Eger - hetilap, 1879
1879-02-06 / 6. szám
XVili. év-folyam. fi. szám. 1S79. februárius 0-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Kegyed évre .1 ,, 30 , ligy hónapra. — 45 „ Egyes szám . — 12 „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért lő kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Néhány szó a „közmivelődési csarnokról.44 (Folytatás.) (M. V.) Mit mondanánk az oly kertészre, ki a gyönge csemetét, avagy magvat elülteti ugyan, de aztán többé vele nem gondol ; nem öntözi, nem nyesi, nem karózza, s nem oltja be az ifjú plántát ? . . . Elitélné öt minden józan gazdász. Ép igy van a dolog azon nemzet köznevelészetével is, mely gondoskodik ugyan elemi tanodákról, de az annak küszöbén kilépő ifjú embert aztán magára hagyja teljesen. Mert valamint a földbe dugott csemete még nem biztosítéka a gazdag termésnek, hanem csak lehetővé válik igy. hogy kellő ápolás melletti fölizmosodása után gazdag terméssel fog jutalmazni: úgy a népiskola sem ad még műveltséget s érett gondolkozást, hanem csak lehetővé teszi az elementáris dolgok elsajátíttatása által a későbbi eljuthatást a műveltségre ! Ugyanazért, nehogy az iskolából az életbe átlépő ifjúság pőrén magára hagyassák, az emberiség megérti immár a kor igényét, s ott pom- páz pl. Genfben egy közművelődési csarnok „temple d' humanité“ fölirattal; Németország nagyobb városai, s az Egyesült Államok sem nélkülöznek basonczélú csarnokokat. De nem csak a müveit külföld, hanem hazánk fővárosa is érzi immár a szükséget, s Pesten a „népoktatási kör“ az eszme megvalósitásáu buzgólkodik. Az átalános és országos okokat fejtegetök már megelőző czik- keinkben ez eszme körül, s Ígérők, hogy' a városunk viszonyaiban rejlő okok fölött is fogunk koczkáztatni egy kis elmefuttatást. Midőn ez alkalommal igéreíüuket beváltandók vagyunk, önkényt válik szükségessé ép e helyen beszélni meg a „közművelődési csarnokot“ magát, hogy aztán annak ideájához mérhessük viszonyainkat. Midőn a római birodalom bástyái leomlottak a vándortörzsek hatalmas döngetése alatt, Európában uj nemzetek s államok keletkeztek, s az óvilág kultúrája feledésbe merült. A műveltség uj aerája hajnalodéit, és pedig a kereszténység természetszerű közvetítése mellett. Ámde mig a kereszténység elvben föuneu birdeté az ember-eszmét magasztos világításba helyező tanokat: addig a gyakorlati élet vajmi távol maradt az ideáltól! Vad erőszak, barbár ököljog, durván naiv istenítéletek, s egyéb sötét vonások jel- lemzék ama nyers időket. A műveltség alanyát előbb az egyháziak, majd a lovagok képezék, csak lassan fejlett oda a polgárság, hogy az ő kebelében is keletkezzenek mesterdalnokok. Sok idő telt bele, míg a feledésbe ment classicus irodalom elövonatott a poros könyv- polczok mögül s a bumauismus szellője simitá végig Europa arczát. Csak akkor látták, hogyan kell voltakép tollat fogni kezébe annak, ki a kifejezés művészetére érez ösztönt lelkében; csak akkor hallották, hogyan beszélt azon classicus, kinek szavai a tudákos cita- torok kezei közt oly pogányúl eltorzultak vala, mint Mozart vagy Weber gondolatai a kiutornábau. . . Az uj kor, egy tudós szavai szerint, „reménytelen bámulattal tekinte föl a classicus kor művészetére.“ S az antik műveltség tanulmányozása óriási befolyással volt a modern kultúra fejlődésére. A nevelészet teréu is diadalt ültek az antik tauuimáuyozásából fakadó uj eszmék; Cervantes és Rabelais szétpattanták a túlhaladott lovag-társadalom pántjait, 8 Raticbius és Comenius bevitték az il- lemtauos formalismus helyére a realismust. Majd föltűnt Pestalozzi, s az átalános népneveiés, valamint a szerencsétlen emberiség nevelése: az árvák, lelenczek, süketnémák, kretinek, tébolyodottak . . . gondozása- s nevelésének eszméje átalános diadalra vergődött. A világosság fáklyáját kivették a véka alul. hogy szerte hintse az eszmék sugarait, s a realismus győzött a verbalismus fölött. Ab, de még távol vagyunk a görög műveltség ideáljától! De jól értsük meg egymást: nem tartalmilag, hanem formailag! Mert habár keletkeztek népünnepek, olvasó egyletek, állíttattak népkönyvtárak, múzeumok, népszínházak, tornaegyletek, klubbok, kaszinók, s egyéb intézmények; 8 habár az imént múltba folyó félszázad sikerei a kultúrában, midőn sem százak sem ezrek, hanem százezrek tolla, kalapácsosa s kapája segíti diadalra a szellemet: e százezrek vállvetett küzdelmének sikerei tetőzni látszanak a lefolyt századok öszszes sikereit — ámde hol a tüzpont, melyben a műveltség sugarai összegyüjtetnének s konkret erejűkkel gyújtanának ? Szép biz az a népkönyvtár; de a nép lusta arra, hogy oda men jen olvasni, s fösvény arra, hogy könyvet vegyen, legfölebb a ponyvairodalom bolond gombáival táplálkozik szelleme. Szép az a múzeum ; Ide ki megy oda tanulni? S mit lát, aki odamegy? kurjo- zumokat, melyeken bámul, de melyeket nincs ki megmagyarázzon. Szép az a színház, de ki megy oda tanulni? hisz a tragédiákat is immár üres ház előtt játszák, mert ott mulatni akarnak. . . És így veszti el igazi élét minden oly intézmény, mely csak a műveltség sugarainak terjesztésére eddigien fölállittatott: mert rninde- nik csak egyoldalú magájban, s hiányzik a központ, mely ezek erejét összetartva, konkret erővel hatna a konkret életre, s a nemzeti szellem s átalános műveltség konkret egysége szerint emelné ja nemzetet mint egy embert a többi nemzete gyedek társaságába, hogy ott tegyen számot! Bámuljuk a görögöket, és méltán! mert az a Demosthenes és Homeros, kit most a tudósok maroknyi tábora csak magyarázva értelmez, hajdan a görög néphez szólott és a népnek énekelt! S ha kérdjük, honnan vette a görög nép ama nagy műveltséget? Azon intézményekhez utaltatunk, melyeknek nevelői hatása oly óriási volt a népre! Ilyenek valának : a népünn epek, az oiym- piai s egyéb játékok, a színházak stb. S ezek rendkiviíli nevelési ereje abban rejlett, hogy nem egyoldaiulag hatottak, hanem concrete mint tényt álliták a tömeg szeme elé a müveit emberiséget! Ma is a templomok s színházak ép azért gyakorolnak oly rendkívül képző s átalakító hatást a népre, hogy pl. előbbiben az egész vallás mintegy meg vau testesítve: az építészet, a festészet, a zene és ének, az összes decoratiók, a vallásos szertartások telje, a szónoklat, az ájtatoskodók nagy serge — mind egyszerre minden oldalról, mint a vallás egy világa veszi körül a jelenlevőt, s ellen- állhatatlanú! ragadja magával az egyes embert; a színházban pedig a művészetek telje: a színpad összes látványa, a költészet, a mimika, a declamatio, a cselekvés, melyben a szobrok s festmények gyöngysora váltja föl egymást, s a zene, ének és tancz — mind ez együtt a művészet ideális tündérvilágába varázsolja át a szemlélőt. íme, ebben áll titka a nép nevelésének: az összes hatások eoncret alkalmazásában áll a titok! S mivel a görög vallás és színház mint állami intézmény az egész népre hatott egyszerre, azért emelkedett oly magasra ama classicus kor műveltsége. . . Ily eoncret hatásra törekszik immár a tudomány is a nagy tömeg irányában, mely eoncret hatás az iskola és élet összetalálkozásában érhető el. — És ez a „közmivelődési csarnok“ alapideája ! Képzeljünk már most egy nagyszerű épületet, melynek gyomrában azaz közepében egy nagy terem van, a színházak módjára, mely terem alkalmas úgy hangversenyt mint színi és tudományos előadásokra is, sőt táncz- és étkezési helylyé is lehet könnyen át- alakitni. Az ezen helyiséget körül folyó épületrészekben termek vannak, és pedig van pl. muzeum, képtár, könyvtár, olvasó terem, társalgó terem, játékterem stb. Már most e termekbe gyűl a kedélyes tömeg. Itt a természettan egyik-másik vívmányát magyarázza egy .tanár népszerűén, amott egy szobor vagy festmény kritikáját hallgatják, tovább egyéb kellemesen oktató időtöltés folyik; ezeken
