Eger - hetilap, 1879
1879-10-02 / 40. szám
312 ku8 mii interpretálását kezdi meg, minő Mendelsohn 7. Audante-je. A hangszer kezeléséről B. Vayval szemben nem kell immár szólnunk; it; a kritika a legmagasb aesthetikai álláspontot foglalhatja el, azt mondhatván, hogy Mendelssohnnak azon kellemesen melan- cholikus ömlengéseit, melyek Virgil városi - idy lljeit hozzák eszünkbe: azt a játszi fátyollal eltakart mély elegikus kedélyt — szerencsésen tudja B. Vay tolmácsolni, s úgy látszik, hogy egyéniségével találkozik is az efféle zene, mert már az allegróban a drámaibb mozgást és erőt nem lehelteti vissza hegedűjével, átsuhanván nagy könnyűséggel a szaporább formákon s csak a főbb, kiemelkedőbb ütemeket s hangokat tolván előtérbe. Különben lehet, hogy a terem rósz akusztikája vezeté fülünkbe ily hatással a hangokat. Voigt R. kisasszony elkésése 8 a naugjegy honnfelejtóse miatt a 2. szám helyett a 3-ikat játszá a versenyző, de nem zongora, hanem Radics népzenészeiböl betanított 3 vonós s egy czimbalom kísérete mellett. — A mü bár concert-szerzeménye a versenyzőnek, nem érte el a klasszikus müvek hatását, mert ki akar ugyan emelkedni a tisztán tánczdarab keretéből, anélkül azonban, hogy akár a gondolatok nagyobb szabásával foglalná el azon müformai polczot, melyet Chopin vívott ki a waise számára, akár ügy felelne meg a hegedű specifikus jellegének, mint ahogy Chopin es Liszt szemléltetik az efféle müvekkel a zongorának mint hangszernek saját zamatát. Megérkezett végre a hangjegy, de csak Rotschild dala — s igy ezt éneklé el Voigt R. kisasszony, Gounod tavaszdala nélkül. Nem tudjuk, mennyire volt disponálva a k. a., mert még nem volt szerencsénk többször hallani; azonban úgy látszik, hogy természetes hangterjedelméhez s általános zenei routinejáboz nincs megfelelő tökélyig kiegyenlítve valamennyi regístere. Azonban eléadasa értékesebb volt a pusztán hází-concertek élveinél. A 4. számot, Willmers tündértáuczát, Pap Dezső úr eléadása valóban az est egyik fénypontjává emelte. Azon időből való úgyszólván e mü, midőn zenészek és hangszerkészítők neki fogtak a zongora tökélyesitésének, de még nem érték el a kellő színvonalat. Brillians iideség — mély szenvedély és drámai erőtől tartózkodva, de nem nélkülözve az érzés igazságát sem; ez jellemzi Willmers e darabját. És Pap D. úr oly szépen beleélé magát e föladat megoldásába, hogy a siker, mely koronázá törekvését, jóval több a puszta mükedvélöi sikernél, bár a zongorát, melyen játszott, con- certi czélra kissé gyöngének találók, a termet pedig süketnek. — Az ő. számot versenyző úr technikájának bemutatására választá — azért erről bővebben nem szólunk. Valamint röviden csak annyit jegyzünk meg a 6. számra is, hogy Bach e müvének sokféle átirata közöl tán szebben vette volna ki magát olyan, melyben a zongora helyett harmonium van a hegedű és ének mellé — mint ezt egy alkalommal volt is szerencsénk hallhatni. Hanem szóljunk kissé bővebben az utolsó számról — a 4 czigány kisérte népdalokról. A népdal azon keretben, melyen belül tánczra szolgál, nem érheti el azon magaslatot, mely a bangverse- nyi eléadhatásra jogosít. Hanem mint szorosan vett dal, azon nemzeti zamatnál fogva, mely benue rejlik, régóta kedveucz csemegéje a concerti étlapoknak. Sőt mondhatni, nemcsak a nemzeti zamat sajátsága nyitá meg a népdal előtt a termeket, hanem bizonyos tekintetben azon körülmény is, hogy az átalános emberi kedélyvilágot is letükrözik a dalok összeségökben; hisz minden dal egy-egy hullám, s a hullámok sokasága t eszi a tengert. Magában véve egy dal ugyan szűk keretű, de többet átölelve oly gazdag kedélyjáték fejthető ki bennök, mint akár egy sonátában, főleg ha a szűk formákat széttörve momentumaika t koszorúba fűzi a művész. És ebben rejlik Reményi és Székely Imre valódi érdeme, midőn népdalokat szemelnek vala ki játékuk- és költésükhöz. És ez okozza, hogy a legüunepeltebb zeneirók is folyton a népdalok földolgozásával fer- mékenyiték muzsájokat; sőt csak ne m az egész mű zene a népdalok földolgozásából áll; mert igazán eredetit költeni — nem oly könnyű mesterség. Mutatja ezt a nyelv is, melynek terén t. i. az irók csakis az eredeti elemekből készítenek uj szókat, de szógyököt — csak a nyelvanyagból vehetnek, újakat nem csinál az egyes; az eredeti elemeket úgy a nyelvben mint a zenében a nép összesége forrásozza, mint az anyatermészet a gyémántot. É s ugyancsak a népdalok földolgozása oka egyszersmind, hogy még most is vitatják némelyek — ámbár most már bizton balul — a nemzetiséget a müzenében is. — Mind ezt meggondolva, nem mondhatjuk sikerültnek aesthetikai szempontból B. Vaynak azon kuriozus törekvését, miszerint a népzenészek eredeti játékmodorát akarja a concert- termekben meghonositni. Ah! az az örökös lötyögtetése a táncz- ütemnek! Az a szükkörü összeszorulása a harmóniának! az a présbe szabott elkapkodása a szélesebb ömlést kivánó melódiái momentumoknak! mintha egy fülemülét vivisecciroznának a bonczasztalen ! Ehhez véve még, hogy a czigány sajátságos animóját és gépi erejét, mely a magyar tánczzenének azon innerváló villanyos áramlatát adja meg, melyet Berlioz ép a villany-aramlat mintájára hangerő-áramlatnak akar nevezni — még eddig semmiféle virtuóz sem érte el! Sok titka vau még a hegedüjátékoak, melyeket az iskola még nem lesett el; de a barna ficzkók körme alul csiklandoz át bennünket. E titkokat B. Vay Léuári sem hóditotta még meg teljesen, mi különösen a frissben- tűnt ki, hol a kísérők már csaknem nyakára nöítea , mintha a sátor póznája ki-kiszúrta volna a ponyvát . . . Mindazáltal a közönség megszokott izlésköréhez közel állván a modor, melyben B. Vay úr virtuozí kincseit pazarúl szórta szerte — viharos taps fejezé be a miiélvekben sem szegény estét! Dr. Matzke Valér. Szépészeti szabályok. (Vége.) II. Az épületek tervezésénél s az építés végrehajtásánál megtartandó műtani, közbiztonsági, egészségügyi és szépészeti szabályokról. 10. §. Mindennemű építéshez csak szilárd és tűzbiztos anyagok használandók, faiakhoz és boltozatokhoz jó minőségű kö és jól kiégetett tégla, sank és mész. Vályogból építés csak a külvárosokban és csak közönségesebb házakra nézve engedtetik meg; de itten is az alap és színfalak 63 centiméterre a meghatározandó utczai felszín felett köböl építendők. 11. §. Építéshez csak egészséges száraz fát szabad használni. A mennyezet-gerendákat előbb, mint az épületiedéi széke befede- tett, s a falak kiszáradtak, felrakni nem szabad. A feltöltés pedig teljesen száraz anyaggal történjék. 12. §. Fedelekhez tüzellenes anyagok , nevezetesen: érez, pa- lakó, cserép alkalmazandók. Szalmafedeleket jövőre sem átidom.i- tani, sem újból építeni nem szabad. — Új építéseknél a belvárosban fazsindely egyáltalán nem engedtetik meg, a külvárosban pedig szalma és nádtető szintén nem engedtetik. 13. §. Kémények jövőre csak téglából építendők, a belvárosban levő fakémények három hó lefolyása alatt eltávolitandók, a kémény nélkül levő házak pedig, úgy a bel mint a külvárosokban is egy év lefolyása alatt kéménynyel látandók el. 14. §. A földszinti épületek talaja az utczai járda, vagy az udvar színvonalától legalább 48 centimeter (1j/í láb) magasabbra tervezendő, az udvarok lehetőleg tágasaknak hagyandók, a lakszobák legalább 2.53 méter (8 láb) az ablakok pedig 80 centimeter (2'/a láb) magasságban építendők. 15. §. A legfelső emelet legkisebb falvastagságra, tégla falaknál 48 centimeter (l‘/a láb) kevert anyagú kö és tégla falaknál 56 centimeter (21 hüvelyk) állapittatik meg; a falak minden emeleten lefelé legkevesebb 8 centimeter (3 hüvelyk) vastagitandók, az alapzatban pedig a földszinti falazatnál legalább 18 cm. (6 hüvelyk) vastagabbra építendők. 16. §. Minden tüzelő helynek a tetőzeten felül legalább 1.26 méter (4 láb) kiemelkedő kéményekkel kell ellátva lenni, a kéményekbe gyúlékony fa alkatrészek beépitése meg nem engedtetik. A kéményektől minden fanemü legalább 16 centimeter (6 hüvelyk) távolságra tartandó, illetőleg a tetőzet fa alkatrészei a kéményből 16 centimeter távolságra építendők. 17. §. Orosz kémények ha csak egy tüzelésre szolgálnak, 16 centimeter (6 hüvelyk), ha bennök több tüzelés egyesittetik, legalább 21 cm. (8 hüvelyk) átmérővel építendők. Megjegyeztetvén, hogy ugyanazon kémény csőben csak ugyanazon emeletbeli tüzelök egyesittetbetnek. Kémény tisztitó nyílásokat a padláson alkalmazni tilos. Több orosz kéménynél a tetőn korláttal ellátott járda alkalmazandó. 18. §. Konyhák és tüzelésre szánt helyek padozata legalább 1. 26 méter (4 láb), a tűzhely körül tűzbiztos anyaggal burkolandó. 19. §. A kályhák füstcsövén záró szelepeket alkalmazni nem szabad. 20. §. Pinczék mindenkor és mindenütt beboltozandók, 21. §. Pinczeosztályban lakásokat vagy műhelyeket készíteni, vagy a pincze egyes helyiségeit ilyenekül alkalmazni, illetőleg átalakítani nem szabad. 22. §. A főlépcsők legalább 1. 26 méter (4 láb), a mellék- lépcsők pedig 1. méter (3 láb) szélesek legj-enek; főlépcsők tűzbiztos anyagból készítendők, padláslépcsök fából is készíthetők, de csak két fal között, — s ez esetben úgy a padlás ajtaja, mint a lépcsők alatt netán alkalmazandó kamarákba vezető ajtók, kö vagy vas tokba helyezve — vasból készítendők. 23. §. A padlások tégával vagy földtapaszszal burkolandók.
