Eger - hetilap, 1879
1879-11-06 / 45. szám
354 számban találtatnak mint a leány gyermekek, mi által ama különbség, mely a születéseknél a figyermekek javára támadt, nemcsak kiegyenlittetik, de mivel a figyermekek sokkal nagyobb mérvben vannak képviselve az elhaltak mint a szülöttek között, annak ellenkezőjévé változik át, az élő leány-gyermekek száma nálunk már az első korosztályuaknál is többségre jutván. E körülmény oka tehát azon majdnem általános észleletnek, hogy a nők száma az összes lakosságban túlnyomó; ámbár e viszony létesüléséhez, a fentebbi okon kivül, még a férfiak terhesebb foglalkozása, kiválólag pedig védkötelezettségök igen megritkitja soraikat. Az utóbbira vonatkozólag stitistikai adatok igazolják, hogy a tényleges szolgálatban álló katonaság közül átlag sokkal többen halnak el, mint a hasonkoru polgái iákból; pedig sok ideig azt hitték, hogy béke idején a katonaságnál sokkal kisebbnek kell lennie a halálozási aránynak mint a hasonkoru polgáriaknál, mert a tényleges szolgálatban lévök egészséges táp lálékot, jó ruházatot és lakást kapnak, terhes munkát nem végeznek, úgyszólván gondjaik nincsenek és rendes életmódhoz szoktattatnak. A tények azonban épen az ellenkezőt bizonyi ják. Épen az életmódban s táplálkozásban (mely gyakran nagyon is sovány) történt változások, továbbá a nem mindig rendes életmód s fáradságok, a hálószobákban való összezsu- folásuk, végre a megszokott foglalkozásmód teljes hiánya szülik az emlitett kedvezőtlen körülményt. — így pl. esett egy haláleset a katonaságnál: a hasonkoru polgároknál : A katonaságnál el- halálozottak százalékos többlete: Oroszországban minden 27-re minden 78 emberre 190 °/0. Nagybrittaniában „ 62 „ 108 74 „ Francziaországban „ 61 „ 104 „ 70 „ Olaszországban „ 64 „ 105 „ 64 „ Ausztria-Magyarországban 61-5» n 93 „ 52 , Poroszországban minden 68 „ 99 „ 47 „ (V. ö. Kolb i. m. és Ottingen i. m.) Ez pedig a rendes viszonyokra nézve áll; mennyivel kedvezőtlenebb e viszony háborúkban, vagy oly katonai szolgálatoknál, melyeket rendkivüii viszonyok között a hazán kivül kell teljesíteni! A kivándorlásra 8 kicsapongásokra nagyobb hajlandóság is ritkitólag hat a férfinemre, mit a nők nagyobb halandósági arányai, a 20—45 év között, midőn a gyermekszülés és ebből eredő egyéb bajok közülök több áldó zatot szednek, csak csekély mérvben ellensúlyoznak. Említettük, bogy az 5-ik éven belül elhalt gyermekek között a figyermekek nagyobb számmal képviselvék. És ez észlelet általános, úgy, hogy ha a különféle országok ide vonatkozó statistikai adatait vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az első éven belül elhaltak között majdnem 25 °/0, a 2— 5-ik élet év halottai között pedig majdnem 3°/0-kaI több figyermek van mint leány. Éz áll Magyarországra nézve is. Az országos stat. hivatal kimutatásai szerint ugyanis az 5-ik élet évet el nem ért halott között volt. 1867-ben 120.417 vagy 53 °/o fiú és 110.497 vagy 47 % leány, 1868-ban 118.753 11 53 11 n ii 105.279 n 47 17 n 1870-ben 118.248 17 53.;i 11 ii ii 103.943 n 46.7 n » 1874-ben 142.702 17 52.4 17 ii n 125.737 n 47.g 17 n 1876-ban 120.056 n 53.3 17 r> 17 112.952 n 46.7 w fi És igy Hevesmegyében is, hol 1877-ben az 5-ik élet év elérte előtt elhalt 4195 gyermek közöl volt 2242 fiú vagyis 53.4 % és 1953 leány vagyis 46.6° 0. Dr. Sz. H. Heti szemle. A képviselő házban Szapáry Gy. gróf múlt hó 28-án terjesztő elő az 1880. évi költségvetést s hoss/ú beszédben ismertette az ország pénzügyi helyzetét és a kormány terveit, melyek alapján reméli, hogy állam- háztartásunk megzavart egyensúlyát helyre fogja állíthatni. A pénzügyminiszter előterjesztését bővebben vezér czikküok tárgyalja, s azért e helyt a 28-iki ülésről csak azt említjük még meg, hogy pénzügyérünk az adófelemelést tárgyazó javaslatok mellett egy édesebb izü javaslatot is nyújtott be, mely a féuyüzésiadók eltörléséről szól. A szabadelvű párt e javaslatot megéljenezte; de sem ez, sem Szapáry gróf optimÍ8musa nem volt képes a nyomott kedélyhangulatot szétosztatni, melybe honatyáinkat a jövő évi súlyos deficit és az adóterhek folytonos fokozása ejté. — A képviselöház október 29-iki ülésében, nehány kevéssé jelentékeny ügy elintézése után, a honosítási törvényjavaslat általános tárgyalásával foglalkozott. Péchy Jenő előadó röviden a javaslat mellett plaidirozott, mire a függetlenségi párt nevében Szederkényi Nándor inditványozá, hogy az ügy a bizottsághoz visszautasíttassék, mert a jelenlegi szövegen nagyon is meglátszik az elhamarkodott munka s elvi kifogásai is vannak ellene. Hoffman Pál szintén az elhalasztás mellett emelt szót, de nem annyira elvi mint irályi változtatások miatt. Erre aztán Tisza Kálmán szólalt fel s éles gúnynyal mondotta el — a ház derültsége mellett — mit tart ő a Hoffmannféle stylusról. A vitáben részt vettek még Mocsáry L., Pauler és Szilágyi, egymást tanitgatván a magyar polgári jogra. Szavazásra kerülvén a dolog, a ház a javaslatot általánosságban elfogadta. Végül még Kautz Gy. interpellálta a kormányt a német vámpolitika ügyében, Helfy pedig kérdést intézett a kormányelnökhöz, hogy miért nem jelentette be a háznak a külügyek vezetésében beállott személyváltozást? — Az okt. 30-iki ülésben a honosításról szóló javaslat részletes tárgyalása került napi rendre. Hosszabb vita csak a 6 §-nál fejlődött, mely a hazánk körül érdemeket szerzett idegenek honosítását — a törvényhozás mellőzésével — egészen a királynak tartja fenn. Az ellenzék ebben a parlament jogainak megcsonkítását látta, mire Tisza azzal válaszolt, hogy a honosítást a királynak felelős miniszter javasolja, ki tetteiért a parlament által bármikor felelősségre vonható. Miután a kormány elnök beszéde tele volt éles megjegyzésekkel, melyeket az ellenzék nem hagyott vi- szon-válasz nélkül, a pártok ugyancsak neki h évülték a vitában, mely — mint mindig — szavazással 8 a kormány győzelmével végződött. A honosítási törvény részletes tárgyalása még a nov. 4-iki ülésében is tartott. Keletről igen fontos tartalmú hirek érkeztek, melyek komoly aggodalmakra szolgáltathatnak okot. — A szultán gyáva és gyámoltalan, tanácsadói pedig gazok. így történhetett meg, hogy Stambulban Oroszország befolyása kerekedett felül s nehány hét óta bérenczei kormányozzák a Keletet. Ezt nem tűrheti Európa s első sorban Anglia, mely az európai hatalmak nevében is kijelenté a szultánnak, hogyha nem hajtja végre rögtön az Ígért reformokat s nem állít az ügyek élére oly kormányt, melyben Európa megbiz- hatik, akkor megfosztja öt trónjától, helyébe testvérét Eechad effendit proclamálja szultánná és ezt Francziaország, Anglia és Ausztria-Magyarország gondnoksága alá helyezi, 8 hogy szavainak nyomatékot adjon a középtengeri hajórajt azonnal a Besika-öbölbe rendelte, hová nov. 3-án az Athénben horgonyozott osztrák-magyar hadihajók is elindultak. Anglia ultimátuma nemcsak a nagyúri palotában, de az orosz követség körében is nagy megdöbbenést keltett. Lobanov hg., az orosz nagy követ, rögtön sietett a szultánhoz s három óráig tartó kihallgatáson volt nála, ezután pedig haladéktalanul Livádiába a czárhoz utazott. Kérdés, Oroszország mily magatartást fog követni ez ügyben? Ha meghunyászkodik, Keleten újra Európa akarata lesz irányadó s ez esetben nincs koczkáztatva a béke, különben pedig elkerülhetlen a nagy háború, melyet a civi- lisatio fog vivni a Kelet corruptiója ellen. — Érdekes az a berlini hir is, mely szerint Bismarcknak sikerült megtudni, hogy Oroszország formaszerü véd- és daczszövetséget ajánlott fel Francziaor- szágnak. Ez is bizonyitja, mire készül Oroszország. T jL. :es c z Fáj nekem. . . Fáj nekem, ha rám mosolygasz, Ha kezedben a kezem; Fáj, mivel viszont szeretni Nem tudnálak — érezem! . . . Szivemben csak pillanatnyi Forró vágynak lángja ég, És szerelmedért cserébe Ezt adnom csak — oly nehéz ! Tépd ki most kezed kezemből, És ne várj, ne várj tovább! — Még nem késő — nincs mit bánnod, S lelkem nem mardossa vád Most szakíts, midőn még álmod A valónál édesebb ; Ne várd be az ébredést, mert — Akkor vérzőbb lesz a seb. V. S.
