Eger - hetilap, 1879
1879-09-25 / 39. szám
Will, év-lolyara. 39. szám 1H79. szeptember 25-én. Előfizetési dij: Egész évre 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 ,, Negyed évre . 1 „ 30 . Egy hónapra. — 45 Egyes szám . — 12 „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért IS kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmi! hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Felhívás előfizetésre. Tisztelettel felhívjuk azon előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejár, hogy ezt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lapok pontos szétküldése fenaka- dást szenvedjen. Az előfizetési feltételek lapunk homlokán olvashatók. Az előfizetési pénzeket kérjük a szerkesztőséghez, vagy az alólirt kiadó-hivatalhoz, vidékről legczélszerübben postautalványnyal. mennél előbb beküldeni. A kiadó hivatal. (Lyceumi könyvnyomda.) Mily világnézletet oltsunk gyermekeinkbe? (Folytatás.) Addig őrizzük a gyermekszívet, meddig esak őrizhető. A gyermek gondolkodási és önalkotta tevékenységi körébe, szükség nélkül, mentöl későbben nyúljunk bele. Van-e a gyermeknek tevékenységi köre ? kérdezhetné valaki. Bizonyára van. Nem látjuk-e gyakran már a 3—4 éves gyermekeket is tevékenyeknek ? Kutatnak, ásnak, kalapálnak, magok készítik játékszereiket, rajzolatnak, terveznek, építgetnek, s mindezt komolysággal teszik mint mi felnőttek tudatos törekvéseinkben. A gazdag szülék gyermekeinek nem csekély hátrányára van, hogy kész játékszereket bapnak kezökbe, melyeken nincs már semmi teüni, csinálni való, s így nem marad egyéb bátra mint azokat elrontani, mi a tevékeny gyermeknél rendesen be is szokott következni. Hogyan válhatnának az ily gyermekek leleményesekké, mikép gyakorolhatnák magokat a szerzés- és fentartásban, a türelem- és kitartásban, mikor minden, mit szivök kíván és sokszor nem is kíván, mint egy varázsütésre, előáll! Részben ez magyarázza meg nekiú k, hogy a szegény emberek gyermekei, kik kora ifjúságokban önmagoknak kell azt megkeresni s előállítani, mire szükségök van és vágyódnak, gyakran értelmesebbek a gazdag szülék gyermekeinél. Azonban serkentsük és oktassuk a kicsinyeket foglalatosságaik- s apró alkotásaikban ; mert szükségök vau jó akaratunk- s elismerésünkre. Továbbá mindig jobb, ba a gyermekek nyelvét fékezzük mint kezeiket. És ba hibáztak, valami visszását követtek el, adjunk nekik alkalmat, hogy mégegyszer s jobban megtehessék. Némely szülének szokása gyermekeit idegenek füle hallatára gáncsolni és megalázni; de ez még veszélyesebb, mint ba mások előtt dicsérnék őket; mert a megtört becsvágyat nagyon könnyen a kedvetlenség váltja fel. A helyett, hogy a gyermekek előtt vagy ezekkel az embereket s müveiket, kivált ba előképekül szolgálhatnak nekik, birál- gatnók, élőlényeiket s hibáikat bonczolgatnók, jobban cselekszünk, ha azoknak töltétlen elismeréssel adózuuk, s irántok a gyermekek tiszteletét és csodálatát felkölteni igyekszünk. A nevezetes emberek és müvek ismerete s bírálata egyedül még senkit sem indított arra, hogy azokat utánozza; de igen is a tisztelet és lelkesedés. A mindent elemeire szétbontó kritika nagyon gyakran nem más mint tagadás, — mely az improductiv természetek föjellemvonása, é.s soha sem hat buzditólag, hanem igen gyakran akadályozóig a productiv természetekre. Mi az értelemre hat, lebiít, kijózanít, s csak a mi a szívre hat lelkesít. S ez különösen a gyermekeknél van igy. Gyermekek sohase halljanak egyébről, hanem csak a szépről, jóról és nagyról. Saját eszményeinket, ifjúságunk ragyogó képeit s életünk csillagait — habár azokat az élet vihara eltörülte, kioltotta volua is — éleszszük fel újra a gyermek szivekben, vagy ba már a természet maga megtette volna, ápoljuk e lángokat! Oly tűz ez, melynél tuagUDk is újra felmelegedhetünk. Az emberiség múltja oly gazdag nagy vonásokban — nem a hadjáratokat, a győzelmes hadvezérek nemzetek által siratott rombolásait értem, sem a hóditni vágyó fejedelmek ármányait s több effélét, mivel ifjúságunkat ,képezni1 akarják, — hanem a valóban nagy és nemes emberek tetteit, melyek bennünket boldogítani s lelkesíteni képesek. Ezeket plántáljuk a gyermek szivébe, s oly kertté, lesz az, melyből sohasem fognak hiányozni a virágok és gyümölcsök. S miután e földön minden véges, bármily nemes és magasztos legyen, nyissuk meg a kisdedek számára ama forrást is, melyből az emberiség évezredeken át lelkesedést és bizodalmát merített. Hagyjuk őket a szeretetteljes, irgalmas és mindenható Istenben és az örökkévalóságban binui! Ki valódi műveltséggel bír, ki az emberi szellem sikereit és tévedéseit jól ismeri s nem zárkózik el makacsúl az előtt, mire lelkűnknek szüksége van, nem fog késni, gyermekét vallási oktatásban részesíttetni. sőt, mi a legjobb, maga fogja az evangélium magasztos tanait szivébe oltani. Vannak — s fájdalom sokan, — kik különösen vélekednek a vallásról s azt tartják, mire való a gyermeket fáradsággal olyasmire oktatni, mit nehány év múlva, ha a nagyvilágba lép, lehet hogy ugyanannyi fáradsággal, le kell neki vetkezni. Tárgyunk keretén kivtíl esőnek tartjuk e nézet helytelenségét bővebben bebizonyítani; hanem az ekképen vélekedőket a görög és latin nyelvre emlékeztetjük, melyeket fiaik a gymnasiumokban fáradsággal tanúinak meg s már néhány év múlva éspedig minden fáradság nélkül — ismét elfelejtenek. Vájjon azt fogják-e ezekre is mondani: ba nincs rá szükségök, tehát ne tanúlják meg? Kételjük. Sőt inkább azt mondják és mondjuk mi is: fiaink tanúlják meg a klasszikus nyelveket; mert ba idővel, feledés által, az alak veszendőbe megy is, mégis megmarad a szellem, a klasszikus szellem egész életök számára. És ezen tekintetben nem átalljuk a régi klasszikusokat és a keresztény vallást annyiban, de csakis annyiban, összehasonliiani, hogy egyiknél másiknál a vallási forma is veszendőbe mehet, de a szellem mindig fenn fog maradni. Bízvást merjük mondani, kinek teljes szívből eredt imája csak egyszer szállt fel a kereszten függő Megváltóhoz, az többé nem fogja kiirthatni leikéből a szeretet és feláldozás eszményképét. Kinek keblét csak egyszer hatotta át az Isten Anyjának tisztelete; kit borzadás fogott el, ha a halottak feltámadása és az örök mennyei dicsőség fölött elmélkedék, azon a tagadás daemon- jai sohasem fognak erőt venni s tántoríthatatlanül fog hinni a szép és jó diadalában. (Folytatjuk.) Az iparügy a megyei bizottsági gyűlésen. Hevesmegye m, hó 16-án tartott közgyűlése, egyrészről a székesfehérvári orsz. gazdászati congressus átirata, másrészről az ipar pártolása és terjesztése érdekében kiküldött, fehérmegyei bizottság felhívása folytán, bizottságot nevezett ki, hogy a mezőgazdaság fejlesztése és az ipar pártolásának lehető módjait fontolóra ve- vén, annak idejében javaslatot terjeszszen a közgyűlés elé. A bizottság Izsaák László alispán úr elnöklete alatt e hó 13-án gyűlt össze a megye kis termében, hogy e nagyfontosságú ügyről
