Eger - hetilap, 1879
1879-10-09 / 41. szám
Will, év-folyam. 41. szám. 1N79. október 9-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 ,, 50 „ Negyed évre .1 „ 30 r Egy hónapra. — 45 Egyes szám . — 12 „ EGER. Politikai s vegyes tartalma hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit Borhelyért 15 kr fizettetik. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceunii nyomda,) a szerkesztőség (sóház-uteza Mózerféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. „Küzdelem a létért.“ Csigának disze is, baja is a — gyöngye. Ügyvédnek kincse is, kára is a — diplomája! Az európai államok majdnem mindegyikében a társadalmi osztályokban a legkitűnőbb helyet foglalja el az ti gy védi kar, mely ba nem is emelkedik mindenütt oly ritka imponáló hatalomra. mint Angol- és Francziaországban, — de tekintélyes és bizalmi állását fel tudta eddig hűen tartani mindenütt. A magyar nemzetnek, e par excellence „prókátor nemzetnek ügyvédi kara is a legtiszteltebb osztályok egyike volt csak a közel múltban is. És méltán ! Mert benne és általa nyilvánult legimposánsabban a nemzetnek szellemi ereje; a nemes eszmék és elveknek nagyra becsülése; a politikai és társadalmi erély és eszély; a bölcs tapiutat és gyakorlatiság; a józan felfogás és jóérzület; a rend- és szabadságszeretet. E kar nem egyszer adta már hazánknak az államiéi fiák legjelesbbikét. Deák Ferencz és Kossuth Lajos egyaránt, egyformán mondtak e karról dythirambokat, s a leggeniálisabb franczia irók egyike a magyar nemzet fentaríó erejének nevezte el a magyar ügyvédi kart! De mióta —- miként Aeneas Ilon romjai közül — kibírtunk nagy nehezen vaezko’ódni ősi alkotmányunk romjai alól és hatalmunkba keríthettük az alkamat: bensöleg szervezni s megszilárdítani államiságunkat, hogy felküzdhesstink magunkat az európai culturuépek testvéréül, — ezóta menthetetlen könnyelműséggel engedjük hauyatlani társadalmi osztályaink egyik — bazafiságban kipróbált művelt körét, az ügyvédi kart! — Nincs egyetlen egy osztály sem, melyet boldog-boldogtalan merészeb bül merne gúnyolni, rágalmazni, mint az ügyvédi kart. Zsarolást, csalást, sikkasztást gyakran az ügyvéd nevével kötik össze; az igazságügy óriási chaosáért s igazságszolgáltatásunk botrányos voltáért az ügyvédeket teszik felelőssé; de mig az első — legfeljebb egyeseket, de nem az egész kart megtámadó otromba vád, 8 társadalmunk majdnem minden osztályában befész- kelödö általános curruptiónak sajnos eredménye: — addig a másik támadás, mert tudatlanságon alapszik, a legszemérmetlenebb támadások egyike. S hogy ez indoktalan vád, mindenért az ügyvédet okozni, már már gyökeret ver a népben: — legnagyobb részben — parlamentünk az oka! Mert hát mit is tett kormányunk s parlamentünk igazságszolgáltatásunk érdekében tizenkét egész év óta?! Miben nyilvánul az a ,hires' haladás és az a ,nagy‘ előny?! Abban talán, hogy perrendtartásnuk az Írásbeliség és szóbeliség eszeveszett zagyvaléka, — vagy abban, hogy a testületi és egyes bíróságoknak létszáma és székhelye felett évekig nem tudtak megállapodni; hogy oly helyekről, melyeken pusztán magából a bélyegjövedelemböl fent lehetett volna tartani a közvélemény által hangosan követelt, törvényszéket, mégis elvették azt; s hogy oly helyre, hol mint a kocsiban a negyedik kerék volna szükséges az üresedett bírói állomások betöltése, hónapokig húzzák, halasztják azt; — hogy nem restelik lelki ismeretlenül ingyenes Írnokok munkáját éveken keresztül felhasználni?! Vagy abban nyilvánul talán a haladás, hogy az igazságszolgáltatásnak a nép közvetlen érdekeit érintő ágát e téren nem ritkán tudatlan közegekre bízzák, hogy szekér számra hozzák a törvényeket melyek egymást hatályon kívül helyezik; hogy oly pompás magyarsággal s a gyakorlati élet igényeit oly ügyesen szemmeltartó stylusban és tartalommal szerkesztik törvényeinket, hogy a hivatalos magyarázó, javító, ferdítő, oktató novellák és miniszteri rendeletek egymást érik . . ? ! — Vagy az a nagy előny, hogy örökké kapkodnak a bíróságoknak „szervezése“ és „ujj á szervez ése“-ben; hogy codexlink mai napig sem lévén, a legfelsőbb fórumok jogelveit s jogmeggyőződését nehezebb kitalálni mint a Nylns-folyó forrásait; — hogy egy hagyatéki per kicsiben az örökké valóságot képviseli és hogy mind ez óriási cbaosban, hol épen a jog- és igazságvédöjének erős kezére volna szükség, elnyirbálják ügyvédi karunk függetlenségét, lehetetlenné teszik existentiájáts folyton sértegetik jogait s érdekeit? Bizony, bizony ott vagyunk, bogy nem kell ísmétlentink Mátyás király VI. decretumát. . ! S e vége- hosszát nem érő panaszok ellenében nincs parlamentünknek egyetlen egy betű mentsége sem. Hiszen „tabula rasa“-t kaptak kezeik alá. ! Helyzetünk olyan volt, mint a szobrászé, ki kénye-kedve szerint alkothatja* az anyagból müveit. ! — Sem „nemzetközi viszony“, sem „dualismusi állásunk,“ sem európai „oppurtunitási tekintetek“ nem állottak útban; s mégis bosszú tizenkét év alatt nem tettek mást, mint elhagyva az egyedül biztos nemzeti talajt, idegen, külföldi intézményeket, a nemzeti szokással és hajlammal ellentétes módon s alkalmatlan időben majmoltak át! — Váljon van-e józan ember, ki ne nevetne e felületesség s chablonszeriíséggel párosult majmolt nyegleségek feleit. . . ? ! Azt hitték, hogy ba az átplántált intézmény hason lit a külföldihez — úgy okos dolgot müveitek .... Igazán úgy voltunk minden alkotásunkkal, mint a Bábel párkányai, melyeket a gnómok éjjelenkint mindig letördeltek. — Ily alázatos helyzet közepette aztán az ügyvéd az oka, hogy ügyfelei érdekét éveken keresztül sem tudja érvényesíteni; az ügyvédi kar az oka, hogy a kutya ugatását a pásztor több figyelemre méltatja, mint parlamentünk az ügyvédi kamaráknak igazságügyünk roformját czélzó javaslatait! Legyenek már honatyáink végre valahára méltányosak az ügyvédi kar érdekei irányában! Ne váljon bennük a kellemetlen érzés e llenszenvvé csak azért, mert az ügyvéd kénytelen fele érdekében lefoglalja az ö — diurnumaikat. S azok pedig, kik az ügyvédi kar barátjainak mondják magukat, ne az által nyilvánítsák baráti vonzalmaikat, hogy a magáról elfeledkező ügyvéd szerencsétlen sorsát kiaknázva, a botrányból botrányt csináljanak. Az az ember nem barátja a holdkórosnak, ki a legveszélyesbb helyzetben nevén szólitja öt! Ne játszszák honatyáink többé a múzeumok kitömött madarainak szerepét; Ítéljenek elfogulatlanul s ha ezt teendik, bizonyára befogják látni, hogy a magyar ügyvédi kar ellen emelt általános panasz és vádaskodás neme kart illeti, hanem azokat, kik igazságügyünk összekuszálásával aláásták az ügyvédi kar ex istentiáját s vele jó hirnevét és a nép bizalmát. Magyar nemzeti érdek az, hogy a magyar társadalom oly kitűnő osztálya, mint az ügyvédi kar továbbra is fennen lobogtassa dicső zászlaját, melyen e magasztos jelige olvasható: „Küzdelem a jogért.“ Parlamentünk feleljen érte, ha e zászlót rongyokra lesz kénytelen tépni az élet-halálra való küzdés kényszere és a : „K ii z d e- lem a jogért." büszke jeligéjét felváltja a: „Küzdelem a létért.“ Dr. Fenyvesny Ferenci.
