású ember belássa, mennyire jótékony, szép, az értelmiséget nemcsak tömörítő, de terjesztő s hatalomra juttató volna egy ily társulat, s mi könnyen volna az egész valósitható, s mily szép világításba helyezné szivnemességedet, te kedves Eger, ha e társulat dicső köl- töfiadnak: Vitkovice Mihálynak nevéről neveztetnék aztán! . . . Azonban Isten veled, szép ideál, — látogasd meg álmaikban az Uj-kaszinónak minden szépre s jóra lelkesülő érdemes tagját,
