Eger - hetilap, 1879
1879-11-13 / 46. szám
363 miatt minden alattvaló kénytelen kiadásait csökkenteni, az udvar is csökkentse fényűzését. Az indítványt Urányi tette meg, hogy az előirányzott 4.650,000 frt szállíttassák le 3 millióra. Nagyon találó volt indítványozó azon megjegyzése, hogy Tisza terjeszti be a mai nehéz időben e javaslatot, hollott addig, mig az ellenzék padjain foglalt helyet, tehát sokkal jobb időkben, az udvartartás által ránk rótt terheket elviselhetetleneknek tartotta. De hiába volt minden ékesszólás s hazafias jajgatás, a többségen győzött a loya- lis szempont s megszavazta 10 évre a kormány által kért összeget. E/után volt az ülésnek pikáns jelenete is Pázmándy Dénes és Szapáry gróf pénzügyér között. Pázmándy a tudva levő földtehermentesitési kötvényüzlet tárgyában intézett egy harczias interpellátiót a pénzügyérhez, ki rögtön válaszolt rá kijelentvén, hogy eljárásáért felelősséget vállal, de a házban erről bövehb felvilágosítást nem ad, mert ez nem országos, hanem magán ügy. — Ez ügyből csaknem párbaj fejlődött, azonban Pázmándy úr visszavonulót fúvó hírlapi nyilatkozatával békés úton intéztetett el. Az egész Pázmándy- Szapáry ügy — mint annyi más — szomorúan igazolja, hogy a politikai moral mennyire sülyedt nálunk. Az osztrák birodalmi tanács képviselöházában,melybe most már a cseh képviselők is beléptek, befejezte a felirati vitát. A felirati t izottság többsége részéröl a felirati javaslatot Hohenwart gr. szerkesztő, az alkotmánypárt felirati javaslatát a bizottság kisebbsége részéről pedig Sturm képviselő nyújtotta be. A vitában a pártok legjelentékenyebb erői vettek részt. A szavazásnál a kisebbség (alkotmánypárt) felirata 176 szavazattal 155 ellenében elvettetett és a többség felirata 176 szavazattal 162 ellenében elfogadtatott. Taafe miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány azért nem vett részt a részletes vitában, mert a pártok fölött áll. Taafe számára a miniszterelnökség — úgy látszik — több tövist fog teremni mint babért s Bécsben is úgy vannak meggyőződve, hogy ez állásában sokáig nem fogja magát fentarthatni. Birodalmunknak Oroszországhoz való viszonyát igen rósz színben tüntetik fel a következő hirek. A „Czas“ varsói levelezője szerint az irányadó orosz körökben nagy elkeseredés uralkodik Ausztria-Magyarország ellen. Pétervárott a háborút nem tartják lehetetlennek s máris egymást érik a katonai intéz kedések. Erősítési munkálatok is vannak folyamatban az osztrákmagyar határon, nevezetesen Iwangrod irányában s a Visztula partján, hol hat új erőd fog emeltetni. A párisi diplomacziai körökkel összeköttetésben álló egyének pedig beszélik, hogy a párisi orosz nagykövetség utasítást kapott volna Pétervárról, miszerint ta- pogatódzék az ottani külügyi hivatalban, hogy Francziaország nem volna-e hajlandó legalább erkölcsileg támogatni Oroszországot egy oro8z-osztrák-magyar háború esetén ? Evvel összeköttetésben áll a Nándorfehérvárról érkezett azon hir, hogy komolyan foglalkoznak a szerb hadseregnek egészen orosz cbablon szerint való átalakításával. Az orosz czár kívánatéra történik ez. A bolgár és a szerb seregek egyenlően fognak szerveztetni, hogy szükség esetén mint az orosz hadsereg használható elöcsapatai legyenek kéznél. — Olaszországból sem kapunk megnyugtatóbb hireket. Az „Italia irredenta“ szelleme még egyre kisért a nép között; a kormány fegyverkezik s a király csak imént rendelte el Piacenza védmüveinek helyreállítását, mely czéira az olasz kincstár elölegesen egy millió lírát utalványozott. E jelek világosan mutatják, mit várhatunk a jövőtől. Németországnak Oroszországhoz való viszonyáról igen ellentétes hirek keringenek. így mig Berlinből jelentik, hogy e két ország egymáshoz való viszonyában határozott javulás állott be, 8 igy Németország Anglia fellépését a portánál nem fogja támogatni; Sándor czárnak találkozása pedig Vilmos császárral Berlinben elhatározott dolog; addig Pétervárról távirják, hogy az orosz czárnak Cannesbe tervezett utazása véglegesen elmarad. Ennek okát abban keresik, hogy az orosz czár, a német politika uj áramlata következtében, nem akar találkozni Vilmos császárral, a mit Berlinen való át(utaztában alig kerülhetett volna el. Tartunk tőle, hogy ez oldalról is meglepetés vár ránk. A fehér czár jó kedvét nem kevéssé rontotta meg azon hir, hogy győzelmes csapatainak dolga a teke-turkománok földjén, Ázsiában, rosszúl folyik. Mint a „Daily Telegraf“ Pétervárról jelenti, az új főparancsnok Tergukasov tb. is nagy veszteséget szenvedett; összes málrhaszereit elvesztette s gyors visszavonulásban keresett menekülést. De a csorbát ki kell köszörülni, 8 azért újólag 30—40 ezer ember indúl az ázsiai csatatérre; Lamokin tb. pedig, kinek a csatavesztést tulajdonitják, hadi törvényszék elé fog állíttatni. Ki a turkoman sivatagról s annak veszélyeiről valaha, olvasott, az orosz segéd csapatoknak sem fog győzelmet jósolni; de telik 80 millió alattvalóból. A Balkán félszigetről érkezett hirek igen tarka képét nyújtják az ottani állapotoknak. Az új bolgár állam országgyűlését 3-án nyitotta meg a fejedelem, ki trónbeszédében áradozó szavakban mondott hálát Bolgárország felszabadítójának, a czárnak, aztán elősorolta azon bajokat, melyekkel kormányának küzdenie kell, 8 végül a képviselők hazafiúságára appellált, felhiván őket, hogy ne vesztegessék az időt, hanem intézzék el a költség- vetést. — Filippopolban Aleko basa szintén 3-án nyitotta meg a keletruméliai tartományi gyűlést. Megnyitó beszédében utal a keresztények és a mozlimok között helyreállitott barátságos viszonyra és a kedvezőtlen költségvetési kimutatásra, tartózkodik azonban a politikai helyzetre vanatkozó minden czélzástól. A gyűlés korelnökévé Renualdi katholikus püspök választatott. Aleko megnyitó beszédével igen szép összhangzásban van Szavfet basa panaszjegyzéke, mely a bolgárok által a mohamedánokon elkövetett kegyetlenségek hajmeresztő eseteit sorolja elé. Az angol-török viszály némit veszített hevességéből, miután Szaid és Mahmud Nedin basák készek leköszönni. A szultán ugyan nem fogadta még el két kedvelt főhivatalnokának lemondását, valószínűleg , hogy ne látszassák az angol pressio elöl hátrálni, de elöbb-utóbb kénytelen lesz meghajolni Anglia akarata előtt. T -Á. IE3 C 25 A modern no. Ki ne ösmerné ötét, a ki Utczát, hangversenyt, bált bejár És a déli misére elnéz —, Vagy kit minden színház, bazár, Melyet közczélra elkövetnek, Habituéként üdvözöl S a dandy — ki a cotillonban Elötánczosként tündököl. Szép — vagy legalább azt gondolja Legelső sorban önmaga, Aztán az obiigát udvarlók S uszályhordóinak hada. — Orczáin a virító rózsa, Bájló, — de kissé hangosan Vértessyre vall — s észrevenni Ezt, gorombák elég sokan. Minden közczélra játszik, tánczol Énekel, s az árvák ügyét Senki jobban szivén nem hordja .... Persze, hogy addig szerteszét Van otthon minden, ám előtte Magasztosabb, szent czél lebeg, Saját fia, lánya ha szurtos; A bonne hibája, — mossa meg! Közvacsorán tálal, kiszolgál, — — A creton ing pompásan áll, Az Angot-fökötö „zum Küssen“ „C’ est a ravir“ minden csodál. Nem mer a férj szólni, hogy merne, Hogy mindig kozmás a leves, Hisz ily növel a fiirészpor is Merő ambrósia lehet! Olyan jeles mükedvellönő Hét vármegyében sem kerül; Ha ö játszik a publicum már Hat órakor rendre beül; És nincs az a Helvey Laura, Ki toiletteján túl tegyen — — — Igaz hogy kontója Kellernél Pár ezerre már rá megyen. Az igaz, hogy e rongy bankókért Cserébe a sok szép bouquét S koszorú annyi, szalonjában Maholnap nem leli helyét. Társaságban meg milyen delnő, — Metternich herczegnö suvix Hozzá képest; — mellette ülve, Azt hinnök, Stuwer működik. *
