Eger - hetilap, 1879

1879-07-24 / 30. szám

235 Az asphalton. — Divatszerü fecsegés. — Asphalt! milyen édes bűvös hangzású szó. Benne foglaltatik a nagyvárosiasság fogalma, a flanirozáa minden kéje, a bámulás és bámultatás mennyei gyönyöre. Asphalt! a nők vágyainak utópiája, gavallérok és firtlik „Ígéret földe“, zsebmetszök Bakonyja és sem­mit nem tevő járdataposók éjjeli, nappali quártélya. — Emlékosz­lopot a derék Mac Adamnak, ki feltalált, — nagyobbat mint a Petőfié! Ez csak verseket irt, mig te emberekké, született salonfi- akká és hölgyekké tetted azon város lakóit, hová lángelméd talál­mánya utat tört magának. Asphalt! Nem remegve óhajtott sejtelem, nem titkos vágya­kozások tárgya, nem álom többé. A „Neuchatel limited asphalt company“, egy csomó rongyos olasz és gróf Csáky Tivadar úr ke­gyelméből ott nyújtózkodik végig a lyeeumtól kezdve egész fel a megyeházáig, s a hegyek mögé alkonyuló nap szeszélyes árnyakat vet sötétes alapszínű felületére. Itt hemzseg, tolong most Dobó hősi városának egész szép és nem szép, előkelő, proletár és „félu- világa. A hölgyek egész deliceszel vontatják végig a szivárvány minden színeiben ragyogó ruháik uszályát a sima talajon, s boldog mosolylyal sóhajtják: „Á ! mennyivel elegánsabb itt a por is mint a — kacsaparton!“ Katonatisztek vigabban csörgetik kardjaikat, s megállva az asphalt kellő közepén diskurál ak : „Az asphalton sokkal jobb mint az uj casinó meleg termeiben, itt az egész vilá­got lehet látni.“ Kikent mesterlegények infámis illatú „czigáróik- kal“ sétálnak le s fel „karazérozva“ a tenyeres talpas tulipiros ro- kolyás Jutkákat; úgy találják jobb az „asfaltyin“ égni fényes délbe mint az érsek kert árnyas fái alatt htiselni, mert oda járni nem „divat.“ Ott vonulnak méltóságteljes lépésekben a fehér taláros, fe­kete skapulárés papok, Magyarorhon leghazafiasabb, leggavallérabb rendének tagjai, a mi „czisztereink“ ; jól esik nekik is végigsiklani á finom talajon. Amoda dandyk sétifikálnak, nagyúri nonchalance- szal korcsolyázva végig a tükörsima járda felületén, némelyik mo­noelit is visel, s ki van keményítve, nyalva és vasalva mint egy divatraktár kirakata, selypeg, „r“-rezik s minden harmadik szava Budapest, tudtára akarja adni öt bámuló kisvárosi pajtásainak, hogy előtte már nem terra incognita ez a sima talaj, s hogy eleget leb­zselt a váczi utcza ashpaltján a Korona kávébáz ajtajában, sőt holmi „Nők az alkotmányban“-beli „Bácfalvynék“ estélyein quad- rilleokat is rendezett. Pajtásai nem tudják, hogy Bánfalvynénak nem adják vissza vizitjeit a „societás“-ban, s úgy bámulják itt monoclis Adonisunkat mint holmi apró Károlyi Pistát. Diszhölgyek selyem uszályaikkal bámultatják magukat a proletár és nem proletár kö­zönséggel, Dobó hősi városának jelenlegi és jövendő bálkirálynöi suhognak, lejtenek, tipegnek tova, az utóbbiak még rövid ruhács­kákban, mely a térden felül megkötött, áttört harisnyát és fodros inexpressiblet is látni engedi. „Kár hogy nem megfordítva van,“ só­hajtoznak a dandyk, „ha a jelenlegi bálkirálynök costumiroznák igy magukat, még többen járnánk az asphalton.“ Asphalt, asphalt! mindenki csak ide tódul; aztán leszáll a hüs alkony, megerednek a discursusok, egy-egy kis ártatlan pletyka egy G.-röl, aki olyan borzos hajat visel, X-néröl, a kit a férje úgy őriz mint egy törökuőt, XX. hadnagyról aki házasodik, stb. stb. in infinitum, mig csak a nap le nem megy, s a lámpák világa föl­nem gyullad a káptalan-utczán. Mily kár hogy nem gáz, azt hin­nénk nem is itt, de Párisban a Boulevard des Italiensen sétáltunk. Mindenki meg van elégedve, eleget láttak és eleget láttattak, elég­gé megrostálták egymás toilettejeit, megjegyezték : ki kinek udva­rol és melyik hölgy melyik lovagra pillantott, legédesebhen, s azt tapasztalták, hogy a sima asphalton talán még jobban esik egy kis causerie — vulgó pletyka, — mint a kávé mellett vagy az érsek­kerti gesztenyefak alatt. Tehát „Vive for ever Asphalt!“ kiáltám egész lelkesülten midőn befordultam a zsidó utczäba, hogy haza vigyem jól lakott szemeimet, üres gyomromat és fáradt lábaimat. Anf/e Pifou. □ Az udvar gyásza. Mária Terézia hgnö, III. Károly Ferdi- nánd parmai herczeg özvegye, néh. Viktor Emanuel leánya s nö- ria-Anna özvegy császárnénak, elhúnyt 76 éves korában. □ Gyászhir. Megilletödéssel olvastuk a következő gyászje­lentést : Brezovay László maga, s gyermekei: László, Ilona és Esz­ter nevében, mélyen megszomorodott szívvel jelenti, feledhetetlen s forrón szeretett nejének, illetőleg édes anyjoknak született bo- csári Mocsáry Ilonának, hosszú betegeskedés után f. é. julius­hó 19-én, élte 42-ik, boldog házassága 19-ik évében történt gyászos elhunytál. A boldogult bűit tetemei kedden, juliushó 22 én, délután l'/j órakor, az eger-farmosi sirkertben fognak végnyugalomra he­lyeztetni. Áldás és béke poraira! O Személyzeti. Dr. Úry József köz- és váltó ügyvéd a szathmári püspökség uradalmi ügyészévé neveztetett ki. □ A kegyes tanitórend f. hó 18-án tartott közgyűlésén ed­digi tartományi titkárát Kalmár Endrét választotta provin­ciálisává. — Beküldetett. — A cziszterczi rendűek egyeteme által e na­pokban választott s a veszprémi püspök-, mint kir. biztos áital — hir szerint — f. hó 20-án a kormányhoz terjesztett apátjelöltek ki­nevezése élénk érdeklődés tárgyát képezi ez idő szerint varosunk­ban is, még pedig annyival inkább, mert a praesentáltak közül ketten már évtizedek óta városunkban laknak s a czi sztercziek szer­zetének úgyszólván legtudósabb és legérdemesebb tagjai. Az egyik Szvorényi József, városunk köz tisztelet és szeretetetben álló lakosa, a rend egri társházának perjele, fögymuásiumi igazgató, a magyar tudományos akadémia, a magyar törté­nelmi- és természettudományi társulat tagja, kinek lmgy egyebe­ket mellőzzünk, anyanyelvűnk körül szerzett érdemei sokkal isme­retesebbek , hogysem e téren országszerte ismert és ünnepelt nevéről csak egy szóval is többet kellene szólanunk, — a másik: Horváth Zsigmond, fögymnásiumunk veterán tanára s több természettudományi társulat tagja, ki tudományossága s az ifjúság nevelése körül szerzett érdemei által nemcsak városunknak vivta ki szeretetét, hanem hazai tudósaink közt is elsőrendű helyet biz­tosított magának. Ily két férfiú mellett terjesztetett fel az apátjelöl­tek sorábau első helyre Supka Jeromos elöszállási lelkész. — Azt hiszszük, a kormánynak a jelen körülmények közt csaknem lehetetlen más jelöltet támogatnia, mint országos nevű Szvorényi József tudósunkat, annál is inkább, mert Hor­váth Zsigmond, — mint halljuk, — nem szívesen hagyná itt ked­ves museumát, melyet úgyszólván, ö alapított s hol oly számosán tanulták meg öt őszintén becsülni, szeretni. Q A megye-bizottsági gyűlésből. Hevesmegye f. hó 13 és kö­vetkező napjain lefolyt évnegyede« bizottsági közgyűlése meglehe­tős néptelen volt. Kiemelkedőbb mozzanataként fölemlíthetjük azon határozatot, mely a főispán kezdeményezésére b. Wenckheim Béla emlékezetét jegyzőkönyvbe rendeli igtattatni, s a boldogúlt testvé­reihez Zalár József remek tollából folyó következő részvét ira­tot rendeli intéztetni: „Méltóságos urak! Megyénk főispánja a mai közgyűlésünket megnyitó beszédében mindnyájunk érzelmét kifejező meghatottsággal emlékezett meg a haza legközelebb elhúnyt halott­járól b. Wenkbeim Béláról s mi ezen megemlékezés folytán mély megilletödéssel s jeles tulajdonságait ünneplő kegyelettel ig- tattuk jegyzőkönyvbe annak emlékezetét, ki mint hazafi és polgár, mint ember és férfiú s a lovagiasság példányképe, mig élt mind­nyájunk szeretete s tiszteletének tárgya volt, most pedig a nemzet megsiratott halottja. — Fogadják Méltóságtok, mint a diesöült test­vérei őszinte részvétünket azon mély családi gyászhoz, mely a meg- boldogúlt egész rokonságát érte, s melyben külsőleg is ép úgy osz­tozni fog az ország minden törvényhatósága, mint belsőleg osztozik abban minden hazafi szív. Kelt stb. — Ugyané közgyűlés tudomá- súl vévén Deák Ferenez megrendelt arczképének elkészültét Sa- jósy Alajos műtermében, az igen jól sikerült müdarab ünnepélyes leleplezésére a jövő közgyűlés első napját tűzte ki, s az alkalmi be­széd tartásával Zalár József főjegyzőt bízta meg.—Érdekesebb vita e gyűlésen csupán a detk-Iudasi megyei út kérdésénél merült fel, hol az új út kiépítése, melyet Beökönyi Viktor áldozat készsége is támogatott és a régi út fentartása két ellenséges táborrá szakitá a csekély számú bizottsági tagokat, mig végre is az erv- harcz a régi út pártolóinak győzelmével végződött. O Levél a zuluk földéről. Városunk dicsekedhetik, hogy még a Zuiu-harcztérröl is bir tudósítóval. Tajthy Janos úrtól, ki pár hó­val ezelőtt távozott körünkbül, most érkezett egy levél junius 24-éröl Fokvárosból egy itteni barátjához. Utazó honfitársunk má­jus 27-én Londonból kiindúlva, csaknem folytonos viharok közt, melyek az utasok legnagyobb részét tengeri betegségbe ejték, csak junius 23-án érkezett meg a Fokföldre, hol a politikai helyzetet a régiben találta. — A zuluk, mint Írja, még mindig erősen tartják magukat; a fejedelem saját lakását s a nép cráljait fölégetvén, az őserdőkből és sivatagokból inditá meg új erővel az angolok elleni barezot, — s bár az angolok több nyertes csatán, melyek egyikén Cetewáyó testvérbátyja is elesett, számos cráljait elfoglalók a kaf- fereknek; a béké szerinte még nem valószínű.* *) Levélírónk kiilön­*) Újabb táviratok szerint azóta a helyzet változott. *

Next

/
Thumbnails
Contents