Eger - hetilap, 1879
1879-10-23 / 43. szám
339 fogsággal büntetendők; a másik a gyártott borokat általában el- , tiltandónak tartja. — Szerinte a visszaéléseket könnyebben véli I megakadályozandóknak az elöbbeni, mint az utóbbi intézkedések által; miért is ez irányban készített törvényjavaslatot terjeszt a tanácskozmány elé pártolás végett. Az általános nézet a gyártott borok eltiltása felé hajolván , ezen pontra nézve határozatik kimondatott: hogy a természetes borok értékesithetése tekintetéből a tanácskozmány feltétle nül szükségesnek tartja, hogy a bőrgyártás Magyarországra nézve a törvényhozás által egyáltalában eltiltassék. A III-ik kérdésre: alkalmas volna-e a bort cognac-gyártás űtján értékesiteni ? s ha igen, mi az oka annak, hogy ez irányban kísérletek nem tétettek? miféle intézkedés által lehetne az egyes vállalkozók érdekeltségét ez irányban felkelteni ? Ezen kérdésre nézve azon általános megállapodás jött létre, hogy tekintettel arra, miként a cognac a borból állitattik elő, melynek előállítására az egri bor, magas szesztartalmánál fogva, kiválóan alkalmast, és rmrt az által, ha Egerben egy cognac-gyár léte- sittetnék, a bor kelendőségét és értékesítését nagyban elősegítené , igen kívánatos és alkalmas volna a bort cognac-gyártás útján értékesiteni. Hogy ez irányban eddig kísérletek nem tétettek, oka a töke s a válalkozó hiánya, és azon súlyos adózás, mely a magasabb fokú szeszt terheli; a tanácskozmánynak tehát az volna óhajtása és kérelme, hogy a magas kormány — figyelembe véve az elmondott körülményeket — Egerben vagy vidékén egy ily cognae- gyár-felállitása iránt a szükséges intézkedéseket megtenni szíveskedjék. A 4-ik kérdésre: miféle országos intézkedés szükségeltetnék a szőlőművelés és a borkereskedés emelésére s az ez irányban létező bajok orvoslására ? — a tanácskozmány abban állapodott meg: hogy mindenek előtt az ország fővárosában egy országos pincze-egylet alakítandó és helyben egy pincze-szöveíkezet létesítendő, nemkülönben Eger s vidéke számára, Egerben egy vinczel- lér-képezde szervezendő, továbbá a forgács-eczet, mely ktilönbeu is az egészségre ártalmas, a forgalomból eltiltandó, s helyette kizárólag boreczet alkalmazandó. Szükségesnek tartja a tanácskozmány egy hegy- és mezei rendőri törvény alkotását is. Megemlittetett ez úttal, hogy miután Egerben borászati egylet van alakulóban, mely alapszabályai készítésével épen most foglalkozik; ezen körülmény az alakulandó borászati congressusnak annak idején tudomására hozatni s az alkotandó alapszabály ugyanoda bemutattatni fog, amennyiben ezen egylet lesz hivatva arra is, hogy az országos con- gressuson Eger érdekeit képviselje. A közönség köréből.* *) T. Szerkesztő úr! „Nő a patak!“ Ismét e rémes feljajdulást halljuk városunk patakmenti lakosságától. Ma, — péntek délután, október 17-én — a két nap és éj óta tartó, nem is őszi, hanem valóságos téli hideg esőzés következtében, — mely legjobb folyamában levő, különben bő szüretünkre is már keserves szünetet erőszakolt — a patak vize, a hegyekben esett hó olvadása által is táplálva, ijesztő mérvben növekedett, — és ismét halljuk a rémes panaszt: „Nő a patak!“ Nem először hallható e rémkiáltás városunkban. Ismétlődött az egy év lefolyása alatt mindannyiszor, valahányszor a patak vize duzzadni kezdett és a patakmenti lakosok, kereskedők, iparosok egész éjeken át virasztani, hurczolkodni voltak kénytelenek, hogy a fenyegető áradás elöl vagyonukat megmenthessék. Mondják meg ők maguk : nem ily aggodalmak s szorongatá- sok között töltötték-e a múlt évet! Nem kellett volna-e, vagy ha már egy hosszú év alatt nem történt meg, — nem kellene-e most már sürgetöleg e sanyarú állapoton segíteni? Úgy hiszem, ideje, hogy mai nap már komolyan követelje mindenki e kérdés megoldását. Az 1878-ki egri áradások közt az első, múlt évi april elején, elöpostája volt a bekövetkezett nagy veszélynek. E veszély, a nagy *) Habár a patakszabályozás ügye ma már — 14 hó után! — oly stádiumba jutott, mely sejtetni engedi, az illetékes körök miképen akarják városunkat a jövőben bekövetkezhető vizveszélyek ellen megvédeni, mégis nem tartjuk feleslegesnek e felszólalást, annyival inkább, mert attól tarthatunk, hogy még sokszor fog az egri patak megdagadni, mig szabályozása kézzel fogható alakot fog ölteni. Szerk. árviz, aug, 3l-én érte városunkat, ezt csakhamar követte a harmadik aradás szeptember 27-én. Ugyan elhinné-e valaki a müveit világból, ha mondanék neki, hogy al9-ik században a civilisált Europa államai közt van egy ország —Magyarország —, és ez államban van egy szabadalmazott város, mely székhelye egy nagy megyének, egy gazdag érsekségnek, egyjfökápta- lani testületnek, lyceum-, gymnasiumnak sat. sat., és melynek úgyszólván egész kereskedelme és ipara, legkiválóbb köz- és magán épületei, előkelőbb lakosságának tán 9/io része a várost átmetsző patak körüli lapályon vannak összpontosítva, e lapályt pedig 1878, aug. 31-én 2—2'12 méter magasságú árviz borította el, mely természetesen minden földszinti lakást, számos épületet tett tönkre és százezrekre menő károkat okozott: és e város egy egész év lefolyása alatt semmit, még annyit sem tett, hogy a patakmenti városrész a catastropha ismétlő dhetése ellen legalább egyelőre biztosítva legyen; hanem kitette saját lakosságát, kereskedelmét, saját magát — daczára annak, hogy az árviz egy hónap múlva (szept. 27.) ismétlődött — kitette egész éven át, éjjeli nappali örökös aggod a 1 o ma k n ak ? és hogy ezt a lakosság egy évig békességesen tűrte? (Úgy látszik, a városi hatóság és lakosság a szentirás szavaival vigasztalta magát: Nisi Dominus cu8todierit civitatem, frustra vigilant, qui custodiunt earn.) Elbinné-e ezt a modern civilisatio korában valaki széles e világon ? Kétkedünk benne. De kérdezze meg minden jóravaló, lelkismeretes iparkodó magán ember magamagát, ha netáu hasonló csapás éri gazdaságát vagy háztartását: mulaszt-e el csak egy napot is — nem egész évet - hogy ne gondoskodnék és ne tenne semmit, ha különben szegény is, házának vagy gazdaságának jövőre hasonló kár ellen vató megóvása végett? És mégis megtörtént Egerben, hogy a város és megye önálló alkotmányos hatóságai, nem a patak szabályozására, — mi évekre terjedő nagy feladat —, hanem újabb árviz által okozható ca- tastrophának legalább egyelőre, — ideiglenesen, — mig nagyobb szabályozási intézkedések történhetnek, elhárítására mit sem tettek. — Megtörtént! — Mi ez ? Fatum-e, vagy indolentia? — Marasmus-e vagy apat'hia? — Tétlenség vagy tehetlenség-e? Vagy a levegőben van-e valami, mi lidérczként nehezedik a város atyáinak tetterejére, hogy ezen annyira égető kérdésben — melynek megoldása, mint a város egy jelentékeny részének közös ügyéé, végre mégis csak a hatóságok feladata —, hogy ez égető kérdésben egy év óta semmit sem lendített? Ki vagy mi az, a kin vagy a min e megfoghatlan semmittevés múlt? Hiszen egyénenkint ismerjük hatósági férfiainkat, a képviselő urakat, — egyenkint buzgó, jóravaló, minden jóra hajlandó polgártársainknak ismerjük. **) Sőt tudjuk, hogy egyes tekintélyes férfiak a lakosságból, az itt lakó mérnök urak s mások többen melegen érdeklődnek ez ügyben. Miért nincs hát eredmény? Vájjon talán szakértelem nincs? Igaz, hogy egy patakot vagy folyót áradásaiban korlátozni, nem mindennapi szak képességet kiván. Oly ismeret és tudomány az, melynek ezer meg ezer csinja-binja és felette nehéz oldalai vannak, melyhez nem elég a műszaki tudomány és melyet a legügyesebb és kiválóbb mérnök — vagy nem-mérnök — is csak hosszas tanulmányozás, tapasztalás és gyakorlat által sajátíthat el. De hát az egész városban mérnökeink, hatósági férfiaink, felsőbb vagy alsóbb papságunk, vagy intelligens lakostársaink közt nem találkoznék senki, ki ily szakképesség- és tapasztalattal birna, mely — a bajon segíteni tudna. Azt mondják nekünk, „hogy a kormánynál késett a terv; hogy nem volt pénzt; hogy egy év alatt éléggé tárgyaltuk a kérdést, tanácskoztunk, sőt határoztunk is már benne; hogy tisztítottuk is a patak medrét sat. sat.; — tettünk tehát, a mit lehetett.“ Mindez nem elég, midőn egy 20,000 lakossal biró váró s sorsa forog koezkán! El nem fogadhatók azon mentségek, hogy a terv a kormánynál egy évig késett és hogy nem volt pénz; —el nem fogadhatók akkor, mikor „proxiraus ardet Ucalegon.“ Mi tisztelettel megbajlunk a hatósági tárgyalások, tanácskozások és határozások előtt; — de e mentséget sem fogadhatjuk el akkor, mikor „Roma deliberante Saguntum perit.“ — Az olyan pa**) Felszólaló úr valóban nagyon kegyes. Szerk. *
