Eger - hetilap, 1879
1879-11-20 / 47. szám
370 természeténél fogva a versenyben nagyobb fontossággal birnak, magasabb képzettségű elömunkások és oly iparosok neveltessenek, kik a tudomány vívmányainak felhasználásával, önálló műhelyeket, kisebb gyárakat is alapítani és vezetni tudjanak. Ez ipartanodának három (építészeti, gépészeti és gyáripari) szakosztálya leend, a következő gyakorlati tantárgyakkal : I. Építészeti szakosztály. A polgári építészet vagy lak- és gazdasági épületek, az építési anyagok, az épületek egyes részei az összelrendezés kimerítő tárgyalásával, a telekmérés, a műépítészet alaktana, a mintázás. A fűtés és szellőztetés, az építészet körében használt készülékek és gépek. II. Gépészeti szakosztály. A gőz és vízi motorok s a külömbözö iparágaknál használt összes felszerelési műtárgyak s munkagépek, a kisipar czéljára szolgáló motorok s készülékek gyártása, a mezőgazdasági gépészet a vasúti gépészet. III. Gyáripari szakosztály. Ennek öt önálló fötantárgya lesz u. m.: a szervetlen és szerves vegytan körébe tartozó mintegy húsz iparág, továbbá a fém- vas, a szövet és a faipar. Az intézetbe rendes tanulókul felvétetnek: a) azok, kik az iparos-tanulók számára szervezett iskola három évi tanfolyamát bevégezték s jó osztályzatú bizonyítványuk van: — b) a polgári iskola, a gymnasium vagy reáltanoda négy alsó osztályát jó sikerrel végzett tanulók. — e) iparos segédek és mindazok, kik az a) vagy b) pontban kívánt készültségüket felvételi vizsgálat utján bizonyítják. A tanfolyam három évre terjed. — A tanítás díjmentes. A vidéki tanulók érdekében a beiratások határideje e hó 30-dik napjáig meghosszabbitatott. A mint ezen tantervböl látható, ezen ipartanodában nagyobb kiképeztetést nyerhetnek a kömives mesterek, ácsok, asztalosok, lakatosok, gépészek, agyagárú-, üveg-, papír-, gyufa-, keményítő-, szesz-, olaj-, szappan- s gyertyagyártók, tímárok, rézöntök, kocsi- gyártók stb. Iparostársainkuak kötelessége, hogy ezen alkalmat gjertne- keik szakkiképeztetésére felhasználják, kötelessége első sorban azon intelligensebb s vagyonosabb iparosoknak, kik az ily czélra pár száz forintot könnyen adhatnak, s a kik gyermekeiket a reáliskola vagy a gymnasiumban külömben is taníttatják. — Ez intézetben a műveltség mellett befejezett szakképzettség is szerezhető, melylyel az anyagi létet biztosítani lehet. Kötelessége az iparosoknak, hogy ne vádoltathassanak közönynyel most midőn érdekűkben a kormány és országgyűlés nagyobb áldozatokra is készek, s hogy ne lehessen a közöny indok ügyünknek mellőzésére. Ha tehetségesebb iparos ifjakat a mostoha anyagi helyzet gátolná abban, hogy az ipartanodába beléphessenek, az iparegyesületek, községek s városok feladata, hogy azt közsegélylyel lehetővé tegyék ; lehetővé tegyék különösen ez első egy-két évben, mert később azt ösztöndijak alapításával az állam is megkönnyitendi. Az ipar fejlesztésének ügye ma Magyarországon közügy, s ennek támogatásánál mindenkinek meg keli tenni kötelességét. Egészséges olvasmány. Egészséges olvasmány ? Ugyan, miképen gyakorolhatna befolyást az én egészségemre az a könyv, újság, mód és anyag, melyek engem kiválólag mulattatnak, bennem érdeket keltenek s figyelmemet lekötik? fogja némely — bocsánat az őszinteségért — felületesebb gondolkodású olvasónk mondani. Ezen ellenvetés ellen azon tapasztalatra hivatkozunk, hogy a beteg lélek sohasem hagyja egészségesen a testet, valamint ellenkezőleg a beteg test is el- komoritja s bilincsekbe veri a lelket. A test és lélek egyarányt megkívánja az egészséges táplálékot, és valamint az egész életre nézve fontosággal bír, bogy a zsenge korban a test egészséges ételekkel táplálkozzék, úgy nem lehet közönyös, hogy az érettebb ifjúkorban a .növekedő lélek4 mily táplálékot nyer. Ha igaz az a régi mondás: „Mutasd meg, mit eszel, és megmondom neked, mi vagy!“ úgy valódi értelme szerint nem kisebb igazsággal lehet azt a lélekre is alkalmazni: „Mutasd meg, mit olvassz, és megmondom neked, ki vagy! — A közönséges s csupán a kedélyre ható táplálék sohasem lehet vágya az egészséges és tiszta léleknek; de valamint az anyagi szervezet étvágyát az annak nyújtott élvezeti és izgató szerek, melyek kártékonyságukat a kellemesnek első, érzéki hatása mögé rejtik, lassanként egészen téves és káros megszokásokra vezethetik, úgy a lélek étvágya is, a szükségleteit és kívánságait kielégítő szellemi táplálék után, abnormissá lesz, miután mohó kielégítése a lelket beteggé teszi. Mi itt az érettebb ifjúságot j tartjuk szem előtt, s egyenesen a szülékhez fordulunk, hogy neve lészeti és lélek-diaetetikaí feladatukat ezen tekintetben is betöltsék. Meglehetősen közönyös, vájjon valaki elöhaladottabb korában teste hajlamainak eme vagy ama módon szerez kellemes kielégítést, hogy az időt megrövidítse, melyet kora nem képes immár a fiatalabb évek erejével végzett munkával betölteni s így a különféle könyvek és nyomtatványok olvasása is kellemes időtöltésül szolgálhat neki. Ez azonban nem áll az érettebb ifjúkorról; mert ennél az olvasmány lényeges képző és erkölcsösségi eszköz a lélek szabályos, egészséges és az alaphangot az egész életre megadó fejlesztésére, és épen ezért a szellem és kedély táplálkozásában a még tapasztalatlan ifjú lélek szeszélye és hajlamára bízni a választást, az értelmet és jó erkölcsöt veszélyeztető gonosz játék lenne, mely a nevelés egyéb jó eredményeit is megronthatná. Valóban nem közönyös dolog, hogy az ifjú vagy leány félig vagy- egészen érett életkorában mit olvas; mert a tulajdonképi mulattató olvasás-, mit közönségesen az olvasmány alatt értenek, inkább arra van szánva, hogy a kedélyt a képzelet által kényelmesen kellemes izgalomba hozza, mintsem hogy a szellemet foglalkoztassa, táplálja és gyümölcsözővé tegye ; az efféle olvasmány buzgó olvasója rendesen nem érez kedvet, hogy a mellett gondolkozzék is, és az oly könyveket melyek az olvasottak fölött való elmélkedést igénylik, unalmasoknak tartja. A nevelés egyik feladata, hogy az ember belső épsége élete fejlődési szakain át folyton fentartassék: az értelmet és kedélyt egymással összbangzó viszonyban és megfelelő változatosság között foglalkoztatni és minden egyoldalúságnak elejét venni; mert az elmének csak bizonyos irányban kifejtett, egyoldalú tevékenysége a képzelmet satnyává teszi, eltompitja az érzést, szűkkeblűvé és kedélytelenné tesz, inig ellenben a képzelem egyoldalúan túlnyomó foglalkoztatása az értelem kiképeztetését hátráltatja, tehetségeit gyengíti a szellemet elbágyasztja, restté teszi a gondolkodásra, az érzést túlélénken izgatja, a kedélyt túlfeszíti s az érzelmek és képzeletek phantasticus kicsapongása által egy a valóságtól távol álló világba ragadja, hol az értelem megszűnik irányadó lenni. Minden paedagog, ki czéljainak tiszta felfogásával bir, tudja, mennyire szükséges az értelmet és képzelmet egymással összhangzó viszonyban felnevelni és hogy később a felnőtt ember önnevelésénél a lelki egészség mennyire függ attól, hogy az elme, bosz- szabbau tartott tevékenysége után, időnként nyugodjék s a képze- lemnek engedtessék tér a munkásságra, hogy így az egyensúlyt r. lélek- és kedélyben fentarthassuk és ama szerencsétlen egyoldalúságot, mely hideg számító észlényekké vagy ábrándozókká tehet bennünket, elkerülhessük. A lélek ezen díaetetikája (életrendje) főleg az érettebb ifjúkorban van helyén, sőt szükséges, mikor a lélek még lágy, minden benyomás iránt nagyon fogékony és engedékeny. Már az érettebb gyermeknél észleljük az egészség iránt való benső hajlamot, azt az ösztönt, mely a munka és a test üdülése, a gondolkodás és a mulatság között szeret váltakozni. Üdülést és szórakozást a léleknek az olvasmány nyújt — a ci- vilisált világban legalább abban keresik. A test üdülése- és a kedély felelevenítésére vágyódó müveit egyén könyvek és folyóiratok után nyúl, melyek tartalmokat könnyen érhető, szellemes, szép és a képzelemre is ható idomokba öltöztetik. De valamint általában a pihenés és szórakozásnak nem szabad a munka helyébe lépni és a kedély kellemes foglalkoztatását nem nevezhetjük szellemi munkának, úgy az érettebb ifjúkorban sem szabad a munka idejét mulattató iratok olvasásával betölteni épen oly kevéssé mint az efféle időtöltést szellemi foglalatosságnak nevezni. És ebben a tekintetben a szülői nevelés igen sokat hibáz, különösen mi az olvasással való foglalkozás fogalmát és az olvasmány megválasztását illeti. E mellett a más név alatt kért időtöltés idövesztegetéssé, a látszólagos foglalkozás álruhába bújtatott ábrándozó semmitsetevéssé lesz és az úgynevezett ,olvasás utján való képzés1 szánandó szellemi és kedélyzavart és erkölcsi romlást idéz elő. _________ (Vége köv.) A möizlésröi. (Folyt.) (M. V,) Ami a kezdetleges zenekar felállításának lehetségét illeti, úgy hiszem, elég meggyözöleg bizonyítják azon számadatok, melyekre tervezetünket fektetők. Ennél fogva ez alkalommal csak kevés mondani való van arra nézve, hogy eloszlattassanak még azon némi aggodalmak is, melyek netán akadályoznák az eszme ] megtestesülését némelyek részéről. Ilyenek: j 1. Sokan lesznek, kik a müzenét, s jelesen a kikiáltott „cseh muzsikát“ nem hajlandók pártolni, hanem inkább adnák a pénzt a
