Eger - hetilap, 1879

1879-12-17 / 51. szám

Will, év-toljam.

ál. száui.

1N79. deezcmber 17-éu.

Előfizetési dij:

Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 Negyed évre .1 „ 30 , Egy hónapra. — 45 .

Egyes szám — 12 „

EGER.

Politikai s vegyes

tartalmit hetilap. Megjelenik minden csütörtökön.

Hirdetésekért

minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik.

Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyeeumi uvonida,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerf'éle ház) és Szolcsávyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.

Kracker János Lukács egyházi festőművész százados

emlékezete.

Folytatás.

De Ismét tovább, képírónk művészi tehetségét ragyogó fényben tünteti föl Egerben, a minorita atyák templomának föoltárképe sz. Antal. Szerkezetre ugyan e kép tárgyánál fogva egyszerű. Szent Antal szerzetes öltönyében térdel a gyermek Jézust karján tartó szent Szűz előtt, s balkezét mellén nyugtatva, jobb kezével a könyvek könyvére, az evangéliumra, mutat, s áldásért esedezik az ige sikeres hirdetéséhez a pogány népek közt. — A sz. Szűz kegyteljesen tekint alá az esedezöre, az isteni gyermek pedig, míg egyik kezét áldásra emeli: addig a másik kezében kicsided feszületet tart, azzal figyelmeztetvén a könyörgöt pályája töviseire és talán az apostol ama mondására is: „Solum Jesum Christum praedicamus.“ És még két angyal: egyik ki a magasból örvendve tekint ie a kö nyörgőre, a másik pedig, ki az ártatlanság fehér liliomát nyújtja feléje.

Ez a kép szerkezete, mely, mint mondom, egyszerű, világos s könnyen érthető. De a mi e kép hatását egyszerű szerkezete mellett is felettébb emeli: az a sokat mondó kifejezés az arczok- ban, a szép arányosság s zavartalan összbangzás a berendezésben, a fény és árny csillogó szövevénye a színezésben, melyek együtt véve Kracker művészetét itt teljes erejében állítják szemeink elé. — Mily csendes nyugalom, méltósággal páros kellem, szeretet és kö- nyörület líl pl. az Isten anyja jóságos arczán; mily gyermekded öröm s ártatlanság a kis Jézus szemeiben, mennyi áuitat, törhetlen bizalom és ragaszkodás a szent Szűz és isteni gyermeke iránt sz. Antal kifejezésében! És mindezen tökély, a psychologiai észlelet ennyi eredménye, a kép központja körül összebalmozva együttesen és egyszerre szólnak ielkünkböz s arra oly kellemesen hatnak, hogy úgy hiszem, alig van figyelmes szemlélő, a kit e mii dicséretre ne ragadna Kracker ecsete iránt.

Ezen méltán magasztalt mü iránti érdeklődésből, a minorita atyák sok érdekes adatot tartalmazó háztörtéin ti-naplójában kutatva, találtam a templom építése történetének elbeszélése közben az 1770-ik évről e feljegyzést: „Imago quoque ad aram maioram, per famosum Pictorem Kracker, bac hyerne pingitur.“ És ez azon Krackerre vonatkozó egy sornyi Írott adat kortársaitól, melyről fönnebb megemlékeztem, melyből, ba egyéniségét illetőleg más egyebet meg nem tudhatunk is, annyit mégis kiolvashatunk, bogy öt már kortársai is hírneves festésznek tekintették.

Képírónk eddig ismertetett jeles müveihez szépségre nézve méltán sorozható a tisza-pűspöki templom föoltárképe, mely sz. Márton püspököt ábrázolja.

A keresztény festö-müvészetben a legrégibb idő óta megszokott a gyakorlat sz. Mártont a tőle alamizsnát kérő koldussal öltönyét megosztó vitéz alakjában állítani elő. Ezen alakitási móddal aztán, a tárgy egyoldalúsága mellett, a gyengébb ecset is inkább arathat sikert. — Ámde Kracker itt sem választotta a könnyebb utat. Az ö magas röptű szelleme nagyobb emotiokhoz volt szokva s önkénytelenül ragadtatott azon térre, hol szabadon alakíthatta dús képzeletéhez mért művészi csoportjait. így a mondott oltárképen is sz. Mártont már mint püspököt élettörténetéből vett azon adat után rajzolja, midőn élöhittel mondott imádságára, megadja Isten neki a kegyelmet, bogy egy a halálhoz közel állott, súlyos betegnek egészségét adhassa vissza. íme a kép szerkezete.

A püspök föpásztori jelvényeivel díszítve áll temploma magas boltivei alatt. Szemeit s az imádságban átszellemült arczát kevéssé az égre emelve, kezét áldólag terjeszti ki a hozzá vitt beteg felett.

A főpap háta mögött szerpapjai láthatók; a beteget pedig az egybegyűltek csoportja: férfiak és nők ó franczia öltözetben veszik körül ; talán mindannyian a szenvedő rokonai, kik annak életéért a szent férfiúval együtt esedezvén, az érzelmek sajátos ktílönféle- ségét tüntetik tel arczaikon. Mindenütt élet. Itt és ott a szoruló szív sebes lüktetése kifejezve szemben és ajkakon, csak a szenvedő alakja képez kivételt, mely a betegség súlya alatt megtört testnek oly hü képmását adja, a milyet csak eredetiségben a természettel versenyező művészet képes elöállitani.

De nem folytatom tovább ezen gyenge szórajzokat, habár Kracker többi vászonfestményeit is igen előnyösen ismertethetném, ba toliam is egyre mindig bírná a művész ecsetével a verse nye- zést; de még ezen kedvező esetben is félnem kellene, hogy nagyon soká érném végét. Szólok azért inkább még falfestményeiről, melyek Krackert nem kisebb művésznek hirdetik mint az elöbbeniek, s méltán megérdemlik, hogy egy kevés időre figyelmünket ezektől se vonjuk meg. jFoltin János.

(Folyt, köv.)

A helyzet.

Ha igaz, mit Kolonics cardinalis mondott, hogy a magyart előbb szegénynyé kell tenni, azután németté, úgy örvendhetne, ha élne, hogy az első már teljesült. — Mi már annyira hozzá szoktunk a helyzethez, hogy ba Aczél Péternek bárom milliót érő birtokát árverésen egy millióért veszi meg egy német bankár, szintúgy nem érzékenyit el, mintha a szomszéd szegénynek ágyneműit és kenyerét az éhező gyermekektől elveszi az adóbajtó, vagy az újságból olvassuk, hogy egy volt főispán és egy képviselő Amerikába mentek földet keresni; ez mind nem érdekel; Madarászt, a gyilkost, végső óráiban sokan látogatták, borral, alegjobb szivarokkal kínálták; a koldusbotra jutott közbirtokos háza előtt pedig sebesen hajtat el, a ki nem rég ott lakomázott. Ki hallotta az országgyűlésen a köz- feljajdulást azon országos nyomor felett, melybe a nemzet ezelőtti fénye: a köznemesség sülyedt, melynek enyhítése, orvoslása minden boszniai vám- és védtárgyalásoknái előbb való, mellőzése pedig égbekiáltó bűn ? Vagy közérdeklődésnek mondható-e a kiskirtokos- sági segélybank felállítása? Lehet már ily bankot felállítani akármennyit; az uzsorát eltörülni; — a megholtakat semmi orvosság sem támasztja fel. Akkor kellett volna ezen orvoslatokat alkalmazni, mig meg nem haltak; előbb ezeket kellett volna létre hozui, azután kimondani a zsidó emancipatiót és az ösiség s az ebből folyó örökösödési rend eltörléséi. — Olyan ez mint a Tisza szabályozása, melyet felülről kezdettek. — Ez a kettő ölte meg a magyart. Hasztalan a segélyzö-bank; sok kezdődött már ily czimen; de pénzkereskedéssé nőtte ki magát; mert világos: hogy a ki vállalatba teszi pénzét, azt mindenekelőtt saját javára kívánja értékesíteni.

így van ez az iparos osztálylyal is. Még lenne valami kárpótlás, ha a tönkre jutott kisbirtokos osztályt az iparos osztály váltaná fel; de ezen is túl vagyunk; a szabad-ipar törvénye ezt is szegénységre juttatta. Most, kinek tetszik, pár forinttal szerez ipar- engedélyt; hoz Bécsböl hitelbe ezer pár lábelit, és tönkre tesz tiz susztert; igy van ez a többi czikkre nézve is. Hol látta valaki, hogy az elpusztult úr kastélyát vagy földjét iparos vetíe volna meg? Sehol, ez is koldus, mióta az ipirt a kereskedelem eluyelte. A magyar mesterember, ha nem kereskedő, csak teng; mert a kereskedéshez a magyar nem ért úgy mint a zsidó, vagy a német. Ha tehát megakarták volna menteni az iparos osztályt a végrom-