Eger - hetilap, 1879
1879-08-07 / 32. szám
XVIII. éY-fölyam. 32. szám. 1879. augusztus 7-éu. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 „ Egy hónapra. — 45 „ Egyes szám . — 12 „ EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyeeumi uyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 írt 30 kr. Labyrinth és Ariadne-fonal. (—y —ó) Földművelésünk parlagon, iparunk tengődik, kereskedelmünk pang; ára semminek, magas munkabér, tömérdek tétlen, holt vagy nem eléggé productiv töke és mégis drága hitel, óriási risico, semmi vállalkozói kedv és ösztön, a birtok és hiteibiztonság ugyancsak gyönge lábon, nagy adó, még nagyobb adóhátralék — : ime anyagi viszonyaink, közgazdászati helyzetünk photopraphiája. Szomorú, leverő, sötét egy kép, melyhez fogható talán alig van a föld kerekén. Kivált ha elgondoljuk : meddig kell még e nyomasztó, abnor- mi8 helyzetben sínylődnünk, mikor lábalunk ki annak végzetes hínárjából, melybe oly mélységesen bele vagyunk süppedve? Pedig ki kell lábalnunk és pedig mihamarabb. Mozognunk, tennünk kell, hozzá kell látnunk mentői elébb, különben nyakunkra nő a vész, összecsap fejünk felett a romlás és pusztulás, — előbb az anyagi azután a morális, — és elöob, mintsem gondolnék, csakugyan rákezdi a világ sirnnk felett amint Petőfi megmondta: „Élt egy nép a Tisza táján!“ ............ Ten nünk, mozognunk kell tehát mentői előbb és okvetetle- nül — : ezt kiváltja a magunk jobbvolta, ezt kívánja lelkiismeretünk megnyugtatása; mert ne tagadjuk, közgazdasági nyomorúságunknak háromnegyedrészben magunk vagyunk az okai. De hát hogyan és mit tennünk? Mi úton és mi módon kerülhetni meg a bajt, hogyan bontakozhatni ki a hálóból, melybe balvégzetünk és a magunk gyámoltalansága belesodort? — Ez a kérdések- kérdése. Sezaz a probléma, melyet fent labyrinthnek czimeztünk. Összes termelési-ágaink között kétségkívül földművelésünk s mezei iparunk az, mely legmélyebben van lesújtva. Ezt hangosan hirdeti s eltagagadhatatlanúl bizonyítja a hivatalos lapnak naponkinti rengeteg sok árverési hirdetménye, bizonyítja az ingatlan birtok bámulatos értékcsökkenése, mely nálunk újabban acut jelleggel lépett fel, bizonyítja az a nyomott hangulat, az a nehéz csöud, mely országunk felett ül; — megannyi szomorú omen arra nézve, hogy, ha igy marad, ma holnap lehetetlen lesz Magyarországon, a par-excel- lence agricol államban, földműveléssel foglalkozni. Már pedig ismeri kiki a földművelés közgazdászati fontosságát s magas jelentőségét. Tudja kiki, hogy a földművelés és mezei ipar a szivére az egész közgazdasági organismusnak, — az a kerék, mely minden egyéb közgazdászati műszert és életerőt mozgásba s tevékenységbe hoz, az a tengely, mely körül müipar, kereskedelem, szellemi életmozgalom, nemzeti jólét, életkedv és életerő forog és megfordul. Egy jó termést, gazdag aratást nem ütegére z e az egész közület? És mit bizouyit a földművelés és mezei ipar ezeu magas jelentőségénél egyebet az az általános ösztönsze- rü vágy és törekvés ingatlaoságnak, külöuösen pedig földbirtoknak szerzése és bírása után, melyet a mindennapi életből ismerünk? — Ahol a földművelés és mezei ipar virágzó állapotban vau: ott virágzik a nemzeti életnek minden ága és iránylata; mig az olyan nemzet, melynek földművelése visszás viszonyokat tüntet fel: beteg s belfelé tehetetlen, gyámoltalan, külfelé nyomatéktalau. Történet és tapasztalás tauusitja. hogy azok a nemzetek voltak mindig a leggazdagabbak és leghatalmasabbak, melyek virágzó földművelésnek örvendettek, egészséges földiparra támaszkodhattak. — Tér mészetesen : — mert minden termelési ágak között a földművelés az, mely nemcsak uj értékeket, hanem (bizonyos értelemben) új anyagot is hoz létre; a földművelés ressortjába vág épen azon anyagok és értékek előállítása, melyek első szükségleti czikkeket képeznek, melyek nélkül az ember absolute nem existálhat s el nem lehet, (ipar és kereskedelem már nem annyira az absolut existentiának mint inkább a civilisationak állnak szolgálatában). A földművelés és mezei ipar tehát az, melyből az egyes ember úgy mint az egész nemzet idönkint mintegy uj erőt merit, s életnedveit és erejit mintegy felfrissíti s megedzi — s talán épen ez eszme képezi titkos értelmét az Antaeusról szóló mytho8nak is, a mint az az ó világ költői lelkében megfogamzott. Már ha a földművelésnek ily messzevivö s átható hordereje van; nálunk pedig épen a földművelés az termelési ágaink közt, mely a leggyöngébb lábon áll s a legmiserabilisebb helyzetben sínylődik: — önkényt diktálja magát, hogy tehát e z e n oldalról kell megragadni a bajt, innen kell kiindulni s kezdeni a gyökeres és átható curát, — vagyis földművelésünket kell feisegélni, felemelni és virágzó állapotba juttatni, — a többi aztán megjön rövideden — csekély gyámolitással — magától. A kérdés tehát: hogyan bontakozhatunk ki közgazdászati nyomorúságunk- s zavarainkból? — egyenértelmü azzal: hogyan állíthatjuk talpra földművelésünket s mezei iparunkat? (Folyt, köv.) Hevesmegre népnevelési állapota 1878-ban. (Az alispáin jelentés szerint.) (Vége.) A hanyagul iskkolába járók büntetése. A mulasztási napló kivonata szerint volt mulasztó összesen 13,174 vagyis 48.91 százalék az iskolába járó gyermekek összes számából. Közülök megbüntettetett 974, vagyis 7.39 százalék a mulasztók összes számából, felmentetett 12,200 vagyis 92.61 százalék. Az 1876/7 évben a mulasztók összes száma csak 9014 volt, tehát 1877/s évben a mulasztók száma 4160-nal szaporodott, mely sajnos hátraesés oka a múlt évi gyakori esőzésekben és árvizekben keresendő. Az iskolából kilépett tanulók képzettsége. Az iskolából kilépett tanulók közöl 4392 jól tudott olvasni és Írni, 246-tal vagyis 5.93 százalékkal több, mint 1876/7-ben. A többi tantárgyakat ami illeti, a számtan, földrajz, nyelvtan és történelem iránt mindenütt nagy érdeklődéssel találkozunk a növendékeknél, a természetrajz és természettanban, valamint az alkotmánytanban csekélyebb a haladás. A tornászat kedvencz tanulmánya volna a növendékeknek , csak hogy az arra való készületek még a legtöbb iskolánál hiányzauak. Tanítók száma és rangfokozata. A tanítók összes száma volt 292, tehát 6-tal több, mint 1876/7-ben. Ezek közt volt képesített 239 (12-vel több, mint 1876/7-ben) nem képesített 53, (6- tal kevesebb mint 1876/7-ben) rendes tanító 238, (2-vel több mint 1976/7-ben), segéd 54 (4-e! több mint 1876/7-ben.) A tanitók összes számában foglaltatik a 25 alkalmazott tanítónő is, kik közöl 12 angolkisaszszony, 8 szürke nénike és 5 világi. Hány tanuló jut átlag egy-egy tanteremre és tanítóra. Egy-egy tanítóra átlagosan 92.23, s egy-egy tanteremre 82.58 tanuló jutott, mig 1876/7 ben egy-egy tanítóra 92.5, egy-egy tanteremre pedig 82.8 tanuló esett. E szerint tehát az arány az egy- egy tanitó és a számára jutott tanulók közt 0.27 8 az egy-egy tanteremre esett tanulók száma 1.22 százalékkal javult; azonban messze állunk még a törvény azon követelményének elérésétől, melynél fogva valamennyi tanköteles tartozik iskolába járni s egy-egy tanítóra és tanteremre csak 80 növendék jusson, mert hogy azt elérhessük, még 70 tanítót kellene alkalmazni, és még 48 tantermet épiteni.
