Eger - hetilap, 1879
1879-11-06 / 45. szám
355 Ha felnézek. . . . Ha felnézek a csillagokba S lelkem merengve szárnyra kel, Egy vágy ragad meg váratlanul — Oda, közéjök szállni fel. A csiliagak közt sziizi arczod Ragyogva mosolyg énfelém . . . Mintha örülne, hogy tündöklő Társi között is föllelém. Repülnék hozzád . . . szárnyam szegve . . . A köny szememben fölragyog, — Hisz’ te ég szent angyala vagy, És én — csak földi lény vagyok. Kudlovich Andor. Moltke vándorkönyve. (Folyt.) 3. A bikaviadal. Délután 3 órakor a kerek arénába mentünk; 12 000 ember volt itt összegyűlve a Corrida di toros nézésére. Mint az antik színházaknál, mintegy harmiocz kőlépcső emelkedik, melyen ülnek, és e fölött még két sor páholy, középen a királynéjával. A belső egész szabad tér, a tulajdonképi küzdöhely, a nézőktől köralakú, 7 láb magas bariére által van elválasztva, mely gerendák- s erős deszkákból készült. Egy kis hágcsózat, teszi lehetővé az átugrást, ha a bika elöl nincs más menekvés. Némi várakozás után megnyílt egy kapu és belovagolt az Alguazil, egy hatósági személy régies díszben, ki a játék kezdetét jelenti; ezt egykedvűen kipisszegték, kinevették és kifütyülték ; hogy miért, nem tudom, úgy látszik hogy sorsát előre tudá, nem sokat törődött avval. Miként a rómaiak a circusban consulaikat kigunyolák és császárukat csufolák, úgy van féktelen szabadsága a spanyol népnek is a bikaviadalnál. Most beléptek a chulo8-ok, gyalog, karjukon tarka köpenyeggel, hat picador követte őket lóháton. Ezek bőr öltönyt viseltek, jobbról vas sínekkel megerősítve, fejőkön a spanyol kalappal. Mindenikuek volt egy erős lándzsája, csak fél hüvelyknyi vas hegygyei, és magasnyergekben ültek, mely igen erős ülést nyújt. Élőkön élénk tetszésnyilatkozatok közt lépdelt a matador, Cuchiera nevű, hires, ünnepelt hőse az arénának. Ezen phalanx a királyi ülés elé nyomult, hol Christina királyné és Munos, Rianzares herczege volt, fél térdre ereszkedett s megadta a királyi tisztelgést, mire 11000 torok pisz- szegett. Most belépett a fő személy, egy hatalmas fekete bika, hegyes szarvakkal és lángoló szemekkel. Az ily szörny egy oly reteszben szokott lenni, melynek fedelén lyukak vannak, s ezeken át hegyes szúrókkal piszkálják a bikát, úgy hogy a viadal előtt már meglehetős ingerült. Azért mihelyt megnyílik a börtön ajtaja, az arena közepére pattan, magát vadul álmélkodva nézi körül, a homokot kapálja lábával s a legközelebb álló picadorra rohan. Ez mozdulatlanul vár és a bősz állatot lándzsa-hegyébe hagyja rohanni. A lónak jobb szeme be vau kötve, hogy a bikát ne lássa s igy veszteg maradjon. Hanem a roham oly hatalmas volt s a lovas oly erősen ült a nyeregben, hogy lovastól együtt a légbe emelkedett és hanyatt zuhant. Ugyanazon pillanatban a szarvak a ló testébe merültek, úgy hogy ujjnyi vastag vérsugár lövelt ki a szivéből. A picador az állat alatt feküdt és öltönye miatt nem szabadulhatott ki. Végórája ütött volna, ha a chulos-ok segélyére nem jönnek tarka köpenyeikkel. A bika azonnal odahagyja zsákmányát s a gyalogosra rohan vagyis inkább a tarka lepedőre, a hurczolóját végig üldözi a pályán, ez ügyesen átszökik a barriéren, mely az állat döfése alatt megrendül. Mintegy megmeredve áll ez meg, hogy ellene eltűnt. Csakhamar egy másik picador áll vele szembe, ki elődjének sorsára jut. Mielőtt a cbulosok segélyt hozhatnának, a bika uj lökést ad a lónak s a földön vánszorgó állatot szarvain magasan a pálya közepéig hurezolja. A harmadik lónak a bika egy pillanat alatt fölhasitá hasát, úgy hogy a szerencsétlen állat saját beleibe lépett s ez állapotában sarkantyú- és ütésekkel nógattatok uj harczra a vad szörnyeteggel. Természetesen a bika mindig iszonyú szúrást kap bal vállába a lándzsa hegygyei, s végre vonakodik a további támadástól. Most kell föllépniük a banderillerosoknak. Ezek gyalogosok, kik mindkét kezökben egy-egy 2 láb hosszú nyilat hordanak. Ennek hegyei horgosak, s alsó végeiken zászlócskái , fü8tarany, röppentyüsó sőt apró madárkaliczkák is vannak megerősítve, melyekből a tarka szalagokkal díszített madarak röpködnek elé. Ily fegyverekkel támadnak egyenest a bikára. Ugyanazon pillanatban, midőn ez kirohan, félre ugranak s a nyilakat a fülei és szarvai közt a nyakszirtjébe ütik. Az állat most már teljesen bősz és dühöngő lesz, sokszor egész csapat menekvö banderillerost át- ugraszt a palánkon, amidőn kicsufolják őket. Egyszer a bika csaknem keresztben feküdt a palánkon, s olykor meg is esik, hogy túl jut azon. A chulosok egyike oly hetyke volt, hogy a színes köpenyt magára vette, úgy bogy a bika támadása egyenesen ö rá volt irányozva. Azon pillanatban, midőn ez a fejét leütötte és behunyt szemekkel rá rohant, keresztül ugrotta a bika fejét s mellette állott | meg. Ha már végre az állat (dühe a legfőbb fokra hágott, de erői már tünedeznek, a matador egyedül száll vele szembe. Most a legfeszültebb csend és figyelem áll be, mert ezen jelenet a lehető legveszedelmesebb. A matador, egy csinos férfi, czipökben, fehér harisnyákkal, világos kék selyem mellénykében, haja hálóval átszőve, bal kezén egy skarlatvörös köpenykét visel, jobbjában pedig mintegy négy láb hosszú négy élű toledói pengét. Ezt az állatnak egy pontosan megjelölt helyen a nyakába kell szúrni, hogy meg legyen ölve. Hanem hogy e pontot jól el lehessen találni, csak két, ieg- föllebb három hüvelyknyi távolságon múlik, melyben az állatnak az ember előtt el kell rohannia. Minden arra van számítva, hogy a bika inkább a vörös posztóra mint az emberre rohanjon és hogy vakon egyenes irányba döfjön. Azonban kivételek is fordulnak elő, s akkor a matador elveszett. Óvatosan és hideg vérrel lépdel a eaballero fekete ellenéhez s eléje tartja a kendőt. Kétszer engedi ezt karja alatt tovasikamlani; harmadszor a pengét markolatig szúrja az állat nyakába. Ez dühöng még vagy egy perczíg, de aztán elkezd száján vérezni, iuog és összerogy. Valami hóhérlegény-féle elösuhan hátulról és egy stilétet döf a torkába, mire a bika azonnal meg is dög- ük. Most öt öszvér lép a porondra tarka szalagokkal és csengőkkel, s előbb az elesett lovakat, végre a bikát vágtatva vonszolják ki. A vérnyomokra, egy kis homokot szórnak és új küzdőre jő a sor. így egymásután 8 bikát boszantottak halálra. Húsz ló fújta ki páráját a porondon, s többet iszonyú sebekkel vezettek ki. Egyetlen bika nyolcz lovat ölt meg. Emberben nem esett kár. Annyi igaz, hogy a lovak olyanfélék, hogy ha a bika őket ma meg nem öli, holnap a peczérhez vinnék őket. Jó lovak részint igen költségesek volnának, részint nem volnának rá birhatók még bekötött szemmel sem, hogy a bika rohanását kivárják nyugtalanság vagy védelem nélkül. Minél több lovat öl meg a bika s minél veszedelmesebb az emberre nézve, annál jobban tapsolnak neki. Egy bika egyátalán nem akart támadni. Őrjöngő csúfok és szitkok közt futá meg vonakodva a kört. Ekkor minden részről kiabálták : „Los perros!“ (A kutyákkal!). A körbe hozatván, ezek alig valának már tarthatók s böszülten rohantak a bikára, mely azonnal fölnyársalt egyet s magasan a légbe röpité. De a többiek megcsípték, egy a többi közt oly erővel harapta magát a nyelvébe, hogy alá- s fel lóbáltatta magát. Szét lehetett volna hasogatni, mielőtt eleresztette volna. Végre négy kutya oly erősen fogta az állatot, hogy már nem tudta magát kiszabadítod s a matador leszúrta. E mészárlás közben lépett be az ifjú királyné az infansuéval, dón Francesco- férjével és Montpensier herczeggel. Aumale már előbb ott voir. A királyné vidáman nézett ki. Szőke és meglehetősen testes. Az in- fansné kicsiny, tüzes, fekete és igen szikár. A királyné a matador által ép úgy mint az anyja, a közönség részéről pedig nagy tetszéssel üdvözöltetett. Midőn a 8-ik bika véget érr, már sötétedni kezdett, de az egész közönség (un altro toro) uj bika után kiabált, és igy a kilenczedik bika csaknem sötétben böszittetett, ami a ma tadorra nézve fölötte veszélyes — Ez tehát a színjáték, melyet a spanypolok mindenek fölött kedvellnek, melyen a leggyöngébb nők is részt vesznek s melyet az ifjú házas infánsnő megmosolygott. Ami engem illet, nekem tökéletesen elég volt egy bikaviadal — s neked talán a leírása ! . . . . A tiszafüred-vidéki ős agyagedénv-ipar fejlődése a kőkortól a vaskorig. Előadta „A tiszafüred-vidéki régészeti egylet“ közgyűlésén 1878 okt. 13-án Tariczky Endre egyleti titkár. (Vége.) Valamennyi sír ez östemetö helyen csak felmerül, akár az évenként ismétlődő árviz asár kutatás által, egy sir es több különnemű fegyver s más müeszközök maradványai nélkül (a sarló s fenkö mindenütt ott van), melyek többnyire töröttek s vastag rozsdakéreggel vannak bevonva. Megemlítendő még különösen az is,
