Eger - hetilap, 1879
1879-07-03 / 27. szám
210 zetett, hogy a tisztán orvosi inkább helyét találja a havi gyűléseken, azt annak keretébe szántam és jelenleg e nagy gyűlésre az utóbbi tartalmút tűztem ki, annyival is inkább, mivel közgyűléseink épen nem zárt falak közt tartatnak és a művelt laikus közönség ez alkalommal szívesen fogadtatik. Mielőtt magára a tárgyra, melyet mai felolvasásomul kitűztem átmennék, akár mily sajátságosán tűnjék is fel az a tisztelt hallgatók előtt, egy adomával kell bevezetésül szolgálnom. Egy sokat utazott, sokat látott férfiú, ki nem elégedett meg a puszta szemléléssel, a felkelő nap ragyogásával, a szende hold fényével, a csillagok tündöklésével, szóval a természet remek müvei látásával, hanem az általa beutazott országokat tudományos vizsgálatai tárgyává is tette, a népek szokásait megismerni akarván, egyik-másik helyen, mely több érdekeltséget keltett benne, hosszabb ideig mulatott. így történt, hogy X városába megérkezvén, egy gyönyörű nyári reggelen, sétája közben, megáll két munkáját szorgalommal és ügyességgel végző favágó előtt, kiknek mindegyike szájában makra pipát tartván, ugyancsak eresztgették abból a kék füstöt. Ez a még előtte ismeretlen valami, feltűnt az idegennek, s azon kérdést koczkáztatta: „Mit csináltok a szátokkal atyafiak?“ „Pipázgatunk,“ feleié az egyik. „És mire való az?“ „Uram! ez a fáradságos munka sokkal gyorsabban és nagyobb kedvvel folyik, ha pipa van a szánkban.“ „Köszönöm a felvilágosítást', szólt az idegen s följegyezvén magának a hallottakat, tovább ment. Útjában egy gyönyörű zöld pázsittal szegélyzett csörgedező patak mentében, a madarak csevegése és a fülemülék bájos dalai közt, egy úri ember feküdt tétlenül. Szájában hosszú szárú pipa, melyből a füstfellegek kacskaringósan emelkedtek a tiszta, zamatos levegőbe. Elbámulva kérdi az idegen: „Uram, mit mivel?“ „Én?“ feleié az, „dohányzók.“ „És mi czélból?“ „Egyszerűen azért, mert jelenleg unatkozom, és a dohányzás unaloműző szer.“ Tehát a dohányozás tétlenségben unaloműző, jegyzó fel az idegen. — Másik alkalommal megint fényes úri ebéd után, a hová hivatalos volt, a házi ur szivarra gyújt. „Mi okból teszi ezt uram?“ kérdézé. „Azért, mert a dohányozás nálam az emésztést elősegíti!“ volt a válasz. Ismét egy uj indok a dohányzásra, gondolá idegenünk s búcsút vön; de alig hagyta el a vendégszerető házat, a kapu mellett egy rongyokba burkolt embert látott, kinek arczán az éhség nyomai világosan láthatók voltak ; ez is pipát szorított fogai közé. Eredeti! talán ez is az emésztés elősegítése végett dohányzik? Megkérdezem. „Atyafi, miért dohányzik maga?“ „Uram! szegény ember vagyok, ma nem volt még egy harapás a számban; tehát hogy az éhséget jobban tűrhessem, dohányzom.“ — Erre az idegen elhagyta a várost a följegyzésekkel, összehasonlította azokat, és azon végeredményre jutott, hogy a dohányzás szokás, mely szenvedélyéé változik, a nélkül, hogy élvezetét minősíteni lehetne; a mellette, fölhozott indokok pedig határozottan ellenmondásban vannak egymással. És én e mai felolvasásom tárgváúl a dohány fogyasztást, nem mervén azt élvezetnek mondani, jelöltem ki.*) E tárgy régen foglakoztat éspedig azért; mert annyira elágazók a vélemények mi a dohányfogasztás élvezetét és czélját illeti. Tudjuk, hogy a dohányzást a férfi nem már a serdülő korban elkezdi, a mikor még az iskolai és házi szabályok tiltják ; mert határozottan káros az egészségre ; folytatja később, mert a férfiasság első jelét véli ábban feltalálni, s később midőn leküzdötte ezen élvezet első kellemetlen nehézségeit, további folytatása szenvedélyéé változtatja, s attól ismét elszokni — a dohányzók állítása szerint — nem volna egyéb mint az élet egyik kellemességéről lemondani. Kisértsük meg tehát a kérdés megoldását tudományos szempontból. A ni. kir. hevesi 49. honvédzászlóalj tavaszi gyakorlata és táborozása. (Folytatás.) Kassán már a sátortáborban találtuk az eperjesi 37-ik, az ugyanitt állomásozó 39. s a szabolcsi 41. zászlóaljakat, utánnunk érkezett a miskolczi 48. és a lőcsei 38. zászlóalj, úgy hogy május 27-én délben már az egész mintegy 3000 főből álló dandár együtt volt. A 49. zászlóalj 4 sátorban helyeztetett el. Az egész sátortábor mely Kassától éjszak felé a Hernád partján terül el, igen élénk képet nyújtott; különösen bakáink, kiknek egy része még nem volt táborban, folytonosan sürögtek-forogtak, mig a tábori élethez hozzá szoktak, mely élet pedig más táborozásokkal összehasonlítva, kényelmesnek mondható. Az egész tábor 2 részből áll, fele a közös hadsereg, fele a honvédség számára s összesen mintegy 12000 cm bért képes befogadni. Egy-egy sátor, mely deszkából van építve, mintegy 180—200 embert fogadhat be, kiknek külön ágyuk és polezuk van. A sátor mind a 4 szegletében külön kis sátrak vannak az altisztek számára, azonkívül minden harmadik sátor mellett egy kis bódé a markotányos számára és minden zaszlóalj részére külön, egy-egy 4 részre osztott konyha. A tábor elején a legénység, altisztek és tisztek számára külön cantineok vanuak, hol bort, sört és egyéb italokat, valamint Ízletes ételeket is kaphatni, habár kissé borsos áron. A cantine mellett van a tisztilak, egy emeletes iaépü!et csinos külsővel; itt voltak a tisztek elhelyezve, többnyire ketten egy szobában, mig a tábor hátsó részében istállók vannak a lovasság és a tisztek lovai számára. A táborban és a sátrakban a legnagyobb tisztaság van és erre minden sátor közelében egy-egy ör ügyel fel. A sátrak között a honvéd-utászok által készített kövezett út vezet végig, mely Taposy Zsigmond honvéd- utász-hadnagy, megyénk szülötte felügyelete alatt áll. Mindezekkel még az első nap megismerkedtünk; megérkezésünk napján a délután berendezésre lévén szánva. Miután az egész dandár a táborban elhelyezkedett, ezredesünk, mint rangidösb törzstiszt, átvette a táborparancsnokságot. Május 28 án ugyancsak Fülek ezredes úr vezette ki az egész dandárt a gyakorlótérre Pacor tábornok-dandárparancsnok ur elébe, mely dandár 6 zászlóaljból állott, éspedig az eperjesi 37. Farkas Fidél, a lőcsei 38. Szánky Nándor alezredes, a kassai 39. Pap Emil százados, a nyíregyházi 41. Aer Mihály alezredes, a miskolczi 48. Vilduer Károly őrnagy és az egri 49. Fülek Henrik ezredes parancsnoksága alatt. A tábornok megvizsgálván a dandárt, megkezdődtek a gyakorlatok, melyek naponta reggeli 6 órától V2 11-ig, délután 2—6 óráig tartottak. Este aztán kezdődött a vig tábori élet, melynek gyúpontja a mindenki által szeretett, örökké vígkedvű táborparancsnok Fülek ezredes ur volt. Nagyban emelte a kedvet még a dr. Pátz Feret ez ezredorvos ur által a különféle zászlóaljak czigányaiból összeállított zenekar, mely a gyakorlat vége felé csakúgy talp alá húzta a magyar nótát, mintha nappal nem is a duzzogó Wörndlféle hangszerrel bánt volna. De felvidította olykor-olykor a tábori életet a Pátz ezredorvos úr által magával hozott 6 akó finom egri is, és a dandár tisztikarának nem egyszer volt alkalma a kassai vinkó helyett egri vörösnél mondani el felköszöntéseit. Öröm volt nézni, mint állította talpra egyszerre a nappali gyakorlatok alatt kifáradt legénységet a vig zeneszó s mily igazi magyaros kedvvel járták a tánezot s hallatták a szebbnél szebb magyar nótákat, és ebben, de később a gyakorlati téren is, a tősgyökeres hevesi és borsodi fiúk voltak azok, kik valamennyi fölött kitűntek. (Vége köv.) A hevesruegyei 1848/»-ik honvédek egyletdebeli választmány által 1879-ik évi junius hó 5-én tartott ülésében felvett jegyzőkönyv kivonata. Elnök jelenti, hogy az országos honvédegylet központi, választmányának elnökétől 50 darab 1848/9-ik honvéd érem küldetett hozzá,- melyeknek árát, 25 ftot, posta-utalvány mellett elküldetni kéri. Egyleti pénztárnok utasittatott, hogy ezen érmekért járó 25 fényi összeget, részint az eddig már e czélra összejött pénzből: részint pedig az egyleti pénztárból Budapestre az orsz. honvédegylet központi választmány elnöke- Krivácsy Józsefnek küldje meg. — Csernyus Kálmán jelenti hogy a kérdéses érmeket ö vette át, és az érmekhez szükséges veres szalagokról gondoskodott; szalagok 2 ft 50 krba kerülvén, az érem kiosztásí árát darabonkint 55 krjával kéri megállapittatni. Ezen érmek elárúsitásával, darab számra 55 kron szintén egyleti pénztárnok, számadás terhe mellett biza- tik meg; a mennyiben pedig a szegényebb sorsú bajtársak némely- lyike azt magának megszerezni képes nem lenne, egyleti elnök felbatalmaztatik, hogy a nála jelentkező szegény sorsú honvéd- bajtársaknak, saját belátása szerint, a honvédérmet minden fizetés nélkül, utalvány mellett, a pénztárból kíutalványozhatja; egyleti jegyző pedig utasittatik, hogy az érmek tárgyában végzetteket az „Eger“ czirnü helyi lapban közzé tegye. — Csernyus Kálmán, mint a Kápolnán f. évi május hó 21-én tartott honvéd ünnepély rendező bizottságának elnöke, az ünnepély rendezésében elöfordúlt költségekről számadását bemutatja, melyből kitűnik, hogy az összesen 50 ft 77 krt tevő költségekből még 8 ft 60 kr. fedezetlen maradt, ezen összeget a pénztárból kiutalváuyoztatni kéri: A beterjesztett *) Schwabe és mások után.
