Eger - hetilap, 1879
1879-11-27 / 48. szám
380 variasan utasít bennünket hélyeinkre s miután ebbeii szolgálatát egy as-szal jutalmaztuk meg, leülünk. Kissé korán van még, tehát elég időnk van, bogy magunkat tájékozzuk s egy Rhaetiából való fiatal embernek, ki bennünket elkísért, a terem belső elrendezését megmagyarázzuk. A nézőtér félkört képez, mely akképen támaszkodik egy fokozatosan emelkedő földmagaslatra, hogy az orehestrától a szinbáz felső széléig emelkedő lépcső-ülések alapépitvényre nem szorulnak, hanem közvetlenül az ezen czélra félaör alakban kiásott dombon nyugszanak. Másutt, hol nem kínálkozott ilyen földbástya, az egész épitvényt a mélységbe sülyeszték alá, a hogyan a víztartót építik, úgy, hogy csak a négy legfelsőbb lépcső emelkedik ki a föld színe fölé s szorul saját támasztékra. „De azt veszem észre, Cajus, hogy ezek az építészeti fejtegetések téged untatnak. „Épen nem, sőt ellenkezőleg bálával tartozom neked; mert mi cszakvidékiek, azon rövid idő alatt, melyben a déli éghajlat alatt tartózkodunk, sohasem gyűjthetünk magunknak elegendő ismereteket.“ „Optime dixisti! Ezt bölcsen mondád!“ jegyzi meg Marcus Semproniu8, ki szintén társaságunkhoz tartozik. „Dicas quaeso,“ szól Cajus, a rbaetiai, mit jelent ama két márványnyal fedett fal, melyek a negyedik és a tizenkettedik vagy tizenharmadik lépcsősor mentében vonóinak el? „Ezek sorompók, melyek a különféle osztályokat — caveae — egymástól elválasztják. Mi a középső osztályban foglalunk helyet, a tisztességes köznapi emberek caveájában. Előttünk, a márvány fal által elválasztva, van a cavea infima, a legalsó osztály; de esak a hely szerint a legalsó; mert látogatóinak társadalmi állását tekintve, az első. Itt foglalnak helyet a duumviri, decuriones, aedi- les és a papnők, Üléseik még üresek; mert ezen uraságok a túlságos pontosságot csak a plebejushoz illő dolognak tartják; de nem telik bele egy negyedóra s látni fogod őket, mint lépdelnek befelé fejedelmi magatartással s oly arcjátékkal mint akár a Jupiteré, ki egy szemhunyoritással is megmozgatja a világot. Elüttök rabszolgák hordják puha párnás zsölle-székeiket, a csillogó bi s selliu mókát; mert a puszta köre előkelő latinus nem ül.“ „És ez az osztály mögöttünk ? kizárólag a szegényebb néposztály számára látszik fentartva lenni . . .“ „A felső üléssorok — cavea suprema — a plebs és a nők helye,“ „Hogyan, ti feleségeiteket és leányaitokat a pórnép közvetlen közeiébe száműzitek ?“ „így kívánja az illem. Nézd csak, a hölgykarzat kezd megtelni. Sabina szép unokabugával, a fekete szemű Lydiával, épen most foglalt helyet. Mily gazdagon, mily pazar módon van fel- piperézve! Mily fejdisz ! S e matróna már túl van a negyvenötön.“ „Annál ifjabb s üdébb az ö unokahuga,“ szól közbe Marcus Sempronius. „Valid be csak Cajus, a ti hegységetekben a leányok nem karcsúbbak és erőteljesebbek mint ez a Lydia!“ „Valóban bájos teremtés,“ viszonozza Cajus. „De mondd csak, quaeso, honnan van az, bogy tinálatok a városokban annyi szőke növel találkozik az ember, mig a vidéken valamennyinek fekete haja van ?“ „0 ártatlanság!“ nevet Marcus Sempronius. „Hát nem tudod, hogy a latin hölgyek szőke parókákat viselnek ?“ „Lehetséges-e? De az egekre, miért teszik ezt?1 „Kérdezd a divatot. A természet hölgyeinket a legpompásabb hollófeketeségü hajjal ajándékozá meg; de a szőke s főleg a vörös- szőke szint uriasabbnak tartják, tehát levágják gazdag természetes hajzatukat s barbar módon lángoló bóbitákat tűznek fejeikre vagy bizonyos festöszereket használnak, milyeneket a görög fodrászok roppant pénzért árulnak. Ezt nálunk aztán finom életmódnak nevezik, kedves Cajusom.“ A fiatal rhaetiai gondolkodva csüggeszté le fejét. Ezalatt megtelnek az üléssorok minden oldalról. A lépcsőkön — szám szerint hat, — melyek a caveákat keresztben metszik át s az összes üléssorokat hét ékalaku, lefelé csúcsban végződő részre — cunei — osz'ják, a fel- és lefelé kapaszkodó sziuház- látogatók százai nyüzsögnek. Friss szél duzzasztja a velariumot — a kifeszitett vászonsátort — mely nehány méternyire a színház párkánya fölött nagy, árboczhoz hasonló póznákhoz erősítve, a nézőiért a nap heve ellen védi. A velarium campániai találmány. Róma sokáig elleneszegült. A forróságot és port tűrni a derék köz- társaságiak minden polgári erény első feltételének tárták s a vászon-ernyőben csak veszedelmes elpuhultságot láttak. De utójára is a luxus győzött — és egész Róma el volt ragadtatva, mikor Caesar I a népnek tiszta selyemből való velariumot ajándékozott. Később tnl I tett rajta Nero, ki arany- és biborszövetböl készíttetett velariumot. (Vége köv.) * Kracker János Lukács jeles egyházi festőművész — mint nem rég említők — Egerben 1779. évi decz. 1-én hunyt el s porai helyben a fájdalmas Szűzről nevezett sirkertben nyugoszuak; e jeles művészünk elhalálozásának 100-ik évfordulója tehát f. évi decz. 1-én következik be, melynek alkalmából mi az elhunyt iránt való kegyeletünknek az által kívántunk kifejezést adni, hogy lapunk élén, avatott toliból, e nagynevű egyházi festőművészünk élete s müveinek ismertetését kezdettük meg; azonfelül a művészet és elhunyt jelesünk nehány kegyelöjének lehet köszönni, hogy ugyanezen alkalomból a művész emlékezetének fentartására decz. 2-án reggeli *^8 órakor, az érseki lyceum kápolnájában, gyász-istenifisz- telet fog tirtatni, melyen Kracker és a művészet más tisztelői is remélhetőleg meg fognak jelenni. — Juhász Norbert a kassai tankerület főigazgatója skir. tanácsos ö nagysága az iskolák látogatása végett városunkba érkezett. — Megyebizottsági tag választás volt városunkban folyó hó 23-áu, mely alkalommal a 4-ik alválasztó kerületben megüresedett megyebizottsági tagságra Grónay Sándor rfökapitány választatott meg; — feltűnő közönyösség, hogy az összeirt 300 szavazó közül összesen csak 82 szavazott, éspedig valamennyien Grónay Sándorra. — Gyászhir. A kezeinkhez érkezett gyászjelentésből részvéttel olvassuk, hogy dr. Hám István Budapesten f. hó 20-ikán 27 éves korában elhunyt. A boldogult egykor az egri jogakadémia polgára és társasköreinknek kedveit jelensége volt.. Áldás és béke poraira! * Katalin-tánczestély. Kedden éjiéi rakta az egri közönség in- telligentiája adományát a könyörület és részvét tiszta oltárára. A kifogástalan csínnal díszített törzskaszinói teremben együtt láttuk Eger első nevezetességét — hölgyeit. Lázas pírban égő arczaik még szebbé tették őket, mint az általános vélemény rólok tartja. A kedv lángjától villogó szemek, az édes, titkos suttogás, a keringök elandalító zenéje, a csillárok pazar fénye: gyönyörbe szédítették még a világgyülölö lelkét is. — A második négyest negyvennégy pár tánczolta s ez alkalommal jegyeztük föl a következő hölgyek neveit: Szimáczius Piroska, Hartl Vilma, Rainprecht Klementin, Tar- nay Mariska, Eötvös Gizela, Syposs Ilona. Sárossy Hermina, Spe- cziál Mariska, Kiégi Pannika, Brünauer Czeczilia; Kiss, Mészáros, Fülöp. Csernyus Tormásy, és Gröber nővérek; — a menyecskék közül: Kovácsné, Volfné, Hubertné, Martinovichné, Lenkné, Schö- nerné, Gröber Sándorné sat. — A közvacsora kitünően sikerült. — Reggeli hat órakor ért véget az annyi feledhetlen emlékeket osztogató tánczestély. * „Boszniába visz az ut.u Ujonczaink, mintegy négyszázan, a ma éjjeli vonattal indúlnak le Boszniába; azok helyét mennek pó- pótolni, kik a rendes három évi katonai szolgálatnak eleget tevén, onnan haza kerültek. * Értesítés. Az év végével tartatni szokott pusztagazdasági gyűlések mindenkor a városház nagy termében a következő napokon fognak megtartatni, nevezetesen: a felsöjárást illetőleg november 27-én, a hatv. kettős negyedbeli 29-én, a makiári kettős negyedre vonatkozó deczember 11-én, mindhárom esetben reggeli 10 órakor, mikorra az érdekelt felek tisztelettel meghivatnak. Petra-vich Ferencz, gazd. felügyelő. * Figyelmeztetés Kik az Egerpatak medrének s partjainak rendezése tárgyában hozott határozat és az elfogadott rendezési tervek által érdekeiket sértetteknek vélik, ezek ellen nyilatkozataikat a Hevesmegye törvény hatósági bizottsága által kirendelt küldöttségnek f. évi decz. 3-áig mutassák be, s egyszersmind megbízottaikat, vagy általuk alkalmazni óhajtott szakértőket is nevezzék meg, különben kihallgatottaknak fognak tekinteni. Q Az áll&m egyedárusságok, különösen a dohány, szivar és posta úgy szinte a bélyegjegyek elárusitásánál mindinkább felmerülő panaszok egész özönét halljuk városunkban.) Egyik zúgolódik, mert a szivar tőzsdén az általa keresett fajok hiányzanak s ba kaphatók is, csak oly qualitásban, hogy rá nézve ma már a „Stin- kadores“ jelző is enyhe, — a másik meg a bélyeg-jegyek elárusítóit vádolja, hogy nálok az egyes, jobbára a nagyobb fajok hiányzanak, s alig lehetséges az összefoltozott apró bélyegekkel a különben is nagyon kétes értelmű bélyegtörvénynek eleget tenni. Szerintünk e dologban egyedül a kormány a hibás, mely a tözsdéseknek heten- ! kint csak egyszer enged bevásárlást, ezek pedig a bélyeg után
