Eger - hetilap, 1879
1879-11-06 / 45. szám
356 hogy fehértojást is, habár törötten, lehet bennök találni. Az étel- csuporos sírban is volt egy, az alsó rétegosztály közép táján. A fémmaradványok is többnyire innen kerültek ki. Hamvedényt ép állapotban e sírból nem vehettem fel, csak törötten. De töredékei is történelmi okmány gyanánt szolgálnak. Miért? Mert a rajtok lévő karczolat gépies alkotásra mutat, mi azt jelenti, hogy ez edények már a vaskori korong segélyével alkottattak. Jelenben két hamvedvény-töredék, meg az ételcsupor áll előttünk, melyeken még más tanulmányi jelenséget is látok és olvasok. Azt t. i., hogy sem az egyiken, sem a másikon, sem a harmadikon nincs meg a sikálás és csiszolás fénye, holott e müsajátság elkezdve a haladottabb kökortól az egész bronzkoron keresztül, még a vaskor elején is divott az ös agyagedény-ipar terén. Mi több: a fekete szintt edénydaraboknál az oly szépen ragyogó fekete fénymáz is hiányzik, pedig ez az előbbi korokban oly kivaló ékességét képezte a fekete edényeknek. Mit jelent ez is? Azt, hogy e tekintetben e sírtelep népe idejében az agyagedény ipar fejlődése, virágzása már alábbszállott, hanyatlásnak indúlt; ámbár más tekintetben az edény festés által való díszítésének alapját, kezdetét e sirtelep népe már megvetette. A mi a harmadik vaskori régiségi telepet illeti, az szintén a tiszaeörvényi határban, de a tiszafüredi holt Tiszának egy oda kinyúló vonalában, annak északkeleti részén, az u. n. homok- csárdái vonalban fekszik, melynek vaskori jellegét a sírjaiban olykor felmerülő törött vasszeg árulja el. Ezek tehát a vasfémnemü maradványokban szegényebbek, de az agyagedényipar termékeire nézve nem különböznek. Igaz, némelyik az itteni edények közül, melyek között még puszta kézzel durván idomítottak is találtatnak, mintha valóban kőkori eredetűek volnának, — a vaskori koronggép segélyével alkottatott, — a fekete szinüek közül pedig némelyik még békasóval is meg van sikálva akár a mai kori, de azért feketén ragyogó fénymázolásnak hire sincs rajta. E sírtelep népe tehát még kevésbbé űzött fényt az agyagedény- ipar termékeivel mint az előbbi sírtelep népe; vagy nem is űzhetett; mert tán a vaskori népek áramlatai az agyagedény-ipar további fejlődését is megakasztották, annak avatott műveseit megkevesbitvén, legalább itt e Tiszavidéken, hol oly sok vándornép megfordúlt, hogy magának állandó telephelyet találjon. Helyén lesz azért itt kimondani, amit Pulszky Ferencz állít .• „hogy hazánkban a bronzkornak a vaskor népei már a történelmi időben vetettek véget, ezek pedig kelták voltak.“ (Fővárosi lapok. 1878. 141. sz.) Azonban fenmarad a kérdés: hogy eme két rendbeli sírok nem későbbi eredetüek-e még a keltáknál is ? Minek eldöntésére még újabb búvárlatok lesznek szükségesek. És mindezek után átalában elmondhatom: hogy az ös agyage- dény-iparnak e Tiszavidék valóban mindinkább fejiedezö, virágzó kertje volt, kezdve a kökortól a bronzkoron, sőt a vaskor előzetes folyamán át is még; s látva ama jellemzetes törekvéseket, melyeket az ös agyagmüves az edény alak és ékidom fejlesztésében, valamint a müszinelési kísérletekben is tanúsított, be kel! vallanunk, hogy a képzőművészet bölcsőjét is ringatta már az ős agyagedény-iparban. HiKPtrzÉie. * A halottak napjának elöestvéjén városunk ez évben is kegyeletteljesen ülte meg elhúnyt szeretteinek emlékét. A halottak máskor oly csendes birodalma ez estvén — a kedvezőtlen idő daczára — egészen megélénkült, az elköltözöttek sírja fölött vi- rasztó rokoni és baráti szeretet ezer lángban égett s a fájdalmas megemlékezés jeléül számtalan koszorú diszité a kedves hantokat. A szeretteik sírjához zarándoklókat díszes menetben ez alkalommal Lengyel Miklós felszentelt püspök és egri nagyprépost úr ö méltósága vezette a fájdalmas Szűzről nevezett sírkertbe. — A hevesmeggeí jótékony nőegylet elbúnyt tagjaiért f. hó 8-án reggel 9 órakor a minorita rendház templomában gyászistentiszteletet fog tartani, melyre az egylet tagjai tisztelettel meghivaitnak. * A török-sz.-miklósi leánynevelő intézet. Pánthy Endre egri apát-kanonok úr ö nsga Török-Szent-Miklóson, mely városnak hosszabb ideig plébánosa vala, leánynevelö- intézetet építtet, mely ez öszszel már be is tetöztetett. Az emeletes főépület, mely 2354 m. területen, igen szép helyen emelkedik, 25.94 m. hosszú és 14,37 m. széles. A melléképület hoszsza 19 m. szélessége 5.50 m. A belső beosztás a lehető Iegczélszerübb s a paedagogia igényeinek is mindenben megfelel. Ez új intézetben, melyben egy két tantermü elemi leányiskola s — a város és vidéke középosztálya részére — egy 20—25 belső növendéket befogadó felsőbb leányiskola lesz, a pau■ lai sz. Vincze leányai (szürkenénék) fogják a nevelés-tanítást ve- I zetni. A nagylelkű alapítójáról elnevezett leánynevelö intézet a fel- I szereléssel együtt 50—60 ezerfrtba fog kerülni s a jövő tanévre fog ünnepélyesen felszenteltetni és megnyittatni. „N. T.“ u. O A sorshúzás napja. Az egervárosi sorsjátékot rendező bizottság, programmjához hiven, nov. 1-én, vagyis Mindszent napján ejté meg a sorshúzást a városház nagytermében. Nemcsak a sokszor csalfa Fortuna kecsegtető mosolya, mely a sorsjegy birtokosait e válságos pillanatban izgalomba hozta; de a húzás elmés berendezése is eszközlé, hogy az érdeklődés zsúfolva tartá a termet reggel 9-töl egész délutáni 2 óráig, míg csak az utolsó nyereményszám ki nem huzatott. Hat ifjú hölgy s hat fiatal ember hivatott meg a rendező bizottság által: az utóbbiak a három szerencsekerék forgatása, az előbbiek a számok kihúzása végett. — A bizottság helyét a zöld asztal mellett, mely előtt a három (veres, fehér, zöld) szerencsekerék felállítva volt, elfoglalván, minden szerencsekerékhez egy bizalmi férfiút rendelt, hogy a kihúzott számokat kikiáltsa. A törvényhatóság részéről megjelent Imre Miklós megyei t. ügyész, s miután a meghívott Babies Béla kir. közjegyző, az elnöklő polgármester felhívására, constatálta azon tényt, hogy a kerekek a szükséges számokat tartalmazzák, kezdetét vette a húzás. A kerekek megforgattatváu, felnyittattak s min- denikböl a mellette levő hölgy egy számot húzott ki, mely számok elseje a sorsjegy, másodika a sorozat, a harmadik pedig a nyereménytárgy számát jelzé. A számok a kirendelt bizalmi férfiak által kikiáltatván, a jegyzékbe vétettek. — A közönség pedig mély hallgatásban figyelt e műveletre. Egy része szorongó várakozásban jegyzékét ropogtatá, mely a kihúzandó sorsjegyek számait tartal- mazá; a másik rész pedig mely igen kevés, vagy talán egy sorsjegy birtokában sem volt —szintén hallgatott és figyelt, de nem any- nyíra a számokra, mint inkább az azokat kihúzó kis kacsókra. A fehérbe öltözött bájos hölgyek, kik e napra Fortuna zsoldjába állottak, a következők voltak: Sir Mariska, a Fülöp nővérek, Syposs Ilona, Eötvös Gabriella és Mészáros Sz dónia, kiknek azonban, épen úgy, mint a kerékforgató uraknak, égett lábaik alatt a föld e hosz- szas foglalkozás alatt; hogy is ne — mikor ez ünnepélyes actus alatt a discursus tiltva volt. De a bizottság igyekezett is, hogy martyri kínjaikért kárpótolva legyenek s készséggel egyezett bele, hogy egy rögtönzött tánczmulatság eszméje azonnal tetté váljék a tanácsterem komor falai között. Esti hat órára városunk szépei és a mindég kéznél lévő fiatal emberek egész gárdáját toborzák össze, s megzendült Sándor tánezra hivó nótája. A fejedelmek és más hires férfiak komor arczképei a falakon pedig szemrehányó tekintettel nézték nyugalmuk megháboritását, s méltán; mert 1852-től nem valának ily dolognak tanúi. E rögtönzött vigalom, melyet ezúttal nem feszélyezhetett a toilettek críticája, kedélyes vigsággal egész éjfélutáni egy óráig tartott. Jelen voltak a már említetteken kivül Tarnay Mariska, Éötvös Gizella, Mészáros Kornél, Specziál Mariska, Csernyus nővérek, Fülöp Kornél, (Bpest) Tormásy Eszter, Sir Anna, Benyó Auna, Bene Máli, Mistét Kornél kisasszonyok valamint Szentkirályiné, Sir Lajosné, Belánszkyné és Lenkné úrnők. — Az egervárosi sorsjáték jegyei városunk és vidékén lévén leginkább elterjedve, mellékletképen adjuk előfizetőinknek a kihúzott számok jegyzékét. Hallomásunk szerint az első nyereményt a 22. — 38. szám után maga a város, a másodikat egy makói polgár, a harmadikat pedig egy pesti ékszerész nyerte. — Tánczestély. Városunk helyőrségének tisztikara f. hó 8-án azaz szombaton az új Casinó termeiben tánczczal egybekötött estélyt fog rendezni, melyre az új Casino tagjai családjaik- és ismerőseikkel együtt meghivatnak. Kezdete 7 órakor. — A f. hó 1, 2 és 3-án tartott lövészegyleti zármulatság, a kedvezőtlen idő miatt, nem volt oly élénk, mint az e lövészeti mulatság ügyes elrendezése folytán remélhető volt. A versenylövés is csak egy napon: 2-án tartatott meg, mig az estveli lövészet elmaradt. A versenynél jutalmat nyertek: Dr. Mestrieh Caesár egy bárczán 3 lövéssel talált 26 körért az első 30 frank aranyat, — Polereczky Gyula 25 körért 20 frankot, — Fekete Sándor 24 körért 10 frankot, — Szobek Lóránt 22 körért 4 ezüst, forintot, — Makay Felix 20 körért 3 db ezüst forintot. A liba- és kacsa-lövészetnél találtak: Dr. Mestrieh Caesár 11 libát és 15 kacsát; Fekete Sándor 6 libát 10 kacsát, — Makay Felix 4 lib., 12 kacsát, — Szobek Lóránt 6. I. 5 k., — Polereczky Gynla 7 1. 8 k. — Komáromy József 5 1. 6 k., — Ringelhann Imre 5 1. 12 k., — Für Ferencz 6 1. 5 k., — Székely Benedek 1 1. 2 k. — Barsy József 4 kacsát, — Klein Mór 1 1. 1 k., — Varjú Ede és Neszvadba Gyula 1 — 1 kacsát. — Legélénkebb verseny fejlődött 'ki a tekepályán, a felállított 7 bábu közül három dobással legtöbbet ütök számára mindhárom napon kitűzött 2—2 liba elnyerése végett. Legsikerültebbek voltak Székely Benedek dobásai, ki első napon az egyik, másodikon mind a két libát elnyerte. Az első na-
