Eger - hetilap, 1879
1879-07-03 / 27. szám
XVIII. ér-folyam. 27. szám. 1S79. Julius 3-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „30 „ Egy hónapra. — 45 „ Egyes szám . — 12 „ EGER. Politikai s vegyes tartalmi! hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyega.ió fejében minden hirdetéstől 30, nvilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-llivatal (lyceilini nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utoza Mózerféle ház) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Felhívás előfizetésre. Tisztelettel felhívjuk azon előfizetőinket. kiknek előfizetése e hó végével lejár, hogy ezt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lapok pontos szétküldése fenaka- dást szenvedjen. Az előfizetési feltételek lapunk homlokán olvashatók. Az előfizetési pénzeket kérjük a szerkesztőséghez, vagy az alólirt kiadó-hivatalhoz, vidékről legczélszerübben postautalványnyal, mennél előbb beküldeni. A kiadó hivatal. (Lyceumi könyvnyomda.) Ébredjünk! Folytonosan tapasztaljuk és érezzük hiányát azon tényező erőknek, melyek az ország jólétét, felvirágozását volnának hivatva elősegíteni; keressük kutatjuk a hibákat, azoknak kútforrásait, s nem bírunk, vagy nem akarunk rajok találni, s igy nem tudjuk gyökeresen orvosolni bajainkat. Nemzetgazdászatunk, különösen kereskedelmünk és iparunk pang; pénzpiaczunk nincs; a kellő műveltség és szakértelem hiányzik ; — sóhajtozunk, s mégis tétlenül öszszeteszszük kezeinket 8 várjuk, hogy a sültgalamb szájunkba répüljön. Nincs erőnk levetkezni hagyományos tétlenségünket ; nem akarjuk a haladó kor üdvösebb eszméit felkarolni és magunkévá tenni; pedig belátjuk s majdnem bizonyosan tudjuk, hogy a nemzet tétlenkedve elszegényedik, elveszti önállóságát, függetlenségét. S ez minden nemzet sorsa, bármily nagy s hatalmas legyen is, ha korától elmarad, elveszti erélyét s közönyössé lesz a világ nagy eseményei iránr. Találkoznak ugyan koronkint oly férfiak, kik kimagaslanak a többiek közül s a nemzet elöhaladása- s nagyságaért küzdenek C8üggedetlenül; de szavok többnyire elhangzik a pusztában kiáltóuak szavaként , s legkevésbbé hat keresztül az épületek tömör falain az azokon belül fényben, gazdagságban és kényelemben tétlenül élő honfiak füleihez; tetteik nem találnak követőkre és csak kevesen találkoznak kik nekik segédkezet nyújtva a küzdelemben támogatnák. Pedig az érdek mindanyiunké; a haza mindanyiunk édes anyja; mindannyian e föld kenyerét eszszük; s mégis tétlenül nézzük hazánk bajait, nemzetünk hanyatlását, elszegényedését; — nem jut eszünkbe egykori dicsőségünk s nem lelkesülünk azon; nem gondolunk a jövőre, hanem élünk a dicstelen jelennek, s igy önmagunk készítjük elő végromlásunkat. Akarhatjuk e, hogy egykoron halálos elleneink gúnykaczaja között, tejjel-mézzel folyó országunk romjai s fényes múltú nemzetünk végelgyengülésben kimúlt teteme fölé szemfödöt borítsanak a többi nemzetek?! S ha önhibánk miatt mégis bekövetkeznék e gyászos nap, lesz-e nyugalmunk még a sírban is, midőn a szolgaság járma alatt görnyedő utódaink, nvomor-facsarta keserű köuyek között, áldás helyett, átokkal fogják illetni emlékünket?! Nem! Ennek nem szabad bekövetkezni. Ébredjünk tehát! Itt az idő, hogy hazánk, nemzetünk jövö jóléte s nagysága érdekében munkálkodni kezdjünk! Nem egy két év, hanem a folytonos küzdelem, munka és fáradság között töltött évlizedek elmúltával fogjuk csak mondhatni hogy nemzetünk újra él, hogy „Magyarország nem volt, hanem lesz!“ Orvosoljuk bajainkat gyökeresen. Kezdjük meg a közművelődésen és valóban sanyarú nemzetgazdászati állapotaink javításán! Ha közműveltségünk a jelenkor színvonalára fog emelkedni, ha rendezett közgazdasággal fogunk dicsekedhetni, egyéb bajaink s hiányaink önmagoktól el fognak enyészni: mert a műveltség és tudományosság oly kincs, melyet minden t^jen értékesíteni tudunk, s ha gazdaságunkat helyes elvek szerint fezeik, iparunkat s kereskedésünket virágzásra fogjuk emelni, nemzetünk nem lesz többé szegény, nem lesz tehetetlen, iparosaink nem fognak panaszkodni, hitelünk bel- és külföldön meg fog szilárdulni, szavunk Europa areopagjá- ban meg fog hallgattatni, egy szóval, a müveit s hatalmas népek sorában mi is számot fogunk tenni. Hogy az európai műveltség színvonalára emelkedjünk, mely nélkül saját nemzeti viszonyainkat meg nem Ítélhetjük s igy rajtok nem javíthatunk. szükséges, hogy a nemzet fiai az ismerete« minden ágában olcsó, czélszerü s alapos oktatást nyerjenek; de e mellett erényes s valódi honfiakká is neveltessenek. Szükséges továbbá, hogy nekik alkalom nyujtassék, hogy az iskola falain belöl szerzett ismereteiket azokon kívül is, tudományos és közművelődési intézetek segélyével, szükségleteikhez mérten gyarapithassák s igy saját magok és hazájok javára érvényesíthessék. Közgazdasági állapotaink javulását pedig csak úgy remélhetjük, ha mindenekelőtt hatalmas ipart teremtünk magunknak; ha a tapasztalatokon okúivá földmüvelésUaket a viszonyainknak megfelelő elvek szerint iizzük; ha kereskedelmünknek minden tőlünk telhető eszközzel lendületet, igyekszünk adni s e végből a külfölddel mennél több oldalú érintkezésbe lépünk és — mi nélkül czélt nem érnénk — ha láradhatatian szorgalmunk és munkásságunkkal a takarékosságot párosítjuk. Nem mondottam újat, az ösvényt és a czélt ismeri mindenki; mi akadályoz tehát, hogy ne lépjünk ez ösvényre s ne törekedjünk a czél felé?! Ha nem sajnáljuk a fáradságot, nem rettenünk vissza az élénkbe tornyosúló akadályoktól, ha férfias erőnk s erős karjainkban bizva, ernyedetlen kitartással, kéz a kézben, vállat vállhozvetve haladunk azon, ha lassan is, de folytonosan előre és előre: úgy a munka verejtékével elvetett mag meg fogja hozni áldását, erőssé, naaygyá és oly terebélyes fává fog kifejlődni, hogy meg fogja védelmezni nemzetünket a fölötte elzúgó viharoktól, s ekkor hatalmas, független és boldog fiai áldani fogják emlékét azoknak, kik eleget tettek a nemzeti becsületnek, mert megfeleltek kötelességöknek. Hahó Emil. A dohányzás orvos-rendőri szempontból. Értekezés, olvasta a hevesmegyei orvos-gyógyszerész egylet junius hó 4-én tartott évi nagygyűlésén dr. Schwarcz Dávid. Tisztelt közgyűlés! Midőn engemet az utolsó havi gyűlés azon igen megtisztelő felhívásban részesített, hogy az idei nagy gyűlés alkalmával közérdekű tárgyról röviden értekezzem, sokáig elmélkedtem azon, mily themát válaszszák, hogy a belém helyezett bizalomnak megfelelhessek. És itt két eszme lebegett szemem előtt: váljon nem lenne-e czélszerü a tavai általam bemutatott irodalom- történeti tanulmánynak folytatását adni, vagy pedig oly tárgyról szólói, mely nem tisztán orvosi, hanem inkább orvos rendőri (közegészségügyi) lévén, a nem orvosi közönség érdekeltségét is felébreszteni képes ; és miután elmélkedésem azon eredményre ve
