Eger - hetilap, 1879
1879-07-03 / 27. szám
212 Az idöjóslásról. *A jövő fátyolát fellebbenteni s titkaiba behatolni minden időben az ember egyik legfőbb vágya s törekvése volt, melyet épeu úgy feltalálunk Julianus és Heliogabalus szörnyű emberáldozataiban mint Margit azon naiv, költői cselekedetében, midőn a pipitért téphetve kérdi — szereti-e Faustja. Innen van az a fontos szerep, melyet a jósok és jövendő- mondók a régieknél játszottak. Xenophanes, Epicurus, Aristoteles sat. ugyan már az ó-korban kétkedtek a jövendölés lehetőségében s felszólaltak azon balga hit ellen, mintha léteznének az istenek oly kegyeltjei, kik nemcsak a jövendő eseményeket előrelátni képesek, de még az istenek akaratját is tudják, e tévhitet mégis csak az újabb kor felvilágosúltsága volt képes háttérbe szorítani, s ma már civilizált ember nem sokat fog adni a régiek pyro-, aero-, hydro-, chiro- és, ki tudná elsorolni, még miféle mantiájára; jóllehet az u. n. fölvilágosodott emberek között még ma is találkozik egy-egy Saul, ki tudvalevőleg a jövendömondókat és jelfejtöket száműzte birodalmából s utójára maga is a hires endori boszorkány, azon kor Lenormandjához fordult, hogy jövendő sorsáról felvilágosítást nyerjen tőle. Azonban messze vezetne, ha a jövendölés mesterségéről, an- uak fajai-, elterjedése- s a többiről akarnánk szólni, s azért csak azon tárgyhoz tartjuk magunkat, melyet a czikktink fölé irt czím- ben jeleztünk. Hogy az idöjóslás is, az ős időktől fogva napjainkig, mily fontos szerepet játszott az egyes népeknél, ez a történetből eléggé ismeretes. S ezen nincs mit csodálkoznunk; mert az emberek előtt a régi időkben sem lehetett közömbös tudni, vájjon valamely küszöbön álló ütközet vagy diadalmi ünnepély alkalmára mily magatartást szándékozik követni a nem mindig kegyes ég, s azért minden ilyen és ezekhez hasonló fontos alkalommal nem mulasztották el a mágusokat vagy augurokat, kik — mint ők magok álliták — az istenek akaratja- és a mennybéli viszonyokról mindenkor a kellő tájékozottsággal bírtak, az istenek legközönségesebb kedvtöltése-, azoknak időjárási tervezgetéseiröl is megkérdezni. Az ilyen időjósok tehát annak idejében a legfontosabb s legbefolyásosabb emberek közé tartoztak az államban. Az idöjóslás azonban nemcsak a régi korban dívott; feltaláljuk azt minden időben s így napjainkban is, kivált a gazdaközönség körében. S ezen nem fogunk megütközni; mert mindnyájan tudjuk, hogy meuuyire függ a gazdálkodás sikere az időjárás esélyeitől. Gazdáink — még az értelmesebbek is — hitelt adnak a mindenféle idöjóslatoknak, melyekből aztán korai vagy késői tavaszra, bő vagy silány termésre, egészséges vagy járványos időjárásra következtetnek. A százéves naptár jövendölései s Herschel idöjóslata a müveit közönség számára készült naptárakból ma sem maradhatnak ki; mi onnan van, mert számosán még mindig azon balve- leményben vannak, hogy ezek a jóslatok az uralkodó planétáknak földünkre való befolyására vannak alapítva. Azonban értelmes olvasóink előtt nem szükséges bizonyítgatni az uralkodó planétákban való hit téves voltát s hogy igy ezen jóslatokra nincs mit épite- nünk. Csak az a valószínű, hogy a holdnak van befolyása földünk légkörére; mert ha a tengereken apályt és dagályt képes előidézni, a sokkal könnyebb fajsúlyú levegőre is hatással lehet, s tudvalevőleg az időjárás főképen a légáramlástól függ. De ha az afféle időjósló példabeszédek mint „Ha fénylik Vincze, megtelik a pincze,“ vagy „Ha Pál fordúl köddel, ember meghal döggel“ stb. mennél kevesebb támpontot nyújtanak arra, hogy azokból a jövőben beálló időjárásra lehetne következtetni, annál gazdagabb a természet az oly jelenségekben, melyeknél fogva a szorgos figyelő, kivált, ba megfigyeléseiben fogékony 8 gyakorlott szemre támaszkodbatik, a legtöbb esetben tévedés nélkül fogja a legközelebb várható időváltozást meghatározhatni. S tekintve az ily- féle természeti okokon sarkaló idöjóslás fontosságát a gazdálkodó közönségre, ezen természeti tünemények- s a tapasztalás által hoz- zájok kötött jóslatokkal kívánunk e lapok hasábjain, habár röviden is, foglalkozni. (Vége köv.) UIHi: '"Ü" 2ÚZÉZB* Az egri hath, fögymnasiumban juu. 29-én tartatott meg a zárünnepély. A regg. 8 órai hálaadó istentisztelet végével a nagyszámú vendégközönség az intézet tágas rajztermében gyűlt össze, hol az ünnepély az ifjak énekkarának szabatos közreműködése mellett, a következő rendben folyt le. 1. Értekező beszéd: „Az anyai első nevelésről,“ tartotta az intézet városunkban általánosan I tisztelt s országszerte ismert jeles igazgatója főt. Szvoréuyi József úr. Ezen a szülőkre nézve fölötte tanulságos értekezést, mely folytatása a tavali zárünnepélyen tartott nevelészeti beszédnek, a közönség ez alkalommal is nagy tetszéssel fogadta. 2. Jelentés az intézet ez évi állapotairól, előterjesztette nt. Ma jer Alberik fö- gymn. ny. r. tanár s tanárszéki jegyző. 3. Az új ösztöndíjasok s i jutalmazottak neveinek kihirdetése s a jutalmak kiosztása. Á kitüntetett ifjak — mint gondolható — a jutalmakon felül a jelentékeny részben szülőkből álló vendégközönség éljenzéseiben is részesültek. Szolgáljon ez nekik buzoításúl a további előmenetelre . — Evvel e lélekemelő ünnepély véget érvén, a tanulú ifjak illető osztályaikban gyűltek össze, hol nekik a fögynasium értesítője az 1878—79. tanévről s tanodái bizonyítványaik kézbesítettek. — Az „Értesítő“ két igen becses értekezést foglal magában 1. „Az Optimismus bírálata“ czimiit Dr. Maczke Valértől és 2. „A természetben működő erők egységéről“ Horváth Zsigmondtól: továbbá igen becses adatokat találunk benne az egri fögymnasium 1878-iki észleletéiből s végül élőnkbe tárja az intézet állapotrajzát is az 1878—79. tanévről. Ebből kiemeljük, hogy ezen intézetnél az említett tanévben az igazgatón kívül, ki egyszersmind a rendház főnöke, 15 tanár és 5 tanító foglalkozott; a tanulók száma a beiratáskor 483-ra rúgott, kikből évközben 56 elmaradt, úgy hogy az év végén 427 volt, ezekből helybeli 156. A bárminő javadalomban részesült tanulók száma 165; az élvezett pénzbeli javadalmak összege: 4782 frt 42 kr. és 44 db. arany. A fögynm. 4 felső osztályának tanulói közül alakúit „Öuképzö egylet“ működését a lefolyt tanévben is szép siker koronázta, az „Ifjúsági könyvtár“ pedig, mely a szegényebb tanulóknak tan- és segédkönyveket is szolgáltat évi használatra, 153 munkával 183 kötetben gyarapodott, úgy hogy jelen állása 1920 munka 3449 kötetben. Azonfelül a szertári növekedés is tetemes. A derék czister- czi rend egri főgymnasiumában tehát bő alkalom kínálkozik inainknak a kiképzésre; azért mindenkinek méltán fel fog tűnni a tanulók érdemosztályzarában a sok élt. (elégtelen). E szerint 427 tanuló közül, azon 24-nek kivételével, kik egy tanulmányból kapván ,elégtelen' jegyet, javító vizsgálatra bocsájtatnak, 60-an lesznek kénytelenek osztályukat ismételni, tehát minden 7-ik, sőt ba tekintetbe veszszük, hogy a 8-ik osztályban csak 1 bukott meg, minden 6-ik; az egyes tantárgyakra osztva pedig 205 ,elégtelen' tégy fordúl elő az osztályzatban, melyekből legtöbb, 81 a latin nyelvre esik. Nem tudjuk, vájjon a tanárok szigorának, vagy a tehetség és szorgalom hiányának kell-e tulajdonitani ezen sok szülőre nézve megszomoritó eredményt ? Az elsőt csak helyeselni tudnók, s valóban fájlalnék az utóbbit. * Az egri önkéntes tűzoltó-egylet múlt hó 29-én d. e. 10 órakor, a város közháza előtti téren, nagy közönség előtt tartotta meg évi szokásos diszgjakorlafat, mely, tekintve a támadás gyorsaságát, a tüzoltószerekkel való ügyes bánást s azon könnyedséget, mely- lyel az egyesek a gyakorlat nehezebb részeit is megoidák, mindenkit kielégített. E szép sikert mig egyrészről derék tűzoltóink buzgalmának kell tulajdonitanunk, másrészről nem tagadhatjuk meg elismerésünket az egylet főparancsnoka- Kempelen Béla úrtól azon ügyszeretete- s fáradhatatlan tevékenységéért, melyet az egylet körül tanúsít. Az egylet javára az érsek-kertben rendezett, bazárral egybekötött nyári mulatság d. u. 8 órakor vette kezdetét s minden várakozáson felül jól sikerült. Az e rendkívül látogatott 8 kedélyes mulatságon szerzett benyomásokat lapunk egyik munkatársa igy adja elő: „A különbeu is szép, árnyas park festői látványt nyújtott az utain sétáló tarka embercsoportokkal. A körönd utján haladva, szebbnél szebb, fürge árusnö k léptek elömbe, kedves mosoly kíséretében kinálgatva „portékáikat“, mi jobban hatott, mintha azt mondották volna: „Éltedet vagy pénzedet“; mert az „erős nem“ nem birván ellentállni a kérelmet kifejező ragyogó szemeknek, vásárolt derűre borúra, nem törődve a „krachcbal“, mely bökezüsé- göket fenyegette. „Angot mama“ e bájos leányai a zöld lombos bódékban is elővették egész szeretetreméltóságukat, hogy mentői több hasznot hajtsanak a jótékony czélnak, mit el is értek; mert a jövedelem felülhaladja az 1300 frtot. Régen tekintettek le a százados gesztenyefák koronái „Dobó Katicza“ ennyi sok szép utódjára, mint e napon. A lombsátrakban vagy a park sétányain ott láttuk a egylet javára buzgólkodni a Mészáros, Kiss nővéreket, Radeczky Antóniát, Fülöp Bertát, Gáspárdy Malvint, a Zöldessy nővéreket, Fekete Jánosné, Belánszky Mérné úrnőket, az egri díszes bölgyko- szorúból ott voltak még: Hartl Vilma, Tarnay Mariska, Syposs Ilona, a Gröber, Csernyus nővérek, Alexy Gabriella, Eisenmayer Emmi, Tormássy Eszter s még sok más. A négyeseket annyi pár tán- czolta, hogy farsangi bálra is elég lett volna. A mulatság — mi ily kerti vigalmaknál nagy ritkaság — éjfél utánig, mondjuk ki, világos viradtig tartott a legjobb kedvben, s hogy oly fényesen sikerült,
