Eger - hetilap, 1879
1879-07-24 / 30. szám
234 Parent és Ducbatelet szerint, kik a dohány gyárakban beható vizsgálatokat eszközöltek, némely orvosok azon állítás a, hogy a dohánygyártás a közegészségre kártékony befolyással volna nem felel meg a valóságnak. Tény az, hogy a munkások a dohány kigőzölgéséhez hamar hozzá szoknak, és azok egyáltalában nincsenek más, és gyakoriabb betegségeknek alávetve, mint akármely munkás osztály. Az élettartam sincs leg- kevésbbé is koczkáztatva. — Thaikrak tapasztalatai, ép úgy Simeon és Halfort és az 1852 évben ezen czélból Berlinben gyülé- sezett közegészségi és rendőri orvosok bizottsága Duchatelet tapasztalataival mindenben megegyeznek. Közegészségi szempontból csak arra fordítandó tigyelem, hogy a dolgozó szobák jó ventilatio által mindig friss levegővel legyenek ellátva; továbbá, hogy a térnek megfelelöleg legyenek a muukások elosztva. A mi a 2-dik pontot illeti, hogy a dohány a fogyasztóra mily befolyású? — erre nézve a következőket kell felhoznom. A különféle befolyás meghatározásánál ezen körülmények jönnek tekintetbe: mily alakban fogyasztatik a dohány; továbbá annak nagyobb vagy kisebb bóditó ereje meiyik alakjában rejlik; azután némely mellék productum létrejötte annak fogyasztásánál; végre azon kártékony anyagok, melyekkel közvetve vagy közvetlen vegyittetik. A dohányzásnál mindenekelőtt azon kérdés merjíl föl: mily vegyi processus áll be? És itt azt találjuk, hogy a száraz dohány elégetésénél 19° ó—28% hamut hagy hátra, a többi rész viz alakban illan el. A hamu nagymennyiségű nátront, a dohányfüst olajat, vajsavat, ammoniakot, paraffint, szénsavat ammóniákhoz kötve, vizet, eczetsavat, végre nicotint tartalmaz. Melseus szerint 2'/g kilogr.-ban 30 gramm nicotin foglaltatik. A testbe felvett nicotin hatása nemcsak attól függ, hogy a dohány pipa- vagy szivar-alakban fogyasztatik-e, hanem nagyobbrészt attól is, vájjon a dohányzó hosszan vagy röviden azaz fölüle- tesen szokott-e dohányozni, a nikotin tartalmú nyálat kiköpi-e, vagy lenyeli? mely esetben megjegyzendő, hogy a dohányfüst belélek- zésénél annak 73_cla a tüdőben visszamaradván, nicotintartalma annyiban hozhat elé mérgezési tüneteket, a mennyiben ezen méreg nagyon gyors <n felszivódhatik. Hogy a testbe aránylagosan nagyobb mennyiségű nicotin vétetik föl, Morin észleletei igazolják, ki ezen anyagot a dohányzók beleiben találta. Vájjon Jolly azon adata, mely szerint azon dohányzó, ki 14 —16 font dohányt fogyaszt el évenkint, 300—400 gramm nicotint vesz fel magába : belyes-e? — még további észleleteknek marad fentartva. (Folytatása köv.) Heti szemle. Megint kisértett a héten a novi-bazári occupatio kérdése. S valóban katonai téreu felmerült számos apróbb incidensek mellett mozgósítási hirek is kezdtek keringeni, ami mind csak élesztette az általános aggodalmat, hogy csakugyan „lesz valami.“ — Többi közt a mi 60-ik számú sorezredünk tartalékosai közül is sokan megkapták a behívót. Azonban ez intézi, edésnek abban a körülményben hallottuk magyarázatát, hogy Boszniában az ezrednél igen sok a beteg; ezeket haza kell hozni s odalent tartalékosokkal pótolni s helyettesiteni. — S általában a kormánypárti lapok nagy betűkkel dementálnak minden invasionalis hirt, s nagyban carpal- ják az ellenzéki sajtót, hogy egész alaptalanul, hogy ne mondják: rosszlelküleg ilyesekkel rémitgetik a közönséget s háborítják a loy- alis polgárok nyugalmát. — E szerint tehát nem volna semmi a dologban; s egyele'öre nyugodtan alkatunk Novibazártól, — hacsak mindjárt a jövő hét nem hoz valami „meglepetést“, s ez csúffá nem teszi a kormánypárti urak optimismusát. A külpolitikában a héten a romániai zsidókérdés tolúlt előtérbe. Romániában nemcsakhogy igen el vau szaporodva a zsidóság, de zsebében tartja az ország területének és magának a lakosságnak is nagy részét. Az emancipatio tehát ott nem egyszerű political, hanem oly kérdés, melynek igen nagy horderejű társadalmi és nemzetgazdászati oldala és jelentősége is van egyszersmind. S ez az a körülmény, mely felette bonyolítja 8 nehezíti a kérdést, és egyenesen lehetetlenné teszi annak oly categoricus megoldását, amint azt a berlini szerződés előírja. S ez idézte elé a kormány- válságot is, melyről már a múlt héten említést tettünk, (s mely még eddig sincs elintézve,) mert a berlini szerződésnek megfelelni törekvő kormánynak szükségkép meghasonlásba kelle jönnie a nem zeti érdekek álláspontján álló kamarákkal; s ez hozta létre az ellentétet Románia s a külhatal nasságok között is, mert az utóbbiak — a románok minden debattja, emlékirata s jegyzéke daczára — csak sürgetik ama kötelezettségek teljesítését, melyeket Románia akkor, midőn helye lett volna a méltányosabb megalkuvásnak, e helyett egészen föltétlenül, pure et simple elvállalt. A helyzet ép oly kéuyes, amily érdekes, annyival inkább, mert miután Románia függetlenségéuek nemzetközi elismertetése az emancipatió- hoz van a berlini szerződésben mint föltételhez kötve: tulajdoukép a fejedelemség nemzetközi jogállása is kérdésben forog. A Balkán-félszigeten a helyzet lényegileg változatlan. A nemzetiségi hullámzások s torzsonkodások egyrészt, s az eszeveszett in- triguák a palotában másrészt tartanak egyre. Ez utóbbiakat illetőleg most ismét Khaireddin a helyzet ura, s Midhát basa visszahívásáról is volt már szó a napokban, ami szerencsés fordulatot jelezne a birodalom szomorú sorsában, de ki tudja meddig tart ez a politikai áramlat ? — A török-görög határon Janina birtokáért foly a két ország közt a versengés, melynek legújabb stádiuma úgy látszik a görög minisztérium megbukása lesz. — A kelet-ru- méliai rendezkedések köréből fontos hirt hozott egy 18-iki bécsi távsürgöny: azt. t. i. hogy az európai comissio pontosan meghatározta hatáskörét, kimondván, hogy „többségének“ határozata csak a tanács erejével fog birni —, ellenben „egyhangú“ határozata kötelező lesz Alekko pasára illetőleg a fökormányzóra nézve. — Sándor fejedelem a napokban kapta meg a felavató beratot, s 19-én nevezte ki minisztériumát, mely áll az eddigi tudósítások szerint Burmoff elnökből, aki egyszersmind a belügyi és közoktatási tarezakat is kezeli, és Balabanoff hadügyminiszterből. E két urnák amint mondják csak a neve orosz, különben jó con- servativ, berlini szerzödés-hü bolgár mindakettö. — Az egyptomi kérdés, az angol és franczia diplomatia fenyegető magatartásával együtt, még eddig a régiben van. Németországban most a culturharcz közeli befejezése 8 a berlini udvar és a római curia közötti közeledés és élénkebb diploma- tiai érintkezés képezi a napi beszéd tárgyát. — Francziaország bel- ügyeivel foglalkozik, s ami a mai világban hallatlan valami, — az ipar adónak valami 25 millió frankkal való leszállításán jártatja eszét, s nem sokat törődik bonapartistáinak machinatióival, kik f. hó 19-én csakugyan Jeromos hget proclamálták a Napoleon-család fejévé s elhatározták, hogy ragaszkodni fognak a népre való hivatkozás elvéhez. — Anglia pedig úgy látszik mégis majd csak készen iesz már zulujaival; Wolseley főparancsnok ugyanis jelenti már Fokvárosból, hogy Cetewayo szarvasmarhát s elefánt agyarakat küldött az angol táborba meghódolása jeléül, s igy valósziuiileg rövid idő alatt szent lesz a béke közöttük. T -A. IE3 C Z Fr . . . . Piroska emlékkönyvébe. Te még oly gyönge, oly ifjú virág vagy Mint tavaszszal az első ibolya, S már sziveket gyújt piczi, piros ajkad Angyaloktól nyert égi mosolya. Még alig jöttél esillagúl egünkre, És szépséged már oly messze ragyog, Boldog az, kire fény-pillantásod száll, S hogy rólad daliok, én is az vagyok. Ajkad zenéje szép kis csalogányunk Betölti keblünk minden óhaját: Mert mig gyönyörben ringatja a lelket, Eloltja a szív titkos bánatát. Bűvös szemednek „nefelejts“-virága Nemes, htt szived kertjében terem, Arany-hajadra lelked fénye szállá, Mely külsőleg is tündérré teszen. Tiszta lelked egy hófehér galamb, mely Fenn, magasan, a felhőkkel repül, Szived egy nyiló, piros rózsabimbó, Melyen a jóság mézharmata ül. Ennyi szépséggel ne szeress halandót, Nincs köztük, a ki méltó tehozzád, Szerelmeddel: e rózsa-koszorúval Öleld forrón át édes, szép hazád! K a party Dezső.
