Eger - hetilap, 1879
1879-11-27 / 48. szám
379 Gorcsakov aligha egyeznék bele oly gyökeres átalakításokba, mi- | nők némely oldalrét kilátásba helyeztetnek. Ha a „Témes"-nek hinni lehet, úgy Anglia és Törökország között a szívélyes viszony helyre lett állítva. A porta kijelenté, hogy a reformok foganatosítását nem fogja halasztgatni, mig Salisbury marquis biztosította a portát, hogy méltányolja Törökország pénzügyi és egyéb nehézségeit és nem kívánja, hogy a bajéraj elindulása, vagy más fenyegetés következtében még bonyolúdottabbá váljanak a viszonyok. Olaszországban kormányválság van, Cairoli kabinet benyújtotta lemondását. E tény nyilván azt jelenti, hogy a baloldal még egyszer egyesül s Cairoli oly kabinetet fog alakítani, melynek Depretis, Nicotera sőt talán Crispi is tagja leend. Ez volna az utolsó kísérlet, melynek meghiúsultával a királynak nem maradna egyéb választása, mint a kormányt ismét a jobboldalra bízni. A közönség köréből. T. szerkesztő úr! Hallomás szerint, városunkban is létez szépészeti bizottság, mi ha valóban úgy van, nagyon idején lenne kissé körültekinteni s az itt is ott is felmerülő helytelenségeket s visszás állapotokat, a mint a körülmények engedik, egészen megszüntetni vagy legalább rajtok valamit javítani. Mindeq egyéb előtt a házak számozását kellene a pontos átvizsgálás tárgyává tenni, mely alkalommal csakhamar kitűnnék, hogy sok házról azok az apró mignon-táblák egészen hiányzauak, sokon pedig a számozás teljesen olvashatlan, sőt itt-ott hibás, mint pl. a 480. számú házon, mely rosszúl a 452. számmal van jelelve, mi mindenféle tévedésekre szolgáltat alkalmat. Éu tehát azt a kérdést vetem fel: nem lehetne nálunk is, úgy miként az más magyar városokban is elöfordúl, mint pl. Nagy-Becskereken Torontálmegyében, nemcsak a házszámokat hanem az utczák feliratait is öntött vasból készíttetni, mely Ízlésesen kiállított vastáblák tartósságuk mellett az útezák díszére is szolgálnának. Mint olvassuk, legközelebb Szerajevóban is a városi tanács az ilyféle bázszámokat és utczafeliratokat Biugh et Comp. angol czégnél darabonként 30 krért rendelte meg, melyek fehér bádogból beleégetett számok- és aranyozott betűkből fognak állaui, sőt igen ízletesen kiállított házszámozást helyben is láthatni a vásártéren 479. sz. alatt, melyen az sz. számok el is maradhatnának, miután úgyis mindenki tudja, hogy e számok a ház számát jelentik. — Továbbá a szépészeti szabályok 24. §-a mondja, hogy istállókat nem szabad többé az útcza felé építeni. Legközelebb egy ily istálló leégett, a tüzet pedig — mint mondják — gonosz kéz élesztette, s mégis ez alacsony, szalmás tűzfészek újra helyre állít- tatik, mi által a hasonló és nagyobb szerencsétlenségekre újból alkalom adatik. Kívánatos volna tehát tudni, vájjon a hatóság tudtával s engedélyével történik-e ez? D. C. X -A. IE3 C Z A. rr Oszszel a ligetben. (Budapest, 1879, október 5.) Madár nincs ebben a ligetben, Elűzi a muzsika-szó; Dalt is csak néha zeng rekedten Egy-egy pityókás borozó, Kit elhagyott a szeretője, Vagy akit senki sem szeret, És most „kijött a zöld erdőbe,“ Ahol iszik, dalol — s feled, Dob és sípláda hangja mellett Függő kocsi s fa-ló kering, S bár nézni is rósz gyönge szemnek: Boldog, ki rajta körbe’ ring! Itt rikkan egy cseh „bűvész“ hangja, Aki „csodákat“ mutogat, — Ott szende lánysereg kaczagja A „legfrivólabb“ dolgokat. Ilát még a zaj künn a köröndön! Üz a gróf táltos méneket, S a grófon olyan tarka öltöny, Hogy — inasának nézheted. Czifráu, de szörnyű szűk ruhákba'1 A hölgyek, ah! be csábítók! . . Nyomukban, uszályukra hágva, „Fertály“ urak s „mágnás“ zsidók. . . Amott egy csónak száll a tóra. (Szerelmesek bizonyosan, Kiknek megjött a titkos óra!) — A csónak oly bőszen rohan, Hogy tán csak vérük sebesebben, A mig egymást megesketik, Hogy „el nem válnak ez életben Egymástól“ — holnap reggelig. — Én messziről tűnődve nézem: Mint nyüzsgenek méh-raj gyanánt, S hogy örömükben semmi részem, Biz' engem egy cseppet se’ bánt. Lelkemet a vágy messze vonja, Ott jár egy kedves táj .felett. . . S rám szórja a fa rezgő lombja A sárga őszi levelet. S már azt hiszem: a hervadó fa Szintén e tájra jött velem, Hol bús jövendőm van kiróva Az őszi, sárga levelen. . . S a zörgő, hullongó levélben, Md a szól lábamhoz hajit: Megsiratom húsz éves éltem Elhorvadott virágait. . . ! Csili»yh Mór. Egy őrőoiai színházi előadás. Délután három óra van . . . Capua, a büszke latiumi város fölött a tavaszi ég fel hötleu azúrja kéklik. Pongyolán, de azért kecsesen tógáinkba burkolva, a forom Juliánomon haladunk keresztül, a koriuthu8i basilica mellett el, Aemilius színháza felé . . . Ut közben a művészet- és irodalom-, a népgazdaság- és politikáról csevegünk. Mi igazi római honfiak vagyunk s átérezzük mindazon érzelmeket, melyek a 9. évben Krisztus születése után a quirites sziveit átrezgik. Tisztelt olvasóinkat is kérjük, hogy Bismarck és Moltke korszakának minden zavaró reminiscentiájáról letenni szíveskedjenek. Ma hire sincs a német császárságnak, s Germania még áthatatlan öserdeinek ködébe van eltemetve. A Ti- beris partján az isteni Augustus uralkodik óriási birodalma fölött, melynek második városát, Capuát, mint cíves romani van szerencsénk lakhatni. Mint minden capuai, úgy mi is azon nézetben vagyunk, hogy Róma Capuát a rangra nézve megelőzi ugyan, de nem áll előbb azon tulajdonságok tekintetében, melyek egy epicuraeusra nézve a tartózkodást a birodalmi fővárosban kívánatossá tennék ... A legkellemesebb hangulatban haladunk tovább a tiszta láva kövezeten s Quinctilius Varus chance-ait beszéljük meg, ki — a legújabb pósta-kir szerint — a teutoburgi erdőség felé siet, hogy a german népek lázadását leverje. Pillanatig sem kétkedünk, hogy a római sasnak csak szárnyát kell megmozdítania, hogy e barbár varjak és csókák életét kioltsa; s ily társalgás között hazafiui büszkeség tölti el kebleinket, mely azonban fogékonyságunkat a ránk várakozó drámai élvezetek iránt semmiképen sem gyengíti meg. Eszünk ágában sincs, hogy e themába egyoldalulag belemélyedjünk, s azért csak hamar más tárgyra térünk át, és a darab szerzője fölött cseréljük ki véleményeinket. Szóval, mi úgy társalguuk mint az igazi rómaiak, könnyűden, élénken, fesztelenül, á la Horatius, és — mi magától értetik — classicus latinsággal. Most a színház felé közeledünk, mely előtt már tarka néptömeg hullámzik. Csekély árért megvesszük a szükséges jegyeket — tesserae. Bronzból való bárczák ezek, melyeken a helyek sora és száma görög és latin számokkal vannak feljegyezve. Más római sziuházakban elefáncsont-, szarv- vagy terracottából való tesserae is vannak divatban, a capuaiak azonban a bronz-jegyeknek adnak elsőséget. Megvásárolt bárczáinkkal most már a designator, helymutatóhoz, fordulunk, kit locairusnak is neveznek. Ez igen ud
