Eger - hetilap, 1879

1879-08-28 / 35. szám

275

Szabó Sándor ügykezelő. Választmányi tagok: Tilkovszky Fridolin, Szittner Ferencz, Morvay Mór, Varjú Ede, Mazarek Ferencz, Zo- chor Vincze. Pelcz János, egyleti jegyző.

* *

Igen örülünk, hogy a t. egylet a socialisticus szellemtől és tendentiáktól idegen! — tökéletesen méltányoljuk nemes indignatióját. s készséggel nyitunk tért lapunkban erélyes (bár kevésbbé salonias) nyilatkozatának, melylyel magától a sötét gyanút visszautasítani kívánja.

Ami egyébiránt kérdéses közleményünket érdemileg illeti: biz’ Urak, ama bizonyos d e v i s e-ecskén nagyon megérzik a socialismus illata. Az volt nekünk e devi- se-ecske; ami a petroleumcsöpp a champagneiban. Igen furcsa fogalmakat költött bennünk az egylet felől, és sokat levont előttünk annak nimbusából. Sajnáltuk s meg- botránkoztunk rajta, hogy az egylet socialista firma alatt folytatja működését, s socialista színezettel szennyezi be különben nemes, emberséges czélját, s teszi tönkre reputatió- ját. — Hogy hogyan képzelhetni egyáltalán socialista beteg- ápoldát ? — Hát úgy, hogy a betegápolda csak a titulus, a köpönyeg: a lényegnek, t. i. a közgyü- lésezésnek. s azon a speeehelésnek. toasztirozásnak, az Isten munkája kritizálgatása- s felülbirálgatásának, s világfelforgató agitatióknak eltakarására. — — Ezen benyomások alatt, s ilyetén constellatiók között vettük mi fel lapunkba a kérdéses közleményt. Erre pedig jogunk volt, sót ez kötelességünkben állott, mert kötelességünknek tartjuk, minden legkisebb ellen, ami csak socialismust lehel, tehetségünk s erőnkhöz képest minden megengedett s tisztességes eszközzel — s egyebek közt a gúnyor fegyverével is — kérlelhetetlenül és kíméletlenűt küzdeni. S ezt Önöknek, mint elvtársaknak, azaz antisocialistáknak, csak helyeselniük lehet, és helyeselniük kell. — Ennyit megjegyzésül nyilatkozatukra, Urak. — mert amint látjuk: a leczke némileg nékünk is akart szóllani. Sajnáljuk —- nem hogy tévedtünk, hanem hogy tévedésünkkel Önöknél rósz vért csináltunk. S ezzel úgy hiszszük, szent a béke közöttünk, mert hisz Önök, mint most már tudjuk, ép oly ártatlanok ama végzetes devisees palaczk megkeritésében, amily bűnösek tartalmának elpusztításában. — mert hisz Önök, mint még egyszer örömmel constatáijuk, nem social i s t á k! A szerkesztőség.

Heti szemle.

A politika vakácziózik és Unnepelgef. 0-felsége apostoli királyunk születésnapja, szent István király napja, másrészt a nagy hazafi Kossuth Lajos nevenapja gyors egymásutánban követték egymást a héten, s ezek foglalták le úgyszólván egészen a közfigyelmet, s foglalkoztatták csaknem kizárólag a kedélyeket. És ezeken kiviil különösen még, — ami szinte élénk pezsgésbe hozta a közéletet, s amitől a politikai színezetet és jelentőséget szinte nem lehet egészen megtagadni, — a margitszigeti Arrogante-ünnepély. — — És ezen kedélyes nyugalmat a political életben, a szórakozás eme idylli óráit nem zavarta meg semmi komoly incidens. semmi „esemény.“ A hét politikai története elég sovány.

A válság külügyminisztériumunkban még mindig tart. A legújabb hirek erre vonatkozólag abban összpontosulnak, hogy gr. And- rássy komolyan ragaszkodik visszalépéséhez, s Ő felsége elvben már el is fogadta lemondását, de ezt a gróf csak akkor fogja for- maszerint benyújtani, Ö-felsége pedig elfogadni, ha az utód meg lesz találva. Az utód azonban még a jövő rejtélye. Beszéltek ugyan a lapok — és pedig feuhangon — gr. Károlyi londoni nagykövet jelöltségéről; de azt is rögtön hozzátették, hogy a nagykövet nem hajlandó vállalkozni — állítólag mert nem beszél elég folyékonyan magyarul (!) hogy miniszter minőségében parlamenti szerepének megfelelhetne. — így hát újból kell kezdeni politikusainknak a rébuszfejtést. és hogy aunál zavartalanabból élhessenek eme mulat- |

ságuknak: Andrássy gr. elmegy Gasteinbe, Bismarckkal talál- | kozni. — —

A novi-bazari occupatio állandó rovatot képez most napjaink krónikájában; — de szemben vele állandó rovatot képez a — dementi is. Legújabban három Bosniában fekvő ezredünknek a szand- zsákság határszélére történt lerendelését használták illető politicu- 8aink médiumul az actio megjövendelésére; de a Budapester Corres- pondenz a leghatározottabban biztosítja, hogy a Bécsben tartott közös miniszteri értekezlet nem határozta el a megszállást, minthogy ez a bizottság jelentésétől fog függni. Kizárólagosan csak egyes részletek s esetleges modalitások állapíttattak meg a bevonulás esetére. S ha a bevonulás tényleg csakugyan bekövetkeznék is: „egyetlen egy ezred sem fog mozgósittatni.“ — Kivéve persze ha novibazári testvéreink nem eresztenének be magukhoz szép szerivel. Csakhogy akkor aztán — bécsi hirek szerint — monarchiánk feljogosítva fogná magát érezni, nem létezőnek tekinteni az egész novibazári conventiót, s a porta mellőzésével, sőt ellenére cselekedni. — —

Nem kevésbbé csönd honol a külpolitika régióiban is. Csakis Janina körül vert egy kis feltűnőbb forgószelet a görög-török határkérdés, melynek megoldására valahára kinevezte a porta a maga biztosait. Azonban az még csak ezután fog elválni, hogy ez a forgószél el fog-e pihenni csöndesen, vagy pedig ama viztölcsérré fogja magát kinőni, mely egy darab emberiséget ismét háborúba fog sodorni.

X -Á. IE3 c jz

Gazdagságom.

A legnagyobb kincs, mit bírok,

Az sem enyém:

Ott van örökösen szemed Tekintetén

Mi dúsgazdaggá tesz, az sem Tulajdonom:

Szived ez egyetlen kincsem,

Szép angyalom.

Összes üdvöm, boldogságom Nálad honol:

Piros kis ajkadon az az Égi mosoly.

Imára hívó harangom:

A te hangod ;

És szivemnek oltárképe:

A te arezod.

Lásd, én szép szerelmem, milyen Gazdag vagyok,

Hogy az Isten nekem ily sok * Kincset adott.

K. G.

Egy kalandos élet.

Beszély.

Irta D. M.

(Folytatás.)

V.

Mintegy fél év múlt el ez esemény óta. Egyik tengerparti regényes vidék festői házacskája előtt Giuccioli gróf ül, Gamba gróffal, Byron meghitt barátjával, bizalmas beszélgetésben.

„Ön lovagias, értelmes, jó szivtt férfiú, signore, s be fogja látni annak kényszerűségét, hogy neje a költővel találkozzék, mert állapotán, mi valóban agasztó, csak a viszontlátás képes segít ni. Érzelmeket nem lehet büntetlenül elfojtani uram, a távoliét nem képes feledést hozni. Tehát egyezzék bele Byron idejövetelébe, különben elveszett neje,“ mondá Gamba a rábeszélés hangján.

„Nőm egyik ájulásból a másikba esik, szivrebató látni, miként hervad napról napra, mint a virág napfény nélkül. Ez igaz; de mit fog mondani a világ, hogy ily engedékeny voltam s nem kényszerítém, hogy Űzze ki szivéből e tiltott bálványt. Oh uram, minden nem sziv-kötötte házasságnak ez a szomorú következése!

*