Eger - hetilap, 1879
1879-02-06 / 6. szám
42 mint csatornákon át concrete foly be az ismeret és Ízlés a polgárságba s népbe; ezek fölébresztik a sokaságban az önálló s szabad józau érteimességet és nemzeti szellemet; ezek immár a műveltség terjedésének nagy középpontjai. . . Mindezt végig gondolva, bírjuk már a közmöv. csarnok alap- gondolatát s vázlatát. De térjünk mármost azon kérdésre, vajon kivihetö-e ezen idea nálunk ? . . . (Folytatás köv.) Az egri átalános ipartársulat közgyűléséből. Az „egri általános ipartársnlat“ évi nagy gyűlését f. évi február hó 1-én tartá a kar. legényegylet helyiségében, mely alkalommal Gyű bek Lajos társulati elnök üdvözölve a szép számmal egybegyült tagokat, körülbelül a kővetkező elnöki beszédet tartá. Tisztelt Nagygyűlés! Alapszabályainkból folyó kötelesség, hogy évi nagygyűlésünkön a társulat életének az elmúlt évben teljesített működését a t. társulat tagjaival megismertessük. Mielőtt ezt tennök, engedje meg a tisztelt nagygyűlés, hogy azon csapásokat, melyek az elmúlt évben az ipar fejlődését és ezáltal közvetve az iparosok jólétének emelkedését is megakadályozták, legalább átaláno8ságbau felemlíthessem. Igen, legyen szabad jeleznem azért, hogy meggyőződhessünk, miként hasztalan az egyesek és társulatok kitartó muukássága, buzgósága, tevékenysége és takarékossága; ha hazánk fő intézői, kik hivatvák azt előmozdítani és virágzásra emelni, az ipar fejlesztésének megakadályozását látszanak czéljokul kitűzni. (Igaz!) Szomorúan tapasztaljuk, hogy az ipar tekintetében pártolásra és támogatásra a kormány részéről alig számíthatunk; holott csak az ipar szabadabb mozgása iránt fokozódó élénkség és pártolás által hiszszük mi az ország felvirágzását és népeinek jólétét is ezzel kapcsolatban előmozdíthatni. (Helyes!) Ugyanis Magyarország, mint tisztán földmivelö ország — jövedelme az égalji viszonyoknak a legnagyobb mérvben lévén kitéve, mint ilyen biztos, állandó és kellő jövedelmi és igy adó-alapot sem képezhet; mig ellenben az ipar pártolása, támogatása és ezáltal annak fejlesztése hazánk jövedelmi forrásait nemcsak emelnék, hanem egyuital nagyrészben biztosítanák is. Fájdalommal kell beismernünk, hogy az intéző körök ezen fontos czél megvalósítását nagyban előmozdító helyes és a hazai viszonyoknak egyedül megfelelő közgazdasági politika mellőzésével és annak ellenére, tudatosan vagy tudatlanul, — a külön vámterület és az önálló nemzeti bank hosszú időre lett föladása által, — mely a letűnt év egyik szomorúan nagyszerű eseményeit képezi, — a magyaripar fejlődését és felvirágzását is lehetetlenné tette épen akkor; midőn a keleti tartományok újjáalakulása fofytán soha többé elő nem jövő alkalom kínálkozott iparunkkal az emlitett államok piaczát elfoglalni. De ha már kormányunk és a törvényhozás az elmondottak szerint mintegy lehetetlenné tette hazánk iparának felvirágzását; vajon remélhetjük-e, hogy legalább a jelen és jövő ipar fejleszthetése érdekében megkivántató intézkedéseket létesíteni akarja és fogja? — Sajnos, hogy e tekintetben sem ringathatjuk magunkat szebb jövő reményében! Mert, noha nemcsak mi, nemcsak hazánk értelmes iparosai; hanem egyszersmind az ezen ügy iránt érdeklődő és buz- gólkodó hazafiak is beismerik a jelenlegi ipartörvény rosszaságát, mondhatnám az ipar és iparosok érdekeinek szétrombolását előidéző törvényeket: mégis reményünk sem lehet, hogy ezen törvénynek a szakértők óhaja szerint leendő átalakítását és megváltoztatását a jelen törvényhozási cziklus alatt megérhetnök. (Igaz!) így állunk a jövő ipar- és iparosokra nézve is! — Nagyon jól tudjuk, hogy valamint egy nemzetnek, úgy bármely társadalmi osztályának s igy az iparos közép osztálynak jövőjét is, — mely középosztály hivatva volna úgy felfelé mint lefelé az összekötő, s talán alkotmányos országban élve — mondhatni az éltető elemet képezni; — egyedül annak alapos és szükségszerű műveltsége képes biztosítani; mert hol a társadalom rétegeiben kellő műveltség uiucs, ott haladás sem lehet, s hol haladás nincs, ott ... . — a nyugat elöhaladt és fokozódó culturviszonyainál fogva — csak halál várható! (Igaz!) A jövő iparos nemzedéket tekintve a legnagyobb szomorúsággal kell registrálnom, hogy az iparos tanulók oktatása a legprimitiv állapotból sehogy sem bir kiemelkedni. Nem mert alkotmányos életünk újra ébredése óta a törvényhozói testület tagjai legnagyobbrészt nagybirtokosokból és ügyvédekből állanak, kiknek -— és kiválóan az előbbieknek — nem áll érdekökben a magyaripar fejlesztéséért csak valamit is tenni. (Igaz!) Ezen szomorú tény igazolásait! legyen szabad fölemlítenem a jelen évi országos költségvetés tárgyalása alkalmával a pénzügyi bizottságban egyik tekintélyes és nagybirtokos, Zscdényi Ede ország- gyűlési képviselő által tartott beszédjének azon passusáf, melyben nyíltan kimondja hogy nem érdekünk iparos állammá alakulni; mert ezáltal számtalan munka erő elvon a t- nék a mezei gazdálkodástól; holott, ha más tekintetet nem is veszünk figyelembe, — nagyon természetes és való, hogy az ipar emelése által ezen elvont munkaerők jövedelmezőbb keresethez jutnának. (Nagyon igaz!) Ezen országos calamitásokon kívül, melyek a hazai ipart a múlt évben sújtották s felvirágzását lehetetlenné tették, a sors még helyi csapásokkal is meglátogatott bennünket, árviz alakjában, mely számtalan polgártársunk és iparos sok évi fáradságának gyümölcseit tönkre tetté. Ez utóbbiban meg kell nyugodnunk; mert ellene semmit sem tehetünk, s mert nem hozzájárulásunkkal történt, mint közvetve történtek az országos ca- lamitások ! (Igaz!) Tisztelt Nagygyűlés! Főbb részeiben ecsetelve iparunk jelen állását, valamint a jő hazafinak úgy a munkás, szorgalmas és elöretörekvö iparosnak, nincs más teendője mint az ügy-, lét- és megélhetésért való küzdelem, melynek tudata mindnyájunk arczárói szomorúan tükröződik vissza. Azonban csüggednünk még sem szabad. Jelszavunk legyen továbbra is munka és takarékosság; mert jönni kell, mert jönni fog — a költő szerint — egy jobb kor, — vagy jönni fog a nagyszerű halál. Hogy az utóbbi ne teljesüljön, — a legnagyobb részben rajtunk áll. — Ismételve üdvözölve a jelenlevő tagokat, a gyűlést megnyitottnak uyilvánitom. (Éljenzés.) Heti szemle. A hét folyamában leginkább a Francziaországban hirtelen s váratlanúl beköszöntött válság vette igénybe a politikai körök figyelmét. A válság okait párisi tudósítások ekkép adják elő. A Dufaure-miniszterium, a törvényhozó testületnek tett Ígéretéhez képest, megkezdette a polgári közigazgatási hivatalnokok és katonai parancsnokságok megtisztítását a monarchista elemektől. Mac Mahon jóváhagyta ugyan a polgári hivatalnokok elmozdítását, valamint négy hadtest parancsnokét is, de a további változásokat a hadsereg körében határozottan ellenezte; ellenben a köztársasági többség, az új állapotok megszilárdítása végett, éppen a hadsereg vezérletét akarta megbízhatóbb kezekben látni. A tábornagy, Du- faure ismételt kéréseire is, hajthatatlan maradt, felvetette a személyi kérdést és lemondással fenyegetödzék. A képviselők és szenátorok magángyüléseket tartottak s mindnyájan megegyeztek abban, hogy jogos követeléseiket továbbá is fentartják. Erre Mac Ma- chon lemondott a köztársaság elnökségéről s a congressussá alakúit nemzetgyűlés, még január 30-án, Gambetta indítványára, megválasztotta Grévyt új elnökül 7 évre. így ért véget a franczia válság gyorsan s minden megrázkódtatás nél ül. Grevy- a párisi ügyvédi kar bátonnierje (elnöke), ki mint szülömegyéje falunépének választottja ült a képviselöházban s ennek is elnöke volt, a múltak után Ítélve, mindazon tulajdonokkal bir, melyek a köztársaság elnökének is kellékei, s igy államférfiúi mérséklete- és kormányzati képességének bebizonyítása nem rajta fog múlni. Helyébe a képvi- selöház jan. 31-én Francziaország legnépszerűbb fiát Gambettát választotta elnökévé. Dufaure, azon nézetből indúlva ki, hogy az új helyzetnek új férfiakra van szüksége, febr. 1-én tudatta lemondását a köztársaság elnökével, s minthogy maradásra birbató nem volt; Grevy Waddingtont bízta meg a cabinet megalakításával. Mint Párisból febr. 4-éröl jelentik, az új minisztérium már meg is alakúit : Waddington elnök és külügy miniszter, Marcére belügyminiszter, Say pénzügyminiszter, Leroyer igazságügyminiszter, Jules Ferry közoktatási miniszter, Bardoux cultusminiszter, Lepére földmivelési miniszter, Freycinet közmunkaügyi miniszter, Gresley hadügyminiszter, Pothuaux tengerészeti miniszter. A hazai politikai élet köréből kevés jelezni valónk van. A képviselöbáz ülései kevésbé érdekesek. Interpellatiókban azonban most sincs hiány. Fröhlich és társai azon indítványa fölött, mely könnyebb áttekintés védett az államvagyon csökkenése és emelkedésének kimutatását kívánta, szavazás is történt, melyben a kormánypárt 13 és másodízben 12 szavazattal győzött miután az ellenzéki pártok apró emberei, kik leginkább a czim- meg talán a napidijak kedvéért választatták meg magokat rendesen távollétök által tündökölnek. A pénzügyi bizottság által megállapított költség- vetés szerint az évi kiadás 245 millió 728,876 frt a bevétel 222 millió 208,602 frt s következőleg a deficit 24 mill. 520,274 frt, mihez hezzáadandó lesz még 6 mill. 280,000 frt, melyekkel az oc- eupatio költségeihez járulnunk, ennélfogva az összes költségvetési
