Eger - hetilap, 1879
1879-09-25 / 39. szám
304 tanácskozzék. Az ülés az elnöklő alispán úr által rövid beszéddel, melyben a gyűlés tárgyát meleg szavakban ájánlotta a bizottság figyelmébe, megnyittatván, Zalár József megyei főjegyző az ipar emelése érdekében Székesfehérvárott alakúit központi bizottság és Borsodmegyének szintén e tárgyban kelt átiratait olvasta fel; melyekre határoztatok, bogy a megye nem ír fel a minisztériumhoz, hanem a közlött határozatokat egyszerűen tudomásul veszi. Ezután dr. Monte-degoi Albert Ferencz mint a megye által kiküldött tag a székesfehérvári orsz. kiállításon szerzett tapasztalatairól tevén jelentést, a gyűlés főtárgya, a hazai ipar terjesztése- és fejlesztésének kérdése került szőnyegre. Kész javaslat hiányában Streitmann József (Gyöngyösről) emelt szót. Nézete szerint az iparügy rendezése részint a törvényhozás, részint hatósági és társadalmi intézkedések útján, volna létesítendő. E mozgalom pedig czélszerü alapját nem a feltétlenül korlátlan, de a korlátolt 8zabad iparban birja. A korlátolt szabad-ipar pedig abban áll. hogy elöleges szakképzettség nélkül ne léphessen senki, csupán csak az ipar engedély megváltása mellett, mint mester az ipar te- rere; hanem, ki iparossá lenni akar, végezzen ipar-iskolát, tegyen szert szakképzettségre, nyerjen szakvizsgálat utján bizonyítványt, hogy annak alapján bizonyos ipirágat művelhessen, mert csak az által remélhetjük iparunk terjedését, emelkedését és az iparos osztály helyzetének javulását. — Hogy a korlátlan szabad ipar mily hátrányos mind a közönségre, mind magokra az iparosokra, meggyőző példákkal világítja meg. Különösen, mi a szabad ipar eredményét illeti megyénk székhelyén és második nagyobb városában Gyöngyösön, erre nézve megjegyzi , hogy részint azért , mert a czéhrendszer megsemmisítése után ezt pótló s iparügyünk rendezettségét biztosító törvényt nem kaptunk, részint minden átmeneti i n té z k e d és n é 1 k ü I életbe léptetett szabad ipar által előidézett kedvezőtlen vizonyok miatt, a gyárak és műhelyek nemcsak szaporodtak volna, mint ezt a szabad ipar pártolói biztos kilátásba helyezték, sőt ellenkezőleg az ipar iránt eddig legalább az alsóbb osztályainknál táplált vonzalom is megszűnt; mert tapasztalás szerint az iparos tanulók száma körülbelöl 60%- kal apadt. S ez mutatja, hogy az iparos osztály emelkedésében még az alsóbb körökben, a köznép körében sem bíznak már. Azért nem pártolhatja a feltétlenül szabad ipart, hanem pártolja a korlátolt szabad ipart; mert az iparoktatás, szakképzettség utján, ide számítván még a munkafelosztás elvét, bizton odajuthatunk, hogy iparosaink solidabb termékeikkel a külfölddel nemcsak mérkőzhetnek, de a versenyben győzni is fognak. — Ezután az ipartársulatok szervezetére vonatkozó nézeteit adván elő, kiemeli, hogy oly társulatok felállítása által, a kormány segélyezése mellett, ipariskolák is felállíthatok lennének, továbbá a kényszer társulás kötelező volta mellett könnyen lehetne az ipartársulatok részére nyers anyag-beszerzési raktárakat állítani, honnan az iparosok első kézből olcsón szerezhetnék be szükségleteiket. Az anyagraktárak mellett pedig árúcsarnokokat lehetne létrehozni, hol az iparosok jutá- nyo8abban árusíthatnák el czikkeiket. mi által a külföldi iparral bátran kiálthatnák a versenyt. — A hazai ipar szervezése- és előmozdítására vonatkozó nézeteit a következő indítványban foglalta Ö8ssze: „Mondja ki a megyei bizottsági gyűlés, hogy a jelenleg fennálló ipartörvény módosítása elkerülhetetlenül szükséges, 8 igy a f. évi május 21-én és junius 1-én összeült II. országos iparos gyűlés határozatának mind a 9. pontját magáévá teszi. Keresse meg a megye a kormáuyt, hogy az ipartörvények módosítását e pontok értelmében terjeszsze az országgyűlés elé. Továbbá legnagyobb fontosságúnak tartja a congressus határozatainak azon pontját, mely azt mondja, hogy: „iparos csak az lehet, ki iparát tanulta és szak- képzettségét igazolta.“ Mondja ki végül, hogy a kényszertársulás alapján, minden városban nagy ipartársulat alakítandó.“ A mi az ipar pártolását illeti, ez nézete szerint, csakis társadalmi utón eszközölhető; mert daczára annak, hogy első sorban a kormány lenne hivatva ez érdemben intézkedni, e tekintetben ügyeinket szabályozó, rendező törvényekkel s ebből kifolyólag, különösen a vidéken, olcsó hitellel máig sem bírunk. E hiányunkhoz járul még az is, hogy népünk értelmisége soha sem iparkodott befolyásával e bajokon segíteni; sőt a hazai ipar művelőire, iparosainkra, a legnagyobb általánosságban kimondották, hogy támogatásukra érdemetlenek, mert kívánalmaikat, szükségleteiket kielégíteni képtelenek. Ez okból indítványozza: „ Mondja ki a t. megyei bizottsági gyűlés, hogy tekintve gaz- dászati viszonyainkat, a hazai ipar pártolása és támogatása nem- zetgazdászati tekintetből is szükséges. Ez okból központi állandó bizottság kiküldését szükségesnek tartja, mely folyton érintkezésben álljon az „országos nöegylettel“ és a „hazai iparegyestilettel“, ezektől az alapszabályokat megszerzi és ez ügyben a közgazdászati mozgalmat megindítja, úgyszintén gróf Zichy úrral, ki e mozgalmak megindításában fáradozik, magát érintkezésbe teszi.“ Streitman beszéde után Fülöp József emelt szót. Az előtte szóló indítványát pártolva különösen a kötelező ipari szakoktatás behozatalát sürgette; mert — úgymond — lehet valaki szabad, ha nem tanúit nem is fog tudni semmit s igy szakképzettség nélkül az ipar még tovább is fogna sülyedni mint eddig sülyedt. Dr. Vavrik Béla kir. törvszéki elnök a kényszertársulás ellen szólt, mig Zalár József megyei főjegyző a kényszertársulás szükségességét és előnyeit hangsulyozá. Gyubek Lajos szintén a kényszer- társúlás mellett szállott sikra. A vita után Streitmann indítványa némi módositásokkal elfogadtatván határoztatott: 1. Az ipar szervezésére nézve: „Tekintettel arra, hogy az ipartörvény módosítása elodázhatatlanul szükséges : kerestessék meg a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium az ipartörvénynek olyszerü módosítása tárgyában, mely határozottan elrendeli: hogy az ipar szakoktatása országosan szükséges. Tekintettel továbbá a jelenlegi hazai iparviszonyokra: a kényszertársulás kötelező volta kapcsán mondassák ki: hogy iparos csak az lehet, a ki iparát tanulta és szakképzettségét igazolta,“ 2. A hazai ipar terjesztésére és pártolására nézve: „A megye ipar-, vagy közgazdászati mozgalmat nem indít ugyan, de ha ilyen, eltekintve a megye hivatalos hatáskörétől, társadalmi utón megindulna, azt teljes mérvben pártolni és támogatni fogja. A megye e czélból pártoló körlevelekben fogja az iparügyet terjeszteni és támogatni.“ Az iparügyi mozgalomhoz.*) Ma, midőn már hazánkban is testületek, társulatok kezdenek az íparügyröl beszélni; midőn e tárgygyal országos congressusok, 8 megyei gyűlések foglalkoznak; szabad legyen nekem is e lapok hasábjain az ügyhöz szólni, már csak azértis, mivel megyénk e mozgalom keretében szintén tényezővé vált. A jelen korban az átalakulás korszakát éljük. Mi is úgy vagyunk mint azon ország melyen keresztül nagy hadsereg vonúl, hogy pl. a szomszédországra üssön: mi magunk békében élünk ugyan, de azért nekünk is kijut a mindenféle sanyaruságból, fogyunk , szegényedünk. Erre keressük most az orvosszert, melyet különbözöképen vélünk elérhetni. Igaz ugyan, hogy az érdeklődés magában véve nem fogja az ügyet úgy előmozdítani mint ezt annak nagy fontossága hazánkra nézve megkívánná; hanem tenni is kell. Hogy pedig eddig nagyon keveset tettünk ez onnan magyarázható, mivel mi magyarok nem annyira nemzetgazdák, mint inkább politikusok vagyunk, mentői kevesebbet foglalkozunk ipari és társulási ügyekkel, s innen van hogy sokan ez ügyet nem is ismerik , sőt mondjuk ki, sokan idegenkednek is tőle, azon hitben élvén, hogy Magyarországon ipart teremteni és azt ápolni, csak a mezőgazdaság rovására lehetne. Nem szólok ez alkalommal ezen felfogás helytelenségéről; hála istennek, ezen tévhit eloszlatására nálamnál avatottabb tolak működnek, és — a mint a f. hó 13-án a megyeház kis termében tartott értekezlet is megmutatta — van kilátás, hogy czéljokat rövid idő múlva elfogják érni; csak arról kivánok itt szólni, mi a kis-ipart legközelebbről érdekli. — Az a nézet, hogy a gyár-ipar elnyomója mindenütt a kis-iparnak és hogy a kettő együtt meg nem állhat, szerintem helytelen; és itt látom az átmeneti korszakot ránk nehezedni; mert a fennebbi nézetnek még mindég és pedig számos követője van, valamint az ellenkező nézetnek, mely azt vallja, hogy kis-ipar nélkül a nagyipar illetve gyár ipar sem keletkezhetik. Vizsgáljuk csak közelebbről az ügyet. Nálunk az első helyen említett nézetnek az ellenkezője állott be. Tudjuk, hogy a magyar kormány és törvényhozás szeme előtt, — mit annak idejében hangosan is nyilvánított — az állott, hogy teremtsünk gyár-ipart; de hogy ezt elérhessük, a már századok óta meghonosodott kis ipart keilend feláldoznunk. így alkottatott meg aztán az ipar-törvény, mely a kis-ipart fel is áldozta; de a gyár-ipart létre nem hozta. Országunk szegény tőkéjű (?) lévén, gyáripart itt még mesterséges úton is alig lehetne létre hozni, mig nem gondoskodunk a kis-ipar emeléséről *) Habár czikkiró úrral nem értünk is egyet mindenben, mégis — mivel mindenkor készséggel szolgáltatunk alkalmat a közérdekű ügyek fölött való eszmecserére — közleményének szívesen engedünk helyet lapunk hasábjain s azokat számára a jövőben is nyitva tartjuk. Szerk.
