Eger - hetilap, 1879

1879-09-25 / 39. szám

305 és fejlesztéséről, s uem gondoskodunk az iparosok kiképeztetésé- röl, hogy ezen osztály a szükséges szellemi és anyagi tökét meg­szerezvén, idővel a kis iparbői nagy-ipar fejlődhessék. Hogy tehát ezeket csak megközelítőleg is elérjük, szükséges mindenekelőtt az ipar-törvény akkénti megválasztatását követelnünk, hogy 1-ször jö­vőre minden iparos köteles valamely ipar-társulat tagjává lenni; — 2-or iparos csak az lehet, ki bizonyítványokkal iga zolandja, hogy mesterségét tanulta, ehhez jönne a társulatok ha­tósági joggal való felruházása saját körükben, az ipar-iskolák fel­állítása stb. Ha ez megtörtént csak akkor beszélhetünk ipar párto­lás és nagy-ipar teremtésről. De lám, így magam is oda jutottam, miről bővebben el fog­ják mondani, hogy micsoda reakczionárius dolgokat akarok én, ki látott alkotmányos államban kényszert alkalmazni a szabad pol­gárok elhatározására ? Igaz , hogy ennek olyau szaga van, de ha betegségről van szó, és azt orvosolni akarjuk, ne legyünk olyan finnyásak az orvosság megválasztásában. De különben is ne fél­jünk tőle, nem mi vagyunk e téren az úttörők. Hát az ügyvédi kamarák ugyan hogy jöttek létre? Nem is hoztam volna ezt föl, ha a megye kis termében jelen volt bizottsági tagok mindnyájan teljesen megnyugodva távoztak volna a kényszer-társulás létrejövetelének szüksége fölött, hanem mert mi, kik annak hivei vagyunk, az illető igen tisztelt urak aggodalmai ellenében hangsúlyozni akarjuk, hogy a kényszer-társu­lás kimondását igenis oly fontosnak, oly szükségesnek tartjuk, hogy a felbomlott iparrendnek az alapját megvetni csakis ez van hivatva; mert, tutijuk és tudja mindenki, hogy a reud mindennek a lelke. Legyen szabad azt, hogy mi igenis rendet és nem holmi soha meg nem valósítható kommuuisztikus vágyakat és eszméket képze­lünk a kényszer társulás útján elérni egy példával megvilágitnom. Napjainkban alig hogy a tanoucz a mesterségből valamit el­sajátított, mesterét azonnal otthagyja, megtelepedik, s lesz belőle iparos; elmegy a mesternél dolgoztató egyénekhez, Ígéri, hogy a ráruházandó munkát olcsóbban hajlandó elkészíteni mint mestere, és mivel a munkát ez előtt is mesterénél rábízták, bátorkodik ezen aján­latot tenni. Találkoznak aztán igen sokan, kik az ilyen ajánlatot, nehány fillér megtakarítása reményében, elfogadják s szükségelt munkáikat az ajánlkozókra bízzák; s csak mikor a pénz előre tör­tént kiszedése után arról győződtek meg, hogy a munka rossz és hasznavehetetlen, kapkodnak a sérelem orvoslása után. de legtöbb­ször, miután nincs forum, hol az ily cselekmények részrehajlatlanúl megbiráltatnának, semmiből semmi sem lesz, s igy a rászedés to vább is folyik. — De ha a kényszer-társulás hozatik be s a tár­sulat hatósági joggal is Hibáztatnék fel, rendet tartana és minden szakértelemmel megvizsgált tagját óva intené a jó munka- és pon­tos kiszolgáltatásra, — mi által maga a nagy közönség is nyerne; mert lassanként megszűnnének a mesterségrontó iparosok lenni, kik mai nap gomba módra teremnek és megakadályozzák a kép­zettebb iparosok elöhaladását. De azért is szükséges a kényszer-társulás kimondása, mert jól tudjuk, hogy a magyarnak az a rossz tulajdonsága van, hogy a maga baját nem, vagy igen későn ismeri fel, és hogy saját ér­dekében valamit tegyen, legtöbbször nógatásra vaD szüksége, pedig mindent az államtól várni, kiskorúságra mutat. Kell tehát, hogy magunk segítsünk bajunkon és a társulás által előteremtett és meg- gazdálkozott tökét ipari czélok , főleg ipar-iskolák felállítása és fen- tartására fordítsuk, — és nem úgy, mint a czéhek korában történt, ellakmározzuk! 8 hogy ezt elérjük más módot, mint a kény­szer-társulást képzelni sem tudok. — Hiszen ma is meg vannak a szabad társulatok; de csak névleg, oly csekély számmal, s ezek is tehetetlenül tengődnek, és iparosaink között mennél kevesebb azok száma, kik helyes felfogással a rend fenntartását támogatják, mig többen, egy vagy más okból, idegenkednek attól. Világos te­hát, hogy a szabad társulással nem boldogulhatunk, s beismerhe­tik a szabadtársulatok barátai is, hogy az ipar-ügy előmozdítását ily módon, ily szellemmel előbbre vinni nem fogjuk. Végre szükséges a kémszertásulás a tanonezok nevelése szem­pontjából is. — Ugyanis a törvény parancsolja, hogy a tanoncz vasárnapi iskolát és, a hol van, ismétlő iskolát látogasson; de mi­képen tudjuk meg társulás nélkül, hogy kinek van tanoncza ? Ki ellenőrzi azt? Tudjuk, hogy a mester vasárnap is tud foglalko­zást adni tanonczainak, s ha másért nem, már azért sem áll be a szabad társulatba, nehogy ki legyen téve a társulat ellenörködésé- nek és törvényszabta kötelessége teljesítésének. Még igen sokat lehetne elmondani a kényszer társulás szük­ségességéről ; de ma legyen ennyi elég, máskor többet. íitfuhek Ijajon. Városi ügyek. 1879. szeptember 21-én tartott képviselői ülésben, a folyó hó 8-iki ülés jkönyvének hitelesítése után tárgyalás alá vétetett: 1-ször a m. kir. pénzügyigazgatóság leiratára, melyben kije­lenti, hogy a pénzügyminisztérium hajlaudó a f ogyasztási adó- szedési jogot 1880-ik évre a városnak 23,500 forint megváltási összeg mellett átengedni végeztetett; ámbár e testület meg van győződve, hogy ily magasra felcsigázott összeget az illető fogyasz­tóktól tekintve a fogyasztás ez idöszerinti csökkenését, beszedni a legnagyobb erömegfeszités mellett is alig képes; megfontolva azon­ban azon körü!ményt, hogy a városnak első sorban áll érdekében a fogyasztó közönséget az idegen bérlők zaklatásaitól megkimélui, különösen a jelen körülmények között, midőn a múlt évi árviz pusz­tításait elviselni alig bírja; továbbá mert ezen adó-nem beszedése és kezelésére szükségelt személyzet a múlt évi fogyasztási adó bér­let kezdetével 3 évre megválasztatván, azokat állásaiból egyszerűen elbocsájtaui vagy más hivatalra alkalmazni nem lehet, még ellenben illelöségeik kiszolgáltatására a város kötelezve van: az ezen in­dokokból folyó kényszer nyomásnál fogva a m. kir. pénzügyminisz­térium által megszabott 23,500 forint bér fizetés mellett a fogyasz­tási adószedési jogot kizárólag és egyedül 1880-ik évre e testület elfogadja és a szerződés aláírásával Tavasy Antal polgármestert megbízta; e körülményről az egri m. kir. pénzügyőri bizottság is értesítendő lévén. — 2-szor. Elnöklő polgármester előterjeszti, mi­ként tekintettel arra, hogy a folyó év és hó 8 án hozott végzéssel az Eger-patak szabályozására vonatkozó tervek s vélemények feletti határozathozatal a mai napra tűzetett ki; az összes ez ügyre vonatkozó iratokat bemutajta, s egyszersmind Po- rubszky József városi képviselő által időközben benyújtott külön vé­leményt is előterjeszti. Ez felolvastatván, a benyújtott javaslatok fö­lött megindúlt rövid vita után határoztatok : Tekintettel arra, hogy a bemutatott szakvélemények egymástól eltérők és igy egy oly kö­zös szakértői megállapodás nem létez, melyre a hozandó közgyűlési határozatot biztosan fektetni lehetne; továbbá mert ez ügyben be­mutatott küldöttségi vélemény, egészben, egyik szakértő nézetével sem találkozik; mielőtt ez ügyben érdemleges határozat hozatnék, az összes tárgyiratok jelentést tevő küldöttségnek vissza adatnak azzal, hogy igyekezzék ezen szabályozás körül működő 3 szakértő meghallgatása, vagy ha szükségesnek mutatkoznék, negyedik szak­értő bevonása által is egyöntetű megállapodásra jutni, és a nye­rendő eredményt , saját véleménye kíséretében lehető rövid idő alatt, e képviselői testületnek előterjeszteni. Jegyzőkönyv. Felvétetett a hevesmegyei honvédegylet f. é. szept. 14-én tartott közgyűlésében. Elnöklő: Csiky Sándor egyleti elnök. Helyettes jegyző: Til- kov’8zky Fridolin v. tag stb. Felolvastatott az országos honvédegyletek központi választ­mányának f. é. aug. 15-én kelt felhívása az oktob. 12-én tartandó országos honvédgyUlésben való megjelenésre vonatkozólag. A fel­hívás meleg visszhangra talált, és miután az egylet az alapszabá­lyok értelmében 4 képviselőt küldeni jogosítva van, ezeket a köz­gyűlés Németh Albert, Horváth József, Hebron Alajos és Völgyi Lajos személyeikben megválasztotta, kik a képviselés elfogadására ezennel felkéretnek és erről jegyzőkönyvi kivonatokon értesittet- nek. — Lgyancsak a választmány f. é. julius 4-én és aug. 14-éu tartott rendes és rendkívüli üléseiben felvett jegyzőkönyveket meg­küldi. Tudomásul vétettek. A közgyűlés örömét fejezte ki egyik jegyzőkönyv azon pontjára nézve, melyből kiderült, hogy a kebe­léből ajánlott Romátka Lajos az országos honvéd-menházba felvé­tetett. — Felolvastatott az imént nevezett Romátka Lajos az egyleti elnökhöz intézett levele, melyben a honvéd menházba felvételét he­jelenti , a közbejárást megköszöni és egyszersmind útiköltségeinek megfizethetése tekintetéből az egylettől 4 frt segélypénzt kér. A kért segélypénz megszavaztatott de nem az ö — hanem Krivácsy ezredes honvéd menházi parancsnok kezéhez megküldetni határoz- tatott. — Elnöklő előadja, hogy octob. 6-ika közeleg, mely napon az egylet az aradi vértanukért gyászünnepélyt szokott tartani, te­hát e részben intézkedést kér. Határoztatott, hogy a gyászmise a minoriták templomában szokott módon megtartandó és elrendezendő s e czélra 50 db. gyászjelentés kinyomtatandó és szétküldendö. — Olvastatott a szept. 7-én tartott érsekkerti mulatságot rendezett bi­zottság jelentése, melyből kiderült, hogy: a.) belépti dijak és fe- lülfizetésekköl bejött 181 frt 2 kr; b) ital és ételekből 73 frt 71 kr *

Next

/
Thumbnails
Contents