Eger - hetilap, 1879
1879-02-13 / 7. szám
XVIII. év folyam. 7. szám. februáriad 13-án. 1879. Előfizetési díj: Egész évre . 5 fit — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „30 Egy hónapra. — 45 ,. Egyes szám . — 12 „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyílttérien egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Poliiikiti s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-tlivatal (lyeeomi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-uteza Mózerféle ház) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Eger febr. 12-én. Uj válság küszöbén állunk. Tisza Kálmán napja kezd alá- hanyatlani. A kormánypárt kebelében oly deroute van, melyet leplezni többé nem lehet. A képviselöház, a kormány erőfeszítései daczára, csak 14 szavazattöbbséggel fogadta ei a legújabban szükségessé vált 100 milliós kölcsönről szóié törvényjavaslatot, s e szavazatok közt 7 miniszteré, 3 államtitkáré s oly férfiaké is volt, kik — mint Sziávy, Kautz, Gríínwald sat. — nem egy ízben szólaltak fel a Tisza-Andrássyféle politika ellen. De ez eredményen nincs mit csodálkoznunk. Valóban, nem közönséges bátorság kellett ahhoz, hogy oly előzmények után, milyen a közgazdászat] kiegyezés, a 80 milliós bankadósság egy részének elvállalása s Bosznia- Herczegovina megszállása, mely tények egytöl-egvig, ha neru is a képviselöház, de mindeneseire a nemzet túlnyomó többségének határozottan kifejezett akaratába ütköztek, a kormány oly törvény- javaslattal mert fellépni, melyben nem kért kevesebbet, mint általános felhatalmazást 100 millió arany forint felvételére oly feltételek mellett, melyeket bevallani nem mer, s oly költségek fedezésére, melyeket a parlament még meg sem szavazott. Oly kívánság ez. melylyel a vas kanczellár sem merne a német birodalmi gyűlés elé lépni, pedig, mint legújabb ,száj-kosár1 törvényjavaslata, tanúsítja, a német nemzet képviseletének emésztő képességéről nem éppen keveset tételez fel. De mit a ,vas és vér embere1 Bismarck nem merne tenni, azt megtette Tisza s — ezúttal is győzött. Nekünk azonban úgy látszik, hogy ez alkalommal utoljára gyakorolta varázserejét pártja fölött. Bomlásfélben van ez s maga a kormány sem tudja zavarában mi tevő legyen. Ki nem hiszi, ám olvassa el a kormánypárti lapok vasárnapi vezérczikkeit. Valóságos orvosi eonsiliumot tartanak a szabadelvű párt és a Tisza kormány fölött, — csakhogy a halál ellen nincs orvosság! A „Hon“ őszintén bevallja, hogy válság van, melyet akképen vél megoldhatni, ha a szabadelvű párt felocsúdik letbargiájából s újra tömöríti. A „N. Hir lap“ szerint pedig két eshetőség áll a parlament előtt. Vagy feléled a szabadelvű párt aléltságából s meggyőződés- és erélylyel megtartja kezében a kormány vezetését, vagy nem. Ekkor a második eshetőség az, hogy a parlamentben egyáltalán nem lesz kormányzó többség, s e szomorú állapotnak, nézete szerint, egyetlen orvossága: a parlament feloszlatása, a hivatkozás a nemzetre. — Hogy a szabadelvű párt újra összeszedje magát s Tiszát iüskön-bokron keresztül kövesse végzetes utain, a jelenlegi helyzet ólom-nyomása alatt, melyet a szabadelvű párt embereire is kétségtelenül gyakorol, nem tartjuk valószínűnek, valamint azt sens, hogy Tisza a parlament feloszlatását választaná; mert jól tudja, bogy a történtek után, az ö politikája az országban többségre többé nem számíthat. De hajlandók vagyunk hinni, hogy a franczia Broglie Fourtonféle minisztérium poiiiikáját fogja követni, s ez annál kevésbbé lepne meg bennünket, mert a Tisza minisztérium, amahhoz hasonlólag, úgyis már évek óta harezbau áll a nemzet közvéleményével. Sőt, ismervén kormányelnökünk nagyravágyását, még azt is felteszszük róla — mit az „Ellenőr“ máris penget, — bogy, Disraeli példája szerint, minoritással is meg fogja kisérieni a kormányzást. De bármelyik utat választja is Tisza Kálmán, arról meg vagvuuk győződve, hogy a nemzet akarata utóvégre is véget fog vetni az oly uralomnak, mely rája mennél kevesebb jót, de annál több rosszat: veszélyeket, megaláztatást s gazdászati viszonyai terén általános siilyedést hozott. X. Nehány szó a „közmivelődési csarnokról.“ (Folytatás.) (M. Y.) Az eddig mondottakból látni való, hogy a közm. csarnok tíizpontja azon sugaraknak, melyek eddigien a közfölvilá- gosodás eszközlésének érdekében a népneve lészet terén különböző pontokon kigyulladtak s fölvillantak. Egy uj lépés ez előre ismét nemünk nagy ezélja felé. Következéskép, mint újabb lépés, föltételezi, hogy már több lépés előzte meg, s mint tüzpont föltételezi hogy vannak oly fénysugarak, melyek benne összegyüjtendök. Ha tehát arról van szó, vajon a mi viszonyaink között létesithetö-e köz mivelödési csarnok, akkor először is azt kell figyelembe vennünk, vajon föltalálhatók-e nálunk a uépnevelészet azon intézményei, melyek maguk után vonják ez új lépést ? . . . E helyt roppant széles tér és bő alkalom nyilik köznevelé- szeti viszonyaink bírálatára ; azonban nem zsákmányoljuk ki ez időit, mert úgy hiszszük, s fájdalom hinnünk kell, hogy lesz még máskor is alkalmunk ugyanerről szólnunk; legalább nem hihető, hogy az állapotok javulása megelőzné a sajtó hozzászólási alkalmait. Eiég legyen tehát annyit megemlítenünk, hogy a közneveíé- szet elöiépcsöire ugy-ahogy mi is eljutottunk volna — vagy mi! Legalább népiskoláink vannak; igaz, hogy elemi iskoláink nincsenek 6 osztályra kiegészítve, de legalább dupla számmal vannak: t. i. a sötét felekezetiek mellett ott világoskodnak a közösek is, gyarapítva városunk intelligentiáját azáltal, hogy bennök kenyeret kap egy rakás tanár kik ha a közös iskolák nem volnának, szintén nem volnának ott. Tiszta culturalis profit! Aztán ezekbe az iskolákba járnak gyerekek is; t. i. ha nem is ugyanazok folytonosan, de legalább minden héten megfordul bennök más-más 25 darab. Ez is profit, mert a) nem kell a termeket sem nagyobbra szabatni, b) nincs szükség parallel osztályokra sem, c) nem is kell megtriplázni a dupla mivoltu iskolákat, mégis kijárhatja az egész város gyereksége őket, persze turnuson- kint per 25, mint ahogy a földtáblákat trágyázzák; s végre Így nem keli még egy rakás tanárt fizetni. Ergo népiskoláink volnának ! Amannak továbbá ismétlő iskoláink is. Persze csak a papiron, azaz elvben, vagyis ez annyit tesz, hogy ba a tanító meg akarja kapni az ismétlő iskolák után járó honoráriumot, akkor összeesödit vagy 40 darab inast, azoknak ad fejenkint egy-egy hatost, csak azért, hogy egypárszor elmenjenek az iskolába játszani, s akkor a tanitó elvben azaz papiron kimutatván a beiratkozott muzsa- fiakat, megkapja a honoráriumot — hanem ezt már nem elvben! (Fides penes auctorem.) Nos báf, volnának ismétlő iskoláink is. De vannak olvasó egyletek is. Igaz, nem minden bóstyán, de tán a dicséretre méltó hatvaniak példája nem marad elszigetelve. Az is igaz, hogy ezek az olvasó egy letek nem igen lenditnek az irodalom ügyein, mert mig külföldön ezek azt ezélozzák a többek között, hogy mint természetes előfizetői a sajtóvállalatoknak, az irodalom általok lendületet, nyerjen; addig nálunk az egyletek eo ipso igényt tartanak az ingyen-példányokra mindenből, süt szerencse, ha az irók nem pénzért olvastatják kotyvadékaikat: no de majd kamatoz ez nekünk százszorosán, majd ha t. i. az olvasó egyletek a nép vérébe oltják az olvasás olthatlan szóraját . . . majd! . . . Aztán van „Népújságunk“ is, mely szintén szorgalmasan s dicséretesen hinti a jó magvat; igaz, sokat sziklára, sokat utszélre, sokat tövisek közé: de sok ián jó földbe is esik!
