Eger - hetilap, 1879
1879-12-11 / 50. szám
390 tem, mialatt többször haliam ajtóm előtt nevemet említeni, s épen midőn iavozni akartam, lépett be hozzám K. Béla szigorló orvos barátom. — Hozott a szerencse, kedves barátom! — Az is, meg szivem is. Rég vágyom már közétek. Holnap teszem utolsó szigorlatomat. Hogy vagytok ? Mit tudsz Margitról ? Hova jártok, mit csináltok? Szóval beszélj nekem sokat, beszélj el mindent, mi veletek történt, mert engem minden érdekel. — De leginkább Margit, nemde? — Nem volt nap, hogy rá ne gondoltam volna. No de most már az öreg is engedékenyebb; megmondottam neki, ö vagy senki. De tudnd mit? Kocsim lent vár, kocsizzunk ki a ligetbe s ott, majd elbeszélsz nekem mindent. — Nekem is ez volt a tervem; de jobb lesz, ha kocsidat elküldöd s gyalog sétálunk ki; ki tudja nem találunk-e ismerő sökre, nem látod-e meg Margitot? — Jól van, menjünk tehát. Megindultunk s beszélgetve haladtunk a liget felé. A mint a főváros egyik félreeső utczáján megyünk, élénkbe rohan egy öreg asszony, arczán a kétségbeesés tükrözik, fuldokulva jajgat s előttünk térdre esik. — Uraim, nem orvosok önök? Oh mondják, hogy azok, jöjjenek, segítsenek . . . szegény leányom . . . — Igen ö — az az mindketten azok vagyunk. S vonszoltam barátomat az öreg nö után. Egy szegényesen bútorozott szobában találtuk magunkat; az Ínség nyomai látszottak mindenütt. A szobában levő egyetlen ágyon feküdt egy halott-halvány leány, Béla megnézte a beteget, — mérgezést constatált s rendelést tett; én pedig néma sajnálattal néztem az ősz e hervadó virágát. A majdnem erővel beadott ellenszer csillapitá a méreg hatását; a lányka állapota lassan-lassan javult. — Mi okból tette ezt kedves gyermek? kérdé Béla tőle. A lány rátekintett törtfényü szemeivel s hallgatott. — Beszéld el kedves Mariskám e jó uraknak, talán szived fájdalma ez által enyhülni fog, bátoritá a jó öreg asszony. — Kit érdekelne az én szomorú történetem. Szerettem s csalódtam, s kijátszatva megtört szegény szivem. — De hát ki volt szivének gyilkosa? faggatá Béla. — B. Géza, kit bár átkoznom kellene, de a sírban is áldani fogok. — Elhagyta hűtlenül ? — Igen, holnap után tartja esküvőjét X. bankár leányával; s én azt túlélni nem tudom, nem akarom. — Feledje a hűtlent, kedves gyermek. Az idő be heggeszti majd szívsebét. — Soha, soha! Oh csak még egyszer láthatnám öt, csak egyszer mondaná még, hogy szeret, milyen szívesen halnék meg. Milyen jó is lesz pihenni a néma sir ölében 8 álmodni boldog álmokat. . . A lányka arcza egészen átszellemült mig beszélt. Végre a kimerülés erőt vett rajta s elaludott. Béla tndatá lakását az öreg növel, ki elbeszélte nekünk, hogy a lányka neki rokona, ki szüleit korán elvesztő s most mint varróleány tengeti életét. Elmondotta, mint ismerkedett meg B. Gézával, ki most érdekből X. bankár leányát veszi el. Másnap Béla szerencsésen letette szigorlatát. Együtt mentünk a B. Géza esküvőjét megnézni. A mint a szertartás véget ért, egy gyenge sikoltás hallatszott a templomban. Szomorú sejtelem lepett meg. Siettem oda, honnét a sikoltást hallók, s a szép kis varrólányt ájultan találtam a templom kövezetén. Kocsiba tettük 8 lakásába hajtottunk. A lányka beteg, nagyon beteg lett. Béla naponkint többször is meglátogató. De hiába. Öt napra a történtek után kiszenvedett. Temetésén négyen voltunk csak: Béla, én, a jó öreg asszony s egy ismeretlen férfi, ki midőn a leányka koporsójára hányták a zörgő göröngyöket, hangosan el kezdett zokogni. A jó öreg asszony félrehitt s fülembe súgta: ez B. Géza. Csakugyan ö volt. Midőn a sír behantoltatott B. Géza egy ibolyakoszol ut fűzött a kis keresztre, melyen e név volt olvasható: Haraszti Mariska, élt 17 évet. Mi távoztunk a sirtól, B. Géza még mindig ott állt; fejét kezére hajtva, mereven nézte az öt vádoló fekete rögeket. Mintha heszélt volna velők valamit.................. Hallottaknapján kint voltam a kerepesi temetőben. Megnéztem a Mariska sírját, melyen lámpák égtek 8 egy élövirágokhól font pompás koszorú díszlett sírkeresztjén. Midőn távoztam a sirtól találkoztam B. Gézával, ki busán, lecsüggesztett fővel haladt a sir felé. Tehát mégis szerette . . . Miért nem tette hát boldoggá? . . Ki mondhatja meg? . . . Kudlotich Andor. * Szeged szab. kir. város polgármestere a szegedi árvízkárosultak javára szerkesztőségünknél befolyt adományokért Szeged közönsége nevében a kővetkező levélben fejezé ki köszönetét. 2464 eln./sz. 1879 Az „Eger“ czimü lap tettes Szerkesztőségének. Midőn becses soraival az itteni árvizüárosultak részére segélyképen küldött 35 forintnak átvételét ezennel elismerném, engedje meg, hogy Szeged város véginségre jutott közönsége nevében ez úton is kifejezzem legforróbb köszönetemet nagylelkűségükért. Szeged. 1879. évi december hó 3-án Veszelinovits Bazil s. k. h. polgármester. * Simor János bibornok és herezeg-prímás palotájában és elnöklete alatt a fővárosban jelenlevő föpásztorok püspöki tanács- kozmányt tartottak. Részt vettek ebben Mihalovics bibornok zágrábi, Haynald bibornok kalocsai, Samassa József egri érsekek, Kovács Zsigmond veszprémi, Slauch Lőrincz szatmári, Ipolyi Arnold beszterezebányai és Schuszter Konstantin kassai püspökök. A bibornok-primás mint halljuk, még egy tanácskozmányt fog tartani. — Miklós napját társas vacsorával ülte meg a kath. legény- egylet hétfőn. Szombaton, Miklós napján, testületileg tisztelkedett az egylet Lengjml Miklós ez. püspök és nagyprépost Öméltóságánál, ki hosszú idő óta pártfogója az egyletnek. — Az egylet dalárdájának szokásos előadása ez alkalommal elmaradt, Öméltóságának győngél- kedése miatt. — Az egri növ. papság magyar egyházirod, társulata f. hó 14-én tartja szokázos Maria-ünnepélyét, melyre a t. ez. közönséget tisztelettel meghívja. Az ünnepély délelőtti 10 órakor veszi kezdetét. * Városi ügyek. Folyó hó 7-én tartott képviselői ütésben tárgyaltatott a várost illető 1880-ik évre szóló közköltségvetési előirányzat, melynek bevétele 48,282 frt. 11 kr. kiadása pedig 89 240 frt 23 krban, és igy a kivetendő szükséglet 40,958 frt. 12 krban van előirányozva. Ezen költségvetés elfogadtatott s a megyei törvény- hatósághoz felterjesztetni határoztatott; a felterjesztést megelőzőleg azonban f. hó 8-tól számítandó 15 napi közszemlére a városi számvevői hivatalba kitétetni rendeltetett. *) A város alsó részének bérbeadására a városi tanács meghálálmaztatott. — Csiky Etele városi számvevő kérelme, melyben az általa teljesített adó munkálatokért 200 frt tiszteletdijt kér megszavaztetni, — véleményadás végett a közigazgatási szakosztályhoz utaslttatotf. — Szalay László mezei rendőrkapitány felhivafott, hogy a szölöutak megcsináltatására fordított összegről számodását mutassa be. — A városi jótékonyczélu sorsjáték bizottság jelentése, mely szerint a városunk ezen v áll a latból 35 ezer forint tiszta jövedelme biztosnak tekinthető: tudomásul vétetett s egyszersmind ugyancsak ezen bizottság javaslata alapján a sorsjáték titkárának az általa teljesített 13 havi munkálkodásáért (rendes fizetése megállapítva nem lévén) egyszer-mindenkorra 500 frt. megszavaztatott. * Eger és vidéke szölöszeti és borászati egylete szőlőbirtokosaink élénk részvétele mellett e bó 8-án d. e. 10 órakor a városház nagytermében tartotta meg alakúló gyűlését. A gyűlést az id. elnökül felkért Tavasy Antal polgármester távollétében Dusárdy József városunk derék főjegyzője nyitotta meg, ki a nagy számmal megjelent tagokat üdvözölvén, mintán tagokúi eddig 195 en jelenkeztek s igy az egylet fennállása biztosítottnak látszik lenni, „Eger és vidéke szölöszeti és borászati egyleté“-t megalakúltnak jelentette ki, mire Babies István, dr. Vavrik Béla és Babies János kanonok emeltek szót, beszédeikben azon feladatokat igyekezvén körvonalozni, melyek megvalósítására az egyletnek a jelen viszonyok között törekedni kell. Ezután az alapszabályoknak a gyűlésben kifeiezésre jutott elvek és nézetek figyelembe vétele mellett történendő kidolgozására egy bizottság kéretett fel, melynek tagjaiúl Tavasy Antal polgármester elnöklete alatt a következő urak választattak meg: Fülöp József, dr. Vavrik Béla, Eisenman János, Imre Miklós, Fekete Károly, Szederkényi Nándor, dr. Pátz Ferencz, Lu^a László, Vavrik Endre, Eötvös József, Horváth József, Glósz Károly. — A korcsolyázó-egylet tánczvigalmát 1880. évi január 17- én az uj-ca8Ínó termeiben fogja megtartani. A rendezőség mindent el fog követni, hogy ezen tánczvigalom kedélyességben a múlt éveik mögött ne maradjon. — Értesítés. Hivatkozva az „Eger“ lap 49. számában közzétett hirdetésünkre 8 az arra tett szerkesztői megjegyzésre, ezennel tudatjuk a t. ez. közönséggel, hogy a hevesmegyei jótékony nöegylet, a saját árvaháza javára, jan. 17-én megtartani szándékolt *) Jövő számunkban a költségvetést egész terjedelmében fogjuk hozni. Szerk.
