Eger - hetilap, 1879
1879-08-21 / 34. szám
266 7. A mezőgazdasági ipar fejlesztése érdekében felhívja az értekezlet a kormány figyelmét arra, hogy valamely előnyős eredményűnek ígérkező mezőgazdasági iparvállalatnak épen úgy adja meg bizonyos évek számára az állami adómentességet, mint ezt a városokban újonnan épült házaknak megadja. 8. A mezőgazdasági segédipar fejlesztése érdekében szeszgyáraknak adott törvényhozási kedvezményeket elégteleneknek tartja, és — miután az Ausztriával fenálló vám-és kereskedelmi szövetség lejártáig a szeszadón változtatás nem történhetik, — kívánatosnak tartja az értekezlet, hogy legalább a gazdasági szeszfőzdék jövedelme után beszedetni szokott jövedelmi adó eltöröltessék és a kezelésben is bizonyos kedvezmények nyujtassanak. 9. Nem hallgathatja el az értekezlet azon aggodalmát, hogy hazáukban a mostaui mezőgazdaságunkat sújtó válság, mely nyers terményeink értékesítésének nehézsége- és minden árunak érték- és árcsökkenésében áll, a fokozódott anyagi terhekkel, melyeket magunkra vállaltunk, immár majdnem elviselhetetlenné vált, a mihez még a közép-, kisbirtokosra és bérlőre nézve a drága hitel is járul, mely a mezőgazdaság fejlődését is megakadályozván, igen sok esetben a végpusztulást idézi elő; miután az államnak eltagadhatatlan feladatai közé tartozik, az állampolgároknak létezését biztosítani és oly eszközökről gondoskodni, melyek úgy a szellemi mint az anyagi megmaradást biztosítják, és különösen tekintetbe véve azon jelenséget is, hogy az utóbbi időkben a tőkeképződés tetemes módon gyarapodott országszerte; — azon óhajának ád kifejezést, hogy a mezőgazdasági előleg-egyletek létesítésére fordítsa figyelmét a kormány , melyek a gazdaközönségnek, az egyéni személyes hitel alapján könnyű törlesztésű hosszabb időre, készpénz előlegeket nyújtsanak, (Vége köv.) Hevesmegye 1877-iki népesedési mozgalmához. (Folytatás.) C. Halálozások. A születések és halálozások a népesedés egymást feltételező sarkpontjai. — Régi dolog, hogy a ki született, az a kérlelhetetlen halál törvényének van alávetve, habár magát ellene természetébe gyökeredzett ösztönnel, önfentartási küzdelem alakjában szüntelen és pihenés nélkül védeni iparkodik is. „A halál csirája már a születéssel oltatott az emberbe,“ — mondja Oeltingen „Die Moralstatistik“ czimü hires munkájában, — „és mint elrejtett féreg rágódik élte erején. — Minden lélekzetvétel egy-egy küzdés a fenyegető haláldermedtség ellen, minden fájdalom, minden betegség nem más, mint a titkos ellenség kezdő munkája.“ Azon gondolattal tehát, hogy a földi lét múlandó, akarva nem akarva meg kell barátkoznunk. Itt a kérdés csak az lehet, hogy mily hosszú a földilét tartama ? S áll-e az emberek hatalmában az élettartamot meghosszabbitani ? Mindkét kérdésre a statistika felel, még pedig az elsőre u. n. halálozási tábláival, melyek az egyes korosztályok elhalálozási sorrendét tüntetik ki, 8 mely halálozási táblákon az életbiztosítással foglalkozó intézetek összes combinatiói nyugszanak. — A másik kérdésre azt feleli a statistika, hogy igen is az élettartam meghosszabbítása az emberektől, a társadalomtól függ. Mert az elhalálozások bár különféle okokban találják alapjo- kat, a statistika adatai mégis azt bizonyítják, hogy ezen okok megváltoztatása többnyire eszközölhető a társadalom által, tehát kedvezőbb viszonyok elérése lehetséges, mit főleg a civilisatio terjedése bizonyít, mint amely a halálozások számára igen apasztólag hat ki. * Félreértések kikerülése végett azonban itt is ki kell jelentenünk, mint azt már ezen czikksorozat elején tettük, hogy a statistika törvényei nem vonatkozhatnak egyes emberre, hanem csak az egyesekből képezett átlagot, az u. n. átlagos embert (Mittelmensch) illetik; — tehát az elhalálozás napját sem lehet minden egyesre külön kiszámitani, de igen is ama csodaszerü rendet, mely népek és nemzetek korosztályainak elhalálozásánál magát állandó szabályossággal megvalósítja, a statistika a legmegdönthetetlenebb bizonyitékokkal, számadatokkal igazolja és mutatja ki. Az elhalálozások ezen rendje igazolja, hogy az elhalálozási viszonyok az államok műveltségi állapotaihoz képest különbözők, és az kétségtelen, hogy: „ A rendesen és folyton mutatkozó magas halandóság, főleg annak fokozatos emelkedése culturhanyatlásnak, vagy legalább is sajnos elmaradásnak, a mérsékelt arány ellenben, főleg annak folytonos javulása culturhaladásnak csalhatatlan jelzője.“ (Dr. Kőnek.) Hogy a halálozás arányait közelebbről méltathassuk, tegyünk egy kis össehasonlitást Europa államainak e viszonya tekintetében. — Egy halálozás esik Brachelly legújabb kimutatásai szerint: Norvégiában 58.5 emberre Poroszországban 34.j emberre Dániában 55.9 Y) Olaszországban 33.0 » Nagybritanniáb. 48.* rt Német birodalom. 32.7 r) Belgiumban 42.9 Y) Ausztriában 30.0 n Francziaországb. 38.9 >5 Magyarországban 28.j9 Y) Helvetiában 36.8 n Oroszországban 27.0 n Német-Alföldön 35.4 r> Hevesmegyében 26.7 emberre. Vagy százalékokban kifejezve, mig Európában átlagosan 100 emberre 2.5 °/0 elhalálozás esik, addig Magyarországban 3.6%> sőt Hevesmegyében 3.7 %, — más szóval, mig Európában 10,000 emberből meghal egy évben átlag 250. — Magyarországon 360, — sőt Hevesmegyében 370, vagyis 110, illetőleg 120 emberrel több, mint átlag Európában. Miután itt kétségbevonhatatlan tények beszélnek, miután a statistika által kiemelt adatok ujjal mutatnak azon okokra, melyek a népesedés ezen kedvezőtlen alakulatát szülik, s mivel, mint mondtuk kedvezőtlen viszonyaink megváltoztatása igen nagy, sőt talán legnagyobb részben tőlünk függ: komoly intelmül szolgáljon ez főleg az intéző köröknek, hogy e viszony javítására minden törvényes eszközzel törekedjenek, és oda hassanak, hogy ezen, a műveltebb államokkal szemben oly rendkiviil kedvezőtlen viszony lehetőleg kedvezővé változtattassék. Hogy melyek az erre hivatott körök, és mely eszközök állanának e tekintetben rendelkezésökre, azt az egészségügyet szabályozó 1876. 14 t. ez. világosan előírja. (Folyt, köv.) Dr. Sz. H. A hevesmegyei 1848/í>-iki honvédek egylete választmányának Egerben 1879. augusztus hó 6-án tartott ülésének jegyzőkönyvi kivonata. Az egylet pénztárának gyarapítására f. é. szeptember hó 7-én, vagy ha az-nap kedvező idő nem lenne, szeptember hó 8-án az érseki kertben egy nyári mulatság tartása határoztatott. — Romatka Lajos honvéd bajtárs bizonyitványai, egyéb az országos menházbai felvételhez megkivántató okmányokkal, a honvéd men- ház bizottságához fel küldetni határoztattak. — Potyoró Gábor volt egyleti jegyző ellen, a nála jogtalanul visszatartott egyleti irományok átvétele tekintetéből Horváth József ügyvéd úr s bajtárs felkéretni határoztatott a törvény rendes utjáni kereset megindítására. — Schmigh Lajos 1848/9-iki honvéd felmutatott bizonyítványa alapján igazoltatott. — Bistey (Sperling) Ede bajtársnak kérvényére, igazolási jegye másolatban kiadatni határoztatott. — F. évi augusztus hó 24 én, mint Kossuth Lajos hazánk nagy fia s az 1848/9-iki honvédség alakítójának névünnepe előestéjén egy társas összejövetel iránti inditvány élénk helyesléssel fogadtatván, annak szervezése egy rendező bizottságra bízatott. — Takács János bajtárs a nála lévő zászló tartó vállszíj s fátyoloknak az egyleti elnök kezeihez leendő átadására felhivatott. — Szokoly Márton bajtárs, választmányi tagul lett megválasztásának emlékéül az egylet pénztárának gyarapítására 5 frtot ajánlván fel, ez ajánlata lelkes éljenzései fogadtatott, s pénztárnok az 5 frt adomány átvételére utasit- tatott. — Jegyzetté: Herczeg Ignácz, honv. egyl. jegyző. Heti szemle. Az uralkodó esemény Andrássy gróf visszavonulása. Ezt mint hírt a múlt hét meg nem erősítette ugyan, de meg sem is czáfolta: sőt a kormánypárti lapoknak maguknak legutóbbi számai is con- cedálják már, hogy „van a dologban valami.“ Úgy látszik tehát, a válság csakugyan eltagadhatatlanúl fenforog; de a részletekről valamint a kimenetelről még nem lehet tudni semmi biztosat. Hírlapjaink csak találgatják: mi lehetett oka a gróf lépésének, ki fog utána jönni, mi hutással lesz a minister-változás a birodalom jövendő politicájára, mit lesz teendő, micsoda magatartást fog követni ezentúl gr. Andrássy sat. hozván mindezekről hosszú vezérczikke- ket, interpretatiókat s elmefuttatásokat azok gyönyörűségére, akik nem sajnálják az efféle lectureökre vesztegetni drága idejüket. — A sivár hangzavarból csak annyi látszik bizonyosnak, hogy a grófot sem nem a hadügyminister, sem nem a csehek buktatták meg, hanem ö önkényt kérte fölmentetését: nem bukásról hanem csak egyszerű visszalépésről lehet tehát szó; — továbbá hogy a gróf visz- szalépése semmi rendszerváltozást nem vonand, legalább még egyelőre maga után. E körülmény pedig, ha úgy van, szerintünk igen problematicussá teszi a hazai ellenzék örömének jogosúltságát, de opportunitását is a crisis felett, tekintve különösen hogy az a kis
