Eger - hetilap, 1879

1879-10-16 / 42. szám

330 független Magyarország hőse; Deák, a haza bölcse, a jog diadal- j más bajnoka, a nagy demokrata jellem. Deák Ferencz, mint mind­nyájan tudjuk, alig hogy elfoglalta helyét, mint Zaiamegye követe az 183a/6-ki országgyűlésen, csakhamar fényesen igazolá a bátyja által, kinek helyébe lépett, irányában felköltött nagy reményeket s egyike lön a párt vezérférfiainak. De már az országgyűlés végez­tével, mint az ellenzék elismert vezére tért haza s követjelentésé­vel, — a szabadelvüség ezen államférfim vádiratával — melyet, kö­vettársa nevében is, megyéjéhez nyújtott be, s mely oly gyorsan közkincsévé vált a nemzetnek, egyszerre megszerezte az ország előtt is azon tekintélyt, melyei a követek táblájánál bölcsésségével kivivott s vezéri tapintattal mindvégig megtartott, s melyet az i 840-ki országgyűlésen még inkább s mindörökre megszilárdított. A vezér- ség immár mint egy souverain hatalom tapadt az ö hazafiúi érde­mektől ragyogó nevéhez, melyet csak a szív legmélyebb hódolata közt ejtettek ki már ekkor a hazafiak s költők énekeltek meg. Ép ezért tekinté mindenki országos csapásnak, hogy ö, a vezér, az 1844 és 47-ki országgyűléseken meg nem jelenhetett, de ott ter­mett azonnal Pozsonyban, amint a 48-diki nagy események a fe­lelős magyar minisztériumot életre hívták s elvállald az igazság­ügyi minisztérium tárczáját, melyet nem annyira a miniszterelnök s az országgyűlés nyújtott neki, az igazságosnak, mint az ország egyhangú közvéleménye. Szóljak-e részletesebben eddigi működésé­ről ? Elemezzem-e — természetesen az ókor nagy szónokaira em­lékeztető szépségeikben feltüntetve — remek beszédeit, melyeket az úrbérügyben, a magyarnyelv, népnevelés, vallás- és sajtószabad­ság kérdéseiben, a sérelmek s különösen a szabadszólás- és szabad választáson ejtett sérelmek tárgyában, szóval minden fontosabb kér­désben tartott? és fölmutassam-e a külföld jogtudósai által is anyi- ra magasztalt büntető-törvénykönyv készítése körüli fáradozásait,1 mely munkában az oroszlán rész, mint tudjuk, szintén az övé?... Nem! ily nagy tanulmányt igénylő feladat megoldását bizonyára nem várja tőlem a tisztelt közgyűlés s nem várja azért sem, mert ily kiterjeszkedés nem férne azon határok közé, melyeket maga a tisztelt bizottság — erről meg vagyok győződve — beszédemnek szabni kiván. Csak azt említem tehát, hogy oly nagy volt iránta, a tárgyak legmélyéig ható belátása s az elvek legvégsöb consequen- tiáival számoló felfogása és czéljai tisztasága iránt a bizodalom, hogy — mint az akadémiai emlékünnep jeles szónoka is megjegy­zi — majdnem csalhatatlannak tartották. De annak tartották öt akkor is, midőn — Világos után — a nagy szónokból egyszerre nagy hallgató lett. Igen, mig a haza nagy számüzöttje két világrész­nek költögeti soha nem hallott ékesszólással rokonszenvét, az el­nyomott magyar ügy iránt, s mig a nemzet nagy betege mint egy Sámson rázza meg utolsó csodálatos müvével az absolutismus épü­letét : ö, a haza bölcse, az ország fővárosában, hova ép azért köl­tözött falusi magányából, hogy a kellő időben szavát fölemelje, hallgat és elmélkedik. Mily ékesen szóló hallgatás 1 Érti is azt minden magyar, de lassankint kezdi megérteni a külesemények által mindjobban szorongatott hatalom is, s az októberi diplomával kísérli meg, hogy szóra birja öt s benne a nemzetet. De octroyált alkotmány nem kell a magyarnak, s a 16-iki országgyűlés Deák első feliratában leczkét ad a hatalomnak, a második feliratot pedig szent örökségül teszi le a haza oltárára, mint az igazi alkotmá­nyosság örök időkre szóló tízparancsolatát. Mily nagyszerül mint­ha nem földi ujjakkal köbe volna Írva! Mily fönséges jelent! a fegyvertelen nemzet jogainak — a fegyveres hatalommal szemközt, készen minden veszélyre, de nem rettegve attól — egész teljében 8 oly ünnepélyés módon való proclamalása! Mily dicsőség a férfiú­ra — egész nemzet vállain emeltetve még élve lépni azon magas piedestálra, hová rendesen csak haláluk után jutnak a nagyok is! Van-e lelki nagyság s hazafi-dicsőség még ennél is nagyobb? De ha nagyobbá már nem lehetett is, és 1867-ben ba tévedés volt is kiindulási pontja s ha csalódott is föltevéseiben: nem kell-e mégis, még ekkor is Kosuthtal bámulni és csodálni öt? Megírta ö a kie­gyezkedést, mint apa, a ki végrendelkezést tesz s ha szolgálat volt ez másoknak is, ö csak egyet akart szolgálni — a hazát. Oh nagy maradt ő akkor is. csak utódai kicsinyek] S ha nincs oly áldás hagyományán, mint még ez alapon is lenni kellene, örökösei vétke azt! . . . Az egész nemzet, a miveit világ, az emberiség disze és dicsősége vagy te oh nagy elköltözött! Példád: mindig meggyőző­désünket — és csak azt követni, s mindig a hazát — és csak azt szolgálni, éspedig szolgálni haszon és jutalom nélkül, mert „virtus propter se“, nem szűnik meg soha bennünket lelkesíteni, s ha majd annak képe is itt függ e teremben, ki sirodra a barac- conei kertből "czipruságat küldött, nemes arczaitokon elmerengve gyakran fogunk még felsohajtani: különböző utakon — de egyformán szerették a hazát! Óh lesznek-e még több ily nagy­jaink ?!“ Ez élénk tetszéssel fogadott beszéd a bizottság határozatából a jegyzőkönyvbe iktattatmi, a kellő számú példányokban kinyo­matni és a bizottság tagjai, nemkülönben a testvér-törvényhatósá­goknak megküldetni rendeltetett. Következett az alispán és az árvaszék évnegyedes jelentései­nek előterjesztése. E jelentések észrevétel nélkül tudomásul vé­tettek. A jövő rendes bizottsági közgyűlés megtartása 1880 évi ja­nuár 12. és köv. napjaira tűzetett ki. Az igazoló választmány tagjaiul megválasztattak: Eisenmann János, Fülöp József, Nánássy Ignácz, Horváth József, Zalár József. Kineveztettek : Babies István, egyszersmind elnökül, Beökönyi Vik­tor, Imre Miklós, Zsendovics József. A részint elhalálozott, részint a megyéből elköltözött válasz­tott bizottsági tagok helyébe az illető választó-kerületekben (ezek között az egri 4-ik alkerület) egy-egy bizottsági tagnak (a kápol­nai kerületben kettőnek) megválasztására határnapul f. é. nov. hó 23-a tűzetett ki. Erre felolvastattak Almásy Sándor biz. tagnak az idei rossz termés folytán szükségessé vált intézkedések tárgyában beadott in­dítványa, s ezzel kapcsolatban a szolgabirák és polgármesterek ugyan-e tárgyban beterjesztett jelentései, valamint Zemplénmegyé- nek az általános terméketlenség következtében tett intézkedéseiről szóló átirata. — Az idei, úgy mennyiségileg mint minőségileg ál­talában rossz, egyes vidékeken pedig a vetés és élelemre szüksé­ges magnál is kevesebbet eredményezett termés következtében be- álIható, sőt több községben bizonyosan bekövetkező Ínség és az eb­ből származható bajok elhárítása, vagy legalább enyhítése czéljá- ból teendő és a szükséghez képest rögtön foganatosítandó intézke­dések megtétele végett, az alispán elnöklete alatt, egy állandó s folytonosan működő küldöttség neveztetett ki. (Vége köv.) Borászati értekezlet. Miklós Gyula országgyűlési képviselő és kormánybiztos úr az országos borászati értekezlet előkészítéséhez szükséges intéz­kedések megtétele, az adatok beszerzése, borvidékeink borászata érdekeltjeinek meghallgatása és a létező hiányok felderítésének czéljából e hó 14-én d. u. 3 órakor a város közbáza nagytermében tanácskozmányt tartott, melyre érdekelt szőlősgazdáink, tekintve az ügy fontosságát, nem éppen kielégítő számmal jelentek meg, mit azon körülménynek tulajdonítunk, hogy sokan köztilök még mindig a szüreteléssel vannak elfoglalva. A tanácskozmányt Tavasy Antal polgármester megnyitván, Miklós Gyula kormánybiztos úr előadta küldetése czélját s felhívta a jelenlevőket, hogy az általa előter­jesztendő kérdésekhez tapasztalataik szerint hozzászólni szívesked­jenek, az előadottakat saját nézetei s más borvidékek hasonló ta- nácskozmányain felmerült véleményekkel Ígérvén kiegészíteni. Az első k érdésre: hol és kiknek közvetítésével értékesítette e vidék nortermelvényeit V s mi oka annak, hogy a vidék bortermése ez idő szerint oly mérvben nem értékesíthető? miféle intézkedések életbe léptetése által lehetne a bornak mint gazdaságunk egyik fő- terményének értékesítését előmozdítani? először behatóbban Ei­senmann János igyekezett megfelelni. Szerinte bortermelvé- nyeinket eddig a ieggyakrabban a borsensálok közvetítésével értékesítettük, erre nézve semmiféle intézményünk nem lévén, mi igen sok hátránynyal járt a bortermelőkre nézve. Hogy e vidék bortermése ez idő szerint oly mérvben mint régebben nem értéke­síthető, ennek oka, hogy piaczunkat eddig legkivált lengyel- és oroszországi kereskedők látogatták; de mióta a vámtarifát ezen or­szágok felé oly magasra emelték, hogy egy akó után körülbelöl 11 frt vámot szednek, legjobb borvevöink egészen elmaradtak, más­felé pedig valami jelentékeny kivitelt nem tudtunk létre hozni; ennélfogva borunkat mint helybeli gazdaságunk legfőbb termé­nyét csak úgy fogjuk értékesíthetni , ha a borkereskedésünket korlátozó intézkedések meg fognak szüntettetni vagy legalább eny- bittetni, mi iránt a kormány közbelépése is kikérendő volna. Babies István megjegyzi, hogy az előtte szóló által fel­hozott kiviteli nehézségek nemcsak Oroszország felé állanak fenn, hanem más irányban is pl. Németország felé, melynek vámkisza­bása nem sokat enged Oroszországnak; tehát a kivitelünket meg­szorító intézkedések iebeto elhárítására nemcsak észak felé, de minden irányban, hol ilyenekkel találkozunk, kell törekednünk. De nemcsak a magas vám egyik fő akadálya borkivitelünknek, hanem

Next

/
Thumbnails
Contents