Eger - hetilap, 1879
1879-06-19 / 25. szám
XVIII. ér-folyam. 25. szám. 1879. junius 19-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „30 r. Egy hónapra. — 45 Egyes szám . — 12 „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 0, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda,) a szerkesztőség (sóbáz-utcza Mózerféle ház) és Szolcsünyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lycenm átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. A hevesmegvei orvos-gyógyszerész-egylet f. évi junius lió 4-én tartott közgyűlése. Mialán a megye értelmisége általában az egyleti élet iránt érdeklődéssel viseltetik, hiszem, nem esem a túlzás hibájába, ha azt állítom, hogy az orvos-gyógyszerész-egylet, melynek az ember életének fentartására, egészségének helyreállítására czélzó törekvése ismeretes, és e tudomány fejlesztése feladata, kiváló figyelmet gerjeszt s a közönség működését éber szemmel kiséri ; ez utóbbi birt arra, hogy e lapban nagy vonásokban jelentést tegyek az utolsó évi nagy gyűlésről. Az évi nagy gyűlések felváltva tartatnak majd Eger majd Gyöngyös városában. Az idén Egernek jutott a szerencse a megye orvosait egybegyűlve látni. Gyöngyös, a testvér város, mely tavai az egyleti tagokat oly páratlan vendégszeretettel fogadta, ismét kitett magáért szép számú megjelenésével, élükön a minden nemesért lelkesülő ifjú lelkű, közszeretet- és tiszteletben álló érdemdús dr. Vezekényi. Az egyleti helyiség maga sajátságos ünnepélyes szint öltött magára, s a kis, csinosan berendezett terem zsúfolásig megtelt midőn pont 3 órakor délután az egylet elnöke dr. Schönberger, ki 4 évi elnöksége alatt fáradhatatlan buzgó tevékenységéért a tagok elismerését rég kiérdemelte, mély csend közepette a gyűlést a következő beszéddel nyitotta meg: Tisztelt közgyűlés! Midőn mint ezen tisztelt egyletnek ez idő szerinti elnöke szerencsés vagyok alapszabályaink értelmében ez évben Egerbe kitűzött közgyűlést megnyitni, a jelenkezö tagokat szívesen üdvözölvén, készséges megjelenésükért köszönetemet nyilvánítom s a fenforgó tanácskozási tárgyakra becses figyelműket és szives tanácsaikat kikérem. Engedje meg azonban a t. közgyűlés, mielőtt napirendre térnénk s a tárgysorozatot megkezdenek, hogy az elmúlt évi ténykedésünkről, viselt dolgainkról, de egyszersmind mulasztásainkról is, és igy az egylet helyzetéről szólhassak, illetőleg azokra, rövid visszapillantást tehessek azért, hogy azokat a t. közgyűlés boncz- kés, szigorú s lelkiismeretes bírálat alá vévén, azon kérdést tűzhessük magunk elé: vájjon lehet-e létjoga olyan egyletnek, mely habár szent és életbevágó társadalmi szak- és tudományos érdekeket tűzött is zászlójára, de a közöny, részvétlenség s a ezél elérésére szükséges tevékenység hianya folytán csak tengődik és tetszhalottként sínlik, mely tetszhalálból azután a fölélesztési kísérlet csak igen ritkán szokott sikerülni. Igen tartok tőle, hogy önöknek szigorú s igazságos Ítélete oda fog nyilatkozni, hogy az ily egyletnek csekély a létjoga; mert, fájdalom, egyletünknek ez elmúlt évi működése igen csekély, lehangolólag csekély volt; havi gyűléseink a néhány buzgó tag kivételével, csak igen gyér látogatásban részesültek és a legnagyobb közöny képét mutatták. Egyletünk ezen mostoha es sinlödö állapotát fokozta nem csekély mértékben több zavaró esemény és gyászos körülmény, melyek egyletünknek elmúlt évében eléfordultak s tevékenységünkre igen zsibbasztólag hatottak. Ilyen gyászos körülmény volt az egri 1878 augusztus 31-én beállott árviz, mely nemcsak több orvos tagtárs vagyonának egy részét tette tönkre, de valamennyi egri gyógyszerész-tagtárs is gyógytári fölszerelésnek majdnem egész összegét elvesztette. Ily szomorú körülmények között gyülésezni idő és kedv hiányában nem lehetett. Egy másik nemcsak az országra, de egyletünkre is zavaró körülmény volt a boszniai háború, melynek következtében egyletünknek 2 tevékeny tagja innen Egerből mozgósítva lön; az egyik dr. Kösztler József, volt egyleti titkár helyben volt ugyan mozgó sitva, de dr. Brünauer Ambró 9 hónapon által Boszniában volt kénytelen a háború sanyarúságait elszenvedni. Mindezeknél azonban sújtóbb azon veszteség, mely egyletünket a halálozás által érte. Midőn e szomorú veszteségre irányzóm a t. közgyűlés figyelmét, teszem ezt e helyen azért, hogy a boldogúlt tagtársak emlékének az ügytársi tisztelet adóját itt is lerójjuk. Dr. Szentkirályi Kázmér, ki még a múlt évben Gyö ngyösön tartott közgyűlésünkben oly élénk részvétet tanúsított, épen e gy éve, hogy egészsége helyreállítása végett ^Egerből eltávozott s azóta nyomtalanéi eltűnt, — elvesztettük. O kedélyes, jó indulatig szép műveltségű, lovagias modorú s engesztelékeny szellemű kartárs volt; korunk érdekeit lángoló lelkületének kitörő hevével védte. Tisztelettel megújítom a mai közgyűlésen emlékét. Nagy veszteség ért bennünket továbbá dr. Miijei- Imre nyugalmazott cs. és k. törzsorvos halálában. Előre haladott kora daezára senki közülünk szorgalmasabb, fáradhatatlanabb és a jó collegiaiís viszonyt jobban szívén hordó iigytárs nem volt. A legnagyobb ritkaságok közé tartozott, bogy ö havi gyűléseinkből elmaradt volna. Emberbaráti s példás jótékony érzelmei, valamint kitűnő orvosi eredményei Eger város lakóinál örökre hálás emléket hagytak hátra. Egyletünk ügytársi szeretetének s tiszteletének jelét úgy betegágyánál mint temetésénél is iparkodott testíilelileg kimutatni. Mély megilletödéssel s bánatos, szomorú szívvel álltuk körül ravatalát s könyes szemekkel búcsúztunk el a fe- lejthetlen kartárstól, midőn ezen egylet nevében a koszorút, mint a hervadatlanság jelképét koporsója fedelére letettük. Most midőn emlékét a mai közgyűlésen kegyelettel fölelevenitjük, csak magunkat tiszteljük meg; mert a mint mondám, ö maga magának állított hálás emléket jeles tulajdonságai által. Tisztelt közgyűlés! Ezek voltak azon szerencsétlen s gyászos körülmények, melyek az elmúlt évben a részvétlenség s közöny mellett egyletünk tevékenységére zsibbasztóiag hatottak s buzgalmunkat lehangolták; pedig, uraim, az orvosoknak talán sohasem volt nagyobb szükségük az egyesülésre s egyesült erővel való összmtiködésre mint jelenleg. Ezt hangoztatják mindenünnen, mindenfelől csak panaszokat hallunk. Nem csak szaklapjainkban, de a politikai lapokban is történnek felszólalások egyes ügyfelek részéröl, hogy sorakozzunk, egyesüljünk és lépjünk fel az orvosokat sértő, némely közegészségügyi intézkedés, a körorvosok méltatlan s lealázó visszás helyzete, de különösen a rendőri kihágásokról szóló törvényjavaslat 92. §. ellen mely §: azon gyakorló orvost, ki a hivatásával járó s igénybe vett szolgálatot alapos ok nélkül megtagadja vagy elhalasztja: 100 írtig terjedő pénzbüntetéssel bünteti. Ily módon az orvosra csak kötelességeket és büntetést ró a törvényjavaslat, de jogot nem biztosit. És vajon mi ok indíthatta a törvényjavaslat készítőit ily méltatlan s igazságtalan rendszabály előállítására? Talán a magyar orvosok nem teljesítik kielégítő mértékben emberszeretö kötelességüket? És, uraim, ezen reánk nézve megszégyenítő §§-ok a múlt héten a képviselöházban már el is fogadtattak és nemsokára törvényerővel fognak birni. Ilyen és hasonló szigorú, de igazolatlan és méltatlan rendszabályokat csak egyesült testületi szellem és fellépés volna képes ellensúlyozni. Azzal a kívánsággal zárom be szavaimat: vajba a t. közgyűlésnek sikerülne az egylet élére oly tisztikart állítani, mely ujúlt erővel, kitartással és ügyesen használt collegialis befolyással képes lenne hanyatlásnak indúlt egyletünket újra feléleszteni; a divergáló elemeket összegyűjteni és egy munkás, életre való társulatot szervezni. Ezen reményben nyitom meg a mai közgyűlést, kérve a t. tagtársakat, hogy e gyűlés folyamata alatt szives támogatásukkal engem gyáraolitani méltóztassanak. A megnyitó beszéd maga egész évi jelentés, zárszámadás, mely mindazon okokat felsorolja, melyek a lefolyt évben az egylet
