Eger - hetilap, 1879
1879-11-20 / 47. szám
XVIII. ér-folyam. 47 szám. 1K7H. november 20-áo. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 r Egy hónapra. — 45 r Egyes szám — 12 „ Poliiikai s vegyes tartalnm hetilap. Megjelenik mindéi) csütörtökön. Hirdetésekért minden o hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 80, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyeeiimi nyomda,) a szerkesztőséi; (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételéit 1 fit oO kr. A II. orsz. iparos-gyűlés közp. bizottságának emlékirata a m. országgyűlés képviselóházához, a II. orsz. iparos-gyűlés kívánalmai- és javaslatainak érvényesítése tárgyában. (Folytatás.) A dolgok ezen állásában a hazai iparosság, illetőleg ennek azon része, mely a még meglevő testületi szervezetekben a képvi- seltetésnek eszközeivel bir, kötelességének tartotta országos gyűlésen összejönni, melyben képviselve voltak az összes magyarországi kereskedelmi iparkamarák, továbbá 579 ipartársulat és szak- testület közel ötvenezer önálló iparos taggal, és alapos megfontolás alá venni mindazon eszközöket, melyek általa jelenleg létező viszonyok között is a hazai ipar fejlődését egyik vagy másik irányban előmozdítani lehetne, s ez iránti beható tanácskozásainak eredményekép elvi kijelentések utján megjelölni azon teendőket, melyek által egyfelől a törvényhozás és kormány, másfelől maga az érdekelt iparos-osztály és a társadalom a hazai ipar előmozdítására hathat. Midőn az alulírottaknak, mint a f. évi május 31-én és junius 1-én tartott második országos ipargyülésböl kiküldött központi bizottságnak eme gyűlés tárgyalásairól felvett jegyzőkönyvét tisztelettel bemutatni szerencsénk van, az iparos-osztály legfontosabb kívánalmait a következőkben bátorkodunk előterjeszteni. Eltekintve azon nagyfontosságu feladatoktól, melyek a vámügyi, pénz- és hitelügyi politika nagyszabású eszközeivel volnának hivatva a hazai ipar előmozdítására hatni, s melyek ez idöszerint actualis működés tárgyát nem képezvén, a II. országos iparos-gyűlés tanácskozási körébe be nem vouattak; eltekintve továbbá a közgazdasági poli ikának egyéb általánosabb jelentőségű feladataitól is, a melyek hasonlag kizárattak a tanácskozás keretéből, — tehát csupán a szorosabb értelemben vett iparpolitikai feladatokat tartva szem előtt, éspedig ezek közül is csupán az olyanokat, a melyek nagyobbmérvü pénzügyi áldozatokkal nem járnak, melyek tehát jelenlegi pénzügyi helyzetünkben is megvalósíthatók és megvalósi- tandók, a II. országos iparos-gyűlés főleg két irányban látja szükségesnek az erélyes és gyors intézkedést. Az egyik irány abban áll, hogy a hazai ipar terén foglalkozó munkaerők termelési képessége a legintensivebb és leggyakorlatibb fejlesztést nyerhesse, a mely a létező viszonyok között lehetséges. A másik irány abban, hogy a hazai ipar termelvényeinek mennél jutalmazóbb értékesítésére mindazon intézkedések mielőbb megtétessenek, a melyek jelenlegi helyzetünkben nehézség nélkül megtehetők. A mi az elsőt, a hazai iparos-osztály termelöképsségének fokozást illeti, a II. orsz. iparos-gyűlés egyfelől a szakmabeli alapos kiképzés, éspedig nem csupán a kézbeli ügyesség teljes mérvű megszerzését, hanem egyszersmind az iparos-osztály ama morális tulajdonságainak fokozását tartja szükségesnek, melyektől az er- nyedetlen haladás, a testületi szellem emelésére támaszkodó nemesebb törekvés feltételezve van. E kettős czélra századok tapasztalata szerint elengedhetlenül szükségesnek tartja az iparos-osztály a a társulati szervezkedést éspedig tekintettel az utolsó hét év tanulságaira, midőn a társulási önkény teljes desorgauisatióra vezetett: kőtelező társulatok alapján; csak azután lévén lehetséges a fokozatos szakmabeli oktatást és az iparosságnak erkölcsi nevelését hatályosan eszközölni. És miután az ipartársulatok magukra hagyatva a kijelölt czélok elérésére elégtelenek volnának, azok képviseltetése utján középfokú ipari testületek (iparkamarák), — s végre egy legelső központi közeg (k özponti ipartanács) alakítandó. Ezen egységes iparos önkormányzati szervezet, ha a hatályos működéshez megkivántató testületi jogokkal és hatáskörrrl ellátta- tik, mind a gyakorlati szakképzés, mind az iparos-oktatás feletti felügyelet terén igen üdvösen működhetik. Azonban a mennyiben az iparosságnak felfogása szerint az iparágba vágó bárminemű intézkedések hatálya koczkáztatva volna, ha azok kellő sanctióval nem láttatnak el, — a gyűlés a törvényhozás által oly sanctió megadását kivánja. melyet minden iparos magára nézve életbevágó horderejűnek kénytelen elismerni, s melynek hatása alatt a haladás szempontjából műlbatlauul megkivántató erőkifejtésre mind a maga, mind a haza javára, ha szükséges, kényszeríttetve lenne, s ezen sanctió abban áll, hogy mindenki, aki életpályául az ipart választja, köteles legyen az illető ipart szakszerűen megtanulni és szakképzettségét alkalmas módon igazolni. Eszerint az ipartörvény módosítása kívántatik éspedig olyan értelemben, mely a társulati kényszerre alapított és egy központi közeg által egységbe foglalt szervezetben és azon elvben culminál, miszerint önálló ipart csak az űzhessen, aki az e czélra létesítendő iparszervezeti közegek utján igazolni képes, hogy megkezdendő iparát tanulta. Magától értetik, hogy ezen elv alkalmazhatósága csupán a kézműiparra vonatkozik, nem lévén az alá vonhatók az oly nagy östermelési vagy gyáripari telepek, melyeknél a vállalkozó úgy sem lehet egyszersmind ipari munkát végző művezető; de az ily telepek is kötelezve legyenek a mühelybeli munka vezetésére hivatott művezetőkul vagy mesterekül csak olyanokat alkalmazni, kik az illető ipart szakszerűen tanulták és képzettségüket igazolni képesek. Ezen intézkedések által véli a II. országos iparos-gyűlés az iparosok szak beli kiképzését előmozditandÓDak; miután azonban a gyakorlati mühelybeli képzés mai nap nem tekinthető elegendőnek a versenyképesség elérésére, az iparos-gyűlés szükségesnek látja az iparos szakoktatásnak szervezését. Erre vonatkozólag az iparosság azon nézettől vau áthatva, hogy nem ignorálbatja ugyan az újabb időben több helyütt létesült szaktanmühelyeket, melyek azonban leginkább csak a házi iparra vonatkoznak, azonban az, ami a valóságos műves-iparra vónatkozó oktatás terén eddig történt, nem tekinthető egyébnek mint kezdetnek, mert hiszen az alsó iparos-oktatás országos szervezése még csak tervben van, a középoktatás tekintetében pedig csak az első intézet megnyitása van kilátásba helyezve. Miután pedig az iparos oktatás szervezésére az iparosság önsegélyes ereje nem elégséges, különben is a méltányosság és az ország érdeke azt kivánja, hogy amint más hivatásu osztályok számára az állam gondoskodik kellően felszerelt tanintézetekről, szükséges, hogy ugyanez történjék az iparos-oktatás tekintetében; hogy tehát az állam a czél fontosságához mért eszközökkel és rendszeres tervszerűséggel ragadja meg a kezdeményezést és e czélból mindenekelőtt egy alkalmas iparos-oktatási központi közeget létesitsen. (Vége köv.) A budapesti állami közép-ipartanoda. A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter úr Budapesten, Bodzafa-útcza 28 sz. a., deczeruber hó elsején egy állami középipartanodát nyit meg oly czélból, hogy abban a modernebb iparágak számára, melyeknél a reál-tudományok s föképen a gépészet s vegyészet nagyobb alkalmazást találnak s a melyek gyártmányaik
