Eger - hetilap, 1879

1879-10-02 / 40. szám

XVIII. év-folyam. 40. szaiu. 1879. október 2-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . .2 „ 50 , Negyed évre .1 „ 30 , Egy hónapra. — 45 .. Egyes szám . — 12 „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasáhozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért lő kr fizettetik. i’oliiikiii s vegyes lartalmii hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lyceilIlii nyomda, ) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és ÍSzolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében; s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 80 kr. Felhívás előfizetésre. Tisztelettel felhívjuk azon előfizetőinket, kiknek előfi­zetése e hó végével lejár, hogy ezt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lapok pontos szétküldése fenaka- dást szenvedjen. Az előfizetési feltételek lapunk homlokán olvashatók. Az előfizetési pénzeket kérjük a szerkesztőséghez, vagy az alólirt kiadó-hivatalhoz, vidékről legczélszerübben posta­utalványnyal, mennél előbb beküldeni. A kiadó hivatal. (Lyceutui könyvnyomda.) Eger, szept. 30-án. Az országgyűlési szünet vége felé jár s nemsokára újra meg­kezdődnek a Sándor-útczában ama vértelen harczok, melyekre mind­nyájan nagy figyelemmel tekimtink, miután azoktól várjuk szeren­cséden állapotaink javulását; de eddig csak hiába vártunk, hiába reménykedtünk; mert békességen tűrésünknek mindannyiszor — csalódás lett a vége. Új ülésszak előtt állunk. Honatyáink a szünidő alatt kipihen­ték fáradalmaikat; jobban megismerkedtek sanyarú állapotainkkal; magok is érzik; — hátha most megtalálják az utat, mely a bol­dogulásra vezet? így reménykedünk újra; 8 kell is, ha azokat a készületeket látjuk, melyek mindenütt az új parlamenti ülésszakra folynak. Csak aztán megint úgy ne legyen: parturiuntur montes sat. A minisztériumokban nyakra-főre dolgoznak azokon a javas­latokon, melyeket az országgyűlés elé akarnak terjeszteni. A kor­mány a ház elé először is Novibazár vértelen megszállásával fog lépni, s utána valószínűleg egy kis költségvetés is fog követ­kezni azon kiadásokról, melyekbe derék bosnyák testvéreink kerül­tek; aztán sorbau jönnek: a nagy költségvetés, melyben a jövő évben is nagyobb lesz a minus—mint a plus; a horvát kiegyezés, melyre megint ráfizetünk; a büntetőtörvény életbe léptetésére vo­natkozó javaslat, mely oly jogi chaos, hogy honatyáink alig ha el fognak rajta igazodhatni; a véderö-törvény meghosszabbítása sat. A pártok is erősen készülődnek a parlamentaris hadjáratra; első sorban pedig az egyesült ellenzék, melynek tagjai már okt. 2-án előleges értekezletre fognak összegyűlni. E párítanácskozmány- nak most mindenki különös érdekkel néz elébe; mert a szünidő alatt olyan dolgok történtek, melyek e párt törekvései iránt sok­felé kétséget támasztottak (Értem br. Kaas Ivor a párt egyik ve- zérférfiának enunciatióját a zala egerszegi Deák-ünnepély alkalmá ból) s megerősíteni látszanak azon hirt, hogy a párt kebelében szakadás állott be, melynek következményeit — ha a dolog való- ban úgy áll — még most előre látni nem lehet. — Annyi bizo­nyos, hogy Szilágyi Dezső és br. Bánbidy Béla magatartása soknál azt a gyanút keltette, hogy a párt egy töredékével hajlandó­ságot éreznek az Andrássyféle politikával kibékülni; mi annál fel­tűnőbb, mert Szilágyi volt a kormány politikájának 8 főleg az oc- cupatiónak leghevesebb és legkíméletlenebb ellenfele, s most egy­szerre, az ország nem csekély ámulatára, egészen más húrokat penget józsefvárosi választóihoz tartott beszámoló beszédében, — — mely bizonyos eddig — fájdalom! — még be nem következett körülmények között, miniszteri programmbeszéduek is beillenék, — határozottan elfogadja a bosnyák megszállást és csak alkotmányos ellenőrzést sürget a delegáczio jogkörének tágítása nélkül; elfogadja a hadsereg jelen létszámát és szervezetét, pusztán csak egyes apróbb reformok- és ni-^takarításokra szorítkozván. B-széde azonfelül bő­velkedik oldalvágásokban saját pártfelei: Apponyi Albert és a con- servativek ellen, mi úgy tűnik fel, mintha Apponyi tehetsége és népszerűsége öt kissé feszélyezné. Alig mondotta el Szilágyi be­számoló beszédét, az egyesült ellenzék másik vezére br. Bánbidy Béla lépett fel, három basontartalmú és irányú űjságezikkel, me­lyek világosan mutatják, hogy Szilágyival egy úton jár. Hogy az­tán ezen különös nyilatkozatokból a kormánylapok tökét csináltak, ezen nincs mit csodálkozni, mert hiszen ök is a megváltozhatatlan tényekre utalnak, s ba ezeket Szilágyi és Bánhidy is elfogadják, mi választja el őket a kormánypárttól? Az, hogy Tiszát megakar­ják buktatni? E/ azonban magában véve nem programm, mely az ellenzék egyesülése és szervezkedése alapjaúl, szolgálhatna; pedig egy erős és egységes ellenzék nélkül, pusztán csak recriminatiók- kal — mint eddig történt — Tisza Kálmánt megbuktatni nem le­het; hanem a cselekvő politika terére kell lépniök, s oda hatniok, hogy az ország komoly helyzetével szemben a józan ellenzéki ele­meket egy nagy és compact párttá tömöritsék, oly programm alap­ján, mely a jószándékú phrásisok helyett határozottan kijelölje azon utat, melyen a kibonyolódás jelenlegi sanyarú helyzetünkből lehet­séges, s ha ezt elérniök sikerült, úgy biszszük, bogy a kedvező eredmény nem sokára fog magára váratni. B. V ay Lénáit hangversenye Egerben, 1879-iki szept. 29-ikén a lyceum dísztermében, Voigt. R. k. a., Pap D. úr és Radios miskolczi népzenészeiuek közre­működésével. Midőn a Teremtő a „Legyen“ szavat beledörgé a végetlen semmiségbe: a semmi meghallotta az isteni szózatot és megszülte e világot; de ha ugyanazon isteni szó a művész geniusán átszüröd- ve a zene bűbájos világát akarja elévarázsolni búnyomta lelkünk fölemelésére: akkor az egri közönség oly érzéketleu marad, milyen még az ös semmi sem volt a világ teremtése előtt. Ne tessék azért haragudni, amit mondok, mert. nem a jövőre, hanem a hétfőn estve történtekre vonatkozik. Avagy ne fakadjon-e ki a boszús lélek, mi­dőn látja, hogy mig a müveit nyugaton a szeszélyes időjárás hatása alól annyira fölszabadúl a szellem, hogy a gazdászat egyenletesen termelő iparrá s az ipar tudománynyá magasúl — addig nálunk még a művészet is gazdászattá sülyed, mely annyira a nyers ter­mészeti viszonyok szeszélye alatt áll, hogy egy kis eső és fél- nyomnyí saracska minden aszfalt-burkolat mellett is elmossa a hangverseny sikerét! . . . Úgy hozná magával a sül menete, hogy köszönetét mondjak azoknak, kik mégis eljöttek az est élveire — de fájdalom, kiüt a kerékvágásból azon körülmény, hogy a megje­lentek nagy része jó későn állított be, folyton nyikorgatva a kenet­len ajtószárnyakat, botorkálva a székek között; mintha csak abban keresték volna kedvöket, hogyan verjék ki hangulatából a már mű­ködő hangversenyzöt s az áhitatosan hallgató közönséget; mintha csak nem tudnák, hogy a hangversenyre nem illik késön jößni; s nem tudták volna, mikorra van téve a hangverseny kezdete! — Azért ajánlanám, hogy jövőre kenjék meg az ajtót s a késön jö­vőket csak a szünetek között bocsássák be; mert valóban boszantó lehet az ajtó-csikorgás a művészekre nézve, midőn pl. oly klasszi-

Next

/
Thumbnails
Contents