Eger - hetilap, 1879

1879-10-23 / 43. szám

338 a tömeg, s erre nézve a zenészét részéről kivánatos, hogy hang­versenyek reudeztessenek, a templomi zene mennél stil- szerübb müvek mennél szabatosabb előadására törekedjék , állandó városi zenekar szerveztessék s dalárda alak üljön. Mi különös! Tovább akarunk menni, és még mindig ott va­gyunk, ahol valánk. Meg akarók magyarázni azon sajátságos el­lenmondás okát, miért nincs Egerben zene, hol a nép oly kiváló zenei hajlammal és kedvvel dicsekszik -- s eddig csak a zeneta- nitásról beszéltünk, anélkül hogy az okokat mind kimeritettiik volna. No de hiszszük, hogy a további mondandókban ezeket is le- gombolyitjuk, 8 az eddig mondottak sem fognak kárba menni. Avagy nem gondolja-e az olvasó, hogy hangversenyek miért nem tartha­tók Egerben oly könnyű szerrel ? Nemde azért, mert rósz a taní­tás, s igy nincsenek zeneértöink? És mikor lesznek bangvesenyek tarthatók? Helybeli erőkkel akkor, ha lesznek ilyenek elégséges számmal; idegen művészek pedig akkor jönnek ide concertezni, ha lesz valami közvetítő társulat, vagy lesznek oly kedvező zenei vi­szonyok, melyek őket ide vezetendik. Ily közvetítő társulatról meg- emiékezénk egykoron, midőn az intelligentia tömörüléséről czikkez- tünk ezen és más szép czélokra, de fájdalom semmi eredménynyel, azonban el nem csüggesztve s el nem némitva mégsem! Mert ime, legott Írunk ugyanezen érdekben, indítványozva egy „zeneegy- 1 e t“ alakítását. Tehát legyen zeneegylejünk, melynek első kötelessége legyen egy zenekar szervezése. Úgy de hogyan volna ez lehetsé­ges? — Először szólnunk kell a zenekar szerzésének módjáról, s ha ennek lehetségét beiktattuk, csak akkor beszélhetünk a zene- egyletről. (Folytatjuk.) A gyermekhalandóság viszonyai hazánkban tekin­tettel megyénkre. — Folytatása a „Hevesmegye népesedési mozgalma 1877-ben“ czimü czikksorozatnak. — A magyarországi népesség rendkívüli nagy halandóságának egyik okául azon körülményt vettük fel, hogy az elhaltak között leginkább az 5 évet még el nem ért gyermekek szerepelnek, s hogy e tekintetben hazánk a civilisált nyugat-európai államokat átlag 10°/0-kal múlja felül; mert míg itt az 5 éven alóli gyermekek a halottak 40, addig nálunk 50, sőt mint láttuk, 53 százalékát teszik. De rámutattunk azon bizonyára igen sajnos jelenségre is, hogy éppen ott, hol a magyar nemzetiség föfészke vagyon, éri el a gyermekhalandóság maximumát; igy nevezetesen a Tisza és Duna között a gyermekhalandóság 55.76 %> a Duna jobbparti terü­letén 53:22 s annak balparti vidékein 52.79 %-ra emelkedik, mig a Tisza balpartján csak 47.33, jobb partján 46.5!, végre Erdélyben, hol nálunk az oláh nemzet zöme található, éppen csak 42.2i °/0-ot tesz. Hogy mindamellett a magyarság évenkint átlag 1.44, °/0-kal emelkedik, azt pusztán azon körülménynek köszönhetjük, hogy, mint azt a születéseknél kimutattuk, a legszaporább faj vagyunk egész Európában, s e tekintetben csak Oroszországban bírunk ver­senytársat. De ennek megfelelöleg a halálozási arány tekintetében is mi nyitjuk meg Oroszországgal együtt az európai államok sorát. Oly nagymérvű halálozásnak vagyunk alávetve, melynek párját nem találjuk föl a civilisált államok között; azonban daczára an­nak, azon oknál fogva, hogy éppen az ifjú sarjadék van a halot­tak között leginkább képviselve, fajunk oly kedvező szaporodást mutat, minővel megint több nyugot-európai állam nem dicsekedhe­tik; mert a születések annyira felülmúlják a halálesetek rendkívül nagy számát, hogy leszámítván az oly szerencsétlen járványos éve­ket, minő az 1873-iki is volt, a népesedési mozgalom végeredmé­nye mindig kedvezően alakúit. A mondottakból következik, hogy mennyivel kedvezőbb népsza­porodási viszonyokat lehetne nálunk elérni a gyermek-halandóság bármi csekély apasztása által is! Igaza van dr. Kőnek kitűnő statistikusunknak, hogy fajunk jobban ért az újak létesítéséhez, mint a létesítettek fentartásáboz, — s ez teljesen ráillik a szü­letésekre is; mert az kézzel fogható, hogy az uj szülött életben maradásának valószínűsége a legtöbb esetben a szüiök gondozásá­tól függ. Nálunk a gyermek-halandóság nagy mérvének mélyen rejlő társadalmi okai vannak, melyeket az alábbiakban vázolni igyeke- zendünk. Első oknak a szülök gondatlanságát vehetjük. Igen sok szülő gyermekét még ö künn kenyérkeresete után lát, otthon, gyakran minden gondozás nélkül, legfeljebb más gyermekre bízva egész napon keresztül magára hagyja. — Mennyi mindenféle ve­szélynek vau a kicsi ilyenkor kitéve, azt igen könnyen elgondol­hatjuk. Hisz már maga a piszok, melyben a csecsemő órákon ke­resztül fetreng, különféle betegségeknek okául szolgálhat; hapedig a gyermek megbetegedett, a szülök vagy pusztán a jótékony ter­mészetre bizzák — fölgyógyúiását, vagy — éspedig legtöbbnyire — kurúzsolók, javasasszonyok és más efféle tudatlan emberek taná­csával élnek, a helyett, hogy ügyes és képzett orvosok segélyét vennék igénybe. És ezen körülmény sokkal nagyobb jelentőségű, hogysem oly könnyen mellőzni lehetne, kivált hazánkban, hol a legtöbb gyermek elhalálozását annak kell tulajdonítani. Nagyon jó szolgálatot tett tehát a törvényhozás a magyar nemzetnek a köz­egészségi ügyre vonatkozó 1876: 14. t. ez. által; mert kényszerí­tőén mondotta ki, hogy minden 7 éven alól megbetegedett gyer­mekhez, pénzbírság terhe mellett, szakképzett orvos hivandó, — másrészt az által is, hogy orvosi gyakorlatot csak diplomatikus or­vostudorok, kivételesen képzett sebészek végezhe: nek, mig az u. n. kuruzslás szigorúan tiltatik és büntettetik; csakhogy ezen institutió- val is úgy vagyunk, mint számos más társadalmi viszonyainkat szabályozó törvónynyel; igen kevesen olvassák, és igy kevesen tud­ják, Valóban csodálatos, hogy nemzetünk, mely a választások min­denféle neménél, de főleg az országgyűlési képviselő választások­nál rendkívüli buzgalmat fejt ki, az országgyűlés alkotásaival, a törvényekkel igen keveset törődik. És ez egyik oka annak, hogy a törvények végrehajtása ezer féle akadályokba üiközik; így vagyunk pl. a cselédtörvénynyel, melyet ezer cselédtartó gazda közül alig olvasott el tíz, pedig ebben oly intézkedések foglaltatnak, melyek­nek egyöntetű foganatba vétele által jó cselédeket lehetne képezni, s megszűnnék az általános panasz, hogy a cselédek rosszak. Félni lehet, hogy ily körülmények mellett az egészségügyet rendező tör­vény is csak Írott malaszt fog maradni. Azonban, ezen minden tekintetben kárhoztató közönyt is az által lehetne megtörni, ha az illetékes hatóságok a törvény által ke­zeikbe letett hatalmat érvényesítenék, vagyis, az e téren tapasztalt legcsekélyebb rendetlenséget is, a törvény engedte határokon belül, a lehető legszigorúbban büntetnék. Ez pedig itt annál inkább el­érhető, mert mig egyéb ügyekben ritkábban fordulnak elő megke­resések a hatoság közbenjárása végett, s igy, ha maga saját ész­lelő tevékenységét ki nem fejd, csak ritkán jö tudomására oly eset, melyben bele kellene avatkoznia: a halálesetek mindenike a halott kém által bejelentendő, sőt még 7. éven alól elhalt gyermekeknél a halottkém azt is megjegyezni köteles, vájjon az illetők, kik a gyer­mek eltartására kötelezve voltak, hivtak-e a beteg gyermekhez or­vost vagy sem? — Ha ez utóbbi eset fordulna elő, a hatóságnak kímélet nélkül kellene bírságolni; mert igy a közönség közönyös tagjai saját kórukon okulnának, s a bírságolás annál iidvösebb lenne következményeiben, részben azért, mivel a szülök mások baja ál­tal figyelmeztetve gyermekük megbetegedése esetén sietnének or­vosi segélyt igénybe venni, részben és főleg azért, mert a bírsá­golás ezen szigorú alkalmazása folytán, a bírságolás szükséges volta, úgy lehet, rövid idő alatt, fölöslegessé válnék, mi a legörvendete- sebb volna. (Folytatás köv.) tír. Sz. II. Borászati értekezlet. (Vége.) A Il-ik kérdésre: Alapos-e a gyanú azon általános nézet el­terjedésére nézve, hogy a bor gyárilag készül? ha igen, miféle rendszabályok által lehetne annak meggátlására hatni? Ezen kérdést illetőleg Babies István felszólal s kijelenti, hogy igenis alapos a panasz a gyártott borokra, melyek minden meg­szorítás nélkül szabadon forgalomba hozatnak; mit azon körülmény is igazol, hogy ez irányban Szalay Imre orsz. képviselő által or­szágos mozgalom inditatott, sőt magában az ország házában is szóba hozatott; és miután arról van meggyőződve, hogy a gyárilag készült boroknak korlátlan forgalomba bocsájtása egyik legfőbb oka a természetes borok elértéktelenedésének, szükségesnek tartja, hogy a bőrgyártás általában eltiltassék, mint azt Eger városa az orszá­gos képviselő házhoz még múlt évben beadott kérvényében is sürgette. Szederkényi Nándor és Eisenmann János hasonló értelemben nyilatkoznak. Miklós Gyula kormánybiztos úr constatálja, miként ez irányban kétféle mozgalom indúlt meg. egyik a bőrgyártást enge- délyezhetőnek véli, úgy azonban, bogy törvén) ileer kimondva le­gyen, miszerint a gyártott borok edényein rajta legyen azon feli­rat, hogy „gyártott bor“ s a visszaélők pénzbírság-, esetleg

Next

/
Thumbnails
Contents