Eger - hetilap, 1879
1879-08-28 / 35. szám
276 Ez ember költői lelklilete, szenveigett közönyössége a nők iránt, ábrándos külseje, elragadták e különben is érzelgö nőt, ez érzelem egygyé lett lényével, belátom, a további ellenszegülés halálát okozná, s én ezt nem akarom lelkemre venni, tehát irja meg Byronnak, hogy jöhet, s legyen meggyőződve róla, hogy mihelyt házam küszöbét átlépte, a leglovagiasabb fogadtatásban részesüiend; férj vagyok bár, de mindenek előtt nemes ember, s ezt nem fogom szem elöl téveszteni sóba“, beszélé elfojtott felindulással. „Nehány óra múlva itt lesz, mert a szomszéd faluban várja életét vagy halálát. Azonnal tudtára adandóm nemes határozatát, mely miatt nem csak barátom, de a világ is elösmeréssel fog ön iránt viseltetni“ mondá Gamba s távozott. Most kinyílt a házikó ajtaja s komornája karjára támaszkodva kilépett a szép grófnő halványan, megtört tekintettel, a szenvedés félreismerhetetlen jeleivel érdekes arczán. „Ide kedvesem“, mond a megtört férj, egy támlányt gördítve elébe, „itt oly szép a kilátás a tengerre s oly kellemes a lég.“ „Köszönöm barátom,“ viszonzá keserű mosolylyal, bágyadt, hangon, a karosszékbe bocsátkozva. „A világ oly szép, miért boldogtalanok mégis az emberek,“ sohajta fel bánatosan. „Te is boldog lész nem sokára, édesem, mert viszont fogod látni öt“ sugá megfogva s távozott. „Hiú biztatás, mely által föl akarják tartani bennem az életet. Miért oly kegyetlenek, hogy tovább is húzni akarják e kint s szenvedést,“, rebegé megtörtén.“ „Az Isten jó, mert ily boldogító érzelmet ád az emberi kebelbe, mint szerelmem, mely még a szenvedést is megédesiti; csak az emberek gonoszak, mert elakarják azt fojtani. Meghalok tehát anélkül, hogy még egyszer láttam volna életem napfényét, mert hiszen daczára ez aranyos sugaraknak, melyek a viz tükrén játszadoznak, s megaranyozzák az üde zöld lombokat, sötét éj van körültem, mert ő nincs közelemben. Mily végtelen s mély a tenger, ilyen az én szerelmem is! Amott kis sajka közéig, bizonyára valamely epedve várt kedvest vagy férjet hoz a szerető nőhöz, ki háboritlanúl fogja élvezhetni a viszontlátás édes gyönyörét. Oh Istenem te végtelen jó s könyörülő vagy, s ha a sajka Györgyöt hozná,“ lehelé izgatottan. „Oh döre szív miként remélhetsz s bizhatsz ennyire. Ne is nézzük a partra-szállás, a viszontlátás kéjes örömét, hiszen éles fájdalommal nyilamlaná az csak át vérző szivemet“ rebegé könytelt szemekkel, elfordulva. Az evezőcsapások mindinkább közeledtek, végre megszűntek; a grófnő mits m látszék törődni a körülte történt dolgokkal. Egyszerre sebes léptek hallatszottak a homokon, s egy édes bang ezt susogá fülébe: „Én vagyok egyetlen boldogságom!“ „Györgyöm !“ silioltá fel a szegény nő 8 aléltan borult lábaihoz. A költő karjaiba vette az élettelen nőt s édes szerelmi szavakkal életre ébreszté. „Nem álom tehát, te vagy!“ kiáltá lázasan, zokogásba törve ki. „Én egyetlen szerelmem, eljöttem hozzád, hogy soha többé e! ne hagyjalak, férjed megsajnálta szenvedéseidet, s megengedé, hogy ide jöjjek.“ „Lásd mivé tett a bánat, epedés, nagyon beteg vagyok.“ „Jobban lész kedvesem, éjét napot egygyé tettem , mióta tudom, hogy beteg vagy, s átkutattam s tanulmányoztam az orvosi könyveket, hogy neked gyógyulást adhassak, én leszek orvosod.“ „György“ sohajta fel, s ez egy szóban óriási érzelmének egész lángheve, elismerő szivének minden hálája, nem remélt boldogságának egész teljessége ki volt fejezve. (Vége köv.) miEE -br ‘"ÜT"HZjZÉZEEQ Érsek úr ő-excellentiája f. h. 24-én érkezett haza felvidéki kirándulásáról. Mint sajnálattal értesülünk, ö-excellentiája makacs szemkatarrhusban szenved. 0 Szederkényi Nándor úr, városunk e. i. országgyűlési képviselője, jövő vasárnap, f. h. 31-én fogja beszámoló beszédét megtartani a városházán. 0 A toaszt. íme Danielik János püspök ö méltóságának király-napi pobárköszöntöje, mely most már elvesztette ugyan napi- szerűségét , de classicitásánál 8 önálló becsénél fogva még mindig bir amaz érdekkel, mely indokolttá teszi, hogy utói g is egész terjedelmében közöljük. „Augusztus-hó 18-ika alkalmából utólszor történt találkozásunk óta egy év múlt el, telve eseményekkel, melyeknek súlyos következményeit jó soká fogjuk megérezni, nem csak mi, egyes polgárok, hanem maga az állam is. — — Europa azon föladatot rótta ránk, hogy az éjszakinak ellenében a nyugoti polgárosodásnak úttörői és örállói legyünk kelet felé; oly feladat, mely a birodalom történeti szerepe számára az apáink által ugyan jól ismert, de az adott viszonyok közt mégis uj tért, uj pályát, nj czélokat tűz ki, s tőlünk pénz- és véráldozatot kíván. — — Mig másrészről benn a hazában irtóztató elemi csapások szakadatlan sora pusztítást idézett elő, mely anyagi létünket szinte végromlással fenyegeti. E súlyos csapást egy európai nagy- natalom, úgy hiszem, nem annyira rósz indulatból, mint inkább belső szükségeire való tekintetből, azzal kívánta tetézni, hogy üzleti forgalmunk elöl sorompókkal zárta el az utat épen azon nyugat felé, mely az ö keleti érdekeinek megőrzésével az osztrák-magyar birodalmat tiszteié meg! — — Ily helyzetben az aratás eredménye rémületbe ejtette a népet. A vezénylő közönség megdöbbenve áll sorsával szemben; de megemlékezve múltjáról, s szétnézve hona egyébkor oly dús, s virágzó rónáin, — a szomorú látványra, — any- nyira igaz, hogy nagy szerencsétlenség nagy elhatározásokat hív fel — összeszedi minden erejét, reméllni mer, s a rombolás és pusztítás angyalaival minden téren, minden irányban férfiasán megküzdeni készül. — — Szinte isteni ihlet kifolyásaúl veszem azon lelkesült, nagyszerű, a társadalom összes érdekeit felkaroló mozgalmat, melynek mi a folyó év tavaszán és nyarán szakadatlan folyamatban megtartott tanácskozmányok- és összejövetelekben szemtanúi valánk, s a mely mozgalom fényesen tanúskodik róla, hogy a király szava és példáj i hatott.------Igen t. vendégkoszoru! bizonyosnak ve hetjük, hogy a nemzet, királyával egyiittérezve és összetartva, legyö- zendi a feje felé összetódult veszélyeket, s nem csak hogy Szeged szebb lesz mint volt, hanem az ország is hatalmasabb, virágzóbb s történetileg is nevezetesebb, mint európai beköltözködésünk óta állami léteiének bármely korszakában! — Se boldogitó s erős hitem- és reményemnél fogva emelek uraim! poharat, egész sziv- és lelkem- böl esdve: Isten tartsd meg a királyt, gyarapitsd a nemzetet, áldd meg az országot s hazát! Bár egyénenkint. sokan és számtalanszor hibáztunk, tévedtünk, sőt valljuk meg, bűnösök is valánk, de mint nemzet az emberiség érdekében, kilencz századon át folytatott harczokban mindig becsületesen, önzés és utógondolat nélkül áldoztuk vérünket , s törvényeidet egész mai napig meg- és fenntartottuk. — — 0 cs. és apóst. kir. felségét, dicsőségesen uralkodó I. Fereocz József koronás királyunkat, annyi alkatrészek, annyi ellentétes érdek és visszavonások egyetlen összetartó kapcsát, Magyarország és népei valódi édes atyját, kinek legmagasb születése évfordulóját ma ünnepeljük, az Úr Isten éltesse!“ 0 Lajos napja. Kosuth Lajos nagy hazánkfiának buzgó tisztelői — a honvédegylet kezdeményezésére — egy hetven terítékű bankettel Unneplék meg Lajos napját a Koronában. Azon varázs, mely Kosuth nevéhez fűződik, elég volt, hogy díszes és szépszámú közönséget gyűjtsön össze ez alkalomra, hol a jókedv s a talpraesett toasztok által keltett lelkesedés egész késő éjfélig együtt- tartá a résztvevőket. A toasztok sorát Csiky Sándor nyitá meg, éltetve a szilárd, sirig következetes, a legnagyobb hazafi: Kosuth Lajost, — utána Kapácsy Dezső emelkedett hangú beszédében a 4%9-iki honvédekért emelte poharát, majd Svarcz Dávid és mások | beszédei költők fel a kiérdemelt figyelmet. 0 j± heves-szolnok megyei nőegylet szeptember hó első felében egylete javára az érsekkertben tanczczal egykötött mulatságot rendezend. E jótékony nöegylet annyira ösmeretes áldásdús működéséről, miszerint bizton hiszszük, hogy Eger városa lelkes közönsége tömeges megjelenésével fényes pártolásban részesitendi annak az árvák javára czélzó ezen mulatságát is. 0 Eger-nádasdi vasút Az eger-nádasdi vasút ügyében kiküldött bizottság már érintkezésbe lépett a karczag-füzesabonyi vasút épitö társasággal, s e hó 17-én tartott ülésében terjedelmes átiratot intézett hozzá, melyben az eger-nádasdi vasút kiépítése által a karczag-füzesabonyi vasútra háromló előnyöket megismertetvén, hogy t. i.az által a felföld s alföld közötti legegyenesebb összeköttetés létesül, s kiváló fontos érdeküket csak is ezáltal érhetik el, —• mintegy közvetve tette figyelmessé a társaságot azon csábhangokra, melyek Miskolcz felöl, ezen vonal megsemmisítésére törve, — azt a miskolcz- karczagi vonal halójába igyekszenek keríteni, mely czélból e hó 31- ére tűzetett ki Miskolczra az értekezlet. Ez értekezletre az egri káptalan is meghivatott. Mint értesülünk, a káptalan nem hajlandó a miskolcziak lépjére kerülni, s nem is képviselteti magát az értekezleten. Különben a városi bizottság éber figyelemmel kiséri a miskolcziak törekvését, kiknek igyekezete most nem egyéb, mint a karczag-füzesabonyi vonal elejtetése. Ez ügyről majd bővebben is fogunk nyilatkozni. A bizottság a nádasdi vonal kiépítése végett most egy tekintélyes pesti vállalkozóval is érintkezik, ki a karczag- füzesabouyi vonalra nézve szintén fővállalkozó, s az ügyre nézve
