Eger - hetilap, 1879
1879-06-05 / 23. szám
178 zene hangulatot fejez ki; s ez ád igazat azoknak, kik a zenét az érzések tolmácsául tekintik vala, s ez oszt igazat Hanslicknak i is, midőn megtámadja az érzés védőit. Ha ugyanis az érzést (pl. reményt) tárgyától és minden egyéb vele összefüggésben levő képzettől megfosztjuk: csak a tiszta hangulat maga marad meg — s ennek tolmácsa a zene! — S mért épen a zene? Kérdheti egyki. Az ok a legegyszerűbb élettani tény, ép az, ami okot ad vala az ős korban, hogy az ember hangra nyissa ajkát. Mert a dolgok, amennyiben az embert környezik, hatással vannak érzékeire; e hatások alatt az idegek rezgésbe jővén sok anyagrészt használnak föl a szervezetben; e fölhasznált, s párolgás, légzés . . . által el- távolitandó anyagrészek és a dolog hatásának izgalma egyaránt feszültséget hoz létre az idegrendszerben — s ez a hangulat. E hangulatban szabadulni akarván az Organismus ama feszültség kellemetlenségétől, különböző mozgásokat végez (pathognomiai tünetek) vagy hangokat ad (nevetés, sirás, sikoj, sóhaj stb.); mert hangadáskor: a) szokatlanul tevékeny a tüdő és mellkas, b) a hang- szálagok surlódnak — s mindez élénk ujhodást idéz elé a vérben, melynek s igy az egész orgauismusnak tisztulása által szabadulunk meg a feszültségtől. így lön a hangulat kifejezője a hangadás, s e közös bölcsőből indult ki úgy a nyelv mint a zene. . . Mert- ama nyers hang, melyet akár mint indulatszót, akár mint rendes beszédet ejtünk ki, sokkal több mellékzörej által van árnyalva, hogysem művészeti czélra meghatározható volna. E hangokat tehát mintegy ki kellett faragni, mint a bánya nyers kövét, i hogy belölök a zeneművészet épületét lehessen emelni. A természeti hang első művészi meghatározása: az idömozzanatoknak rhytmusos fölosztása által történt; azért a legkezdetlegesebb zenével biró félvad népek még csak a dobpörgetés vagy egyéb zörej által képezett rhytmusverést ismerik. Sok századot vett igénybe, mig a fül törvényeit kutatva s alkalmazva a zenére, az egyes hangok annyira megtisztitattak a mellékzörejektöl s rezgési számokkal a hangtávolságok annyira meghatároztattak, mint azt a mai hanglépcsökben (scala) látjuk. S a zenének e számtani s akusztikai köszörülése alatt megfeledkezni látszottak a tartalomról, melyet a zene kifejez: a hangulatról, s azon szép formai oldalt dolgozák ki, melynek folytán a zene e meghatározást nyerbeté: hogy ö — hangokkal (zöngékkel) kitöltött idő mozzanatok rendszeres egymásutánja... S kik e formai oldalról művelik vala a zenét, azok esküsznek a formára föltétlenül; ezek azok a tactusgépek, scalafalók, kik e kettőn innen vagy túl nem látnak üdvözülési módot! (Folyt, köv.) Az egri kisdedóvó-intézet megnyitási ünnepélye. Folyó hó 1-én megható ünnepélynek voltunk tanúi. E napon d. e. 11 órakor nyittatott meg s szenteltetett fel egyházilag új kis- dedovó-iutézetünk a Györgyeuyi Ignácz egri kanonok úr ö nsga által e czélra jelentékeny összegen megvásárolt Páczánféle házban. Az ünnepélyt, melyen szép számú közönség vett részt, a fötemplomi kar alkalmi énekkel nyitotta meg, mire főtiszt, Ludányi Antal úr, közszeretetben álló prépost-plébánosunk, szép beszédben fejtegette az ily intézetek czéiját és szükségességét, kiemelvén, hogy, kik a népnevelést s mivelödést előmozdítják, az emberiség legnagyobb jótevői; mert csak a nevelés által lesz az ember emberré s bármely nép csak művelődése által lehet életképessé, nagygyá s boldoggá. Az egyház is kezdettől fogva legfőbb gondjai közé sorolta a népnevelést, 8 hol Istennek templomot épített ott egyszersmind iskolát is állított a nevelésnek és tudományosságnak; s az egyház ebbeli áldásos működését legközelebb egyházmegyénk jeles főpapjairól vett példákkal igazolván, örömét fejezte ki a fölött, hogy ezen általa megáldandó intézet is az egri egyházmegyei papság egyik jeles s köztiszteletü tagjának köszöni fenállását, kinek abbeli buzgalma- és bőkezűségéért köszönetét mondott. A felszentelési szertartás végeztével Györgyéni Ignácz egri prépost-kanonok úr a jelen levők sokszoros éljenzésétől kisért emelkedett beszédben szólt a közönséghez, az ifjú infézetet annak pártfogásába s Isten oltalmába ajánlván. E beszédet, mely méltó arra, bogy azok is olvassák, kik ez ünnepályen jelennem lehettek, egész terjedelmében közöljük. „Tisztelt gyülekezet! A mai nap életem legszebb napjainak egyike, nem azért mert csekély áldozatom feldicsértetett, hanem mert e jótékony intézet megnyittatott. — Én lelkipásztori pályám folyamán mindig szerettem részt venni a nép örömében és fájdalmában ; szerettem a vallás vigasztalásait, áldásait embertársaim sorsa javításában érvényesíteni, mintegy megtestesíteni. így tőire- i kedtem 28 éven át utolsó állomásomon egy kórház felállítását eszközölni, es sikerült; ugyanazt teszem most éltem alkonyán, miden egy kisdedovóda és gyermekmenbely felállításán fáradozom; és ha ezzel Eger városa javát előmozdíthatom, boldognak érzem magamat; vagyis, ha az óvodára tett áldozatommal csak egy szegény anyának is aggodalmát enyhíthetem, csak egy kisdedet is az el- hagyottságban reá háramló veszélytől megmenthetek, pár ezer forintom kamatja bőven meg lesz térítve. — Megengedi a tiszteit gyülekezet, hogy ez ünnepélyes órábaa ügyeimét néhány perezre igénybe veszem. Nem egyedül állok én e téren; oly sok szép példa tündöi- lik előttem: egy kalszanczi sz. József, ki Kóma utczáin az elhagyott kisdedeket felszedte, ápolta, nevelte, és ezzel 52 év alatt foglalkozott. Egy Pestalozzi, ki épen egy századdal ezelőtt Zürichben, bár maga is szegény volt, a kisdedeket összeszedte, ápolta, tanította, süt midőn ezért kiguuyoltatnék és a beivillougások alkalmával Uldöztetnék, városról városra magával vitte a kisdedeket, koldulásból fentartotta, és azokat, kik előbb a családoknak terhére voltak a társadalomnak örömére visszaadta: ki ne érzékenyülne el, ha olvasssa, hogy a hitküldérek Chinában, Indiában a kitett ártatlan kisdedeket mint védangyalok a bizonyos haláltól megmentik, felnevelik és mint megmentett kincset a társadalomnak visszaadják. Ezeknek példája lebegett lelki szemeim előtt, és Eger városának azon szomorú helyzete, hogy kisdedeinek elhalálozása az országban szomorúan páratlan. — íme az Isten megengedte hogy ezt i részben orvosolhassuk: az ovoda megnyittatott; sőt már meglevő alapítványa gyarapodott is. Egy uem rég Egerben elhunyt nagy emlékű hölgy báró Horváth Jánosné, még életében ezer forintot adományozott, sőt Bpesten megértvén törekvésünket, napunk emlékére e díszes babérkoszorút ajándékozta, melybe folytonosan be fogjuk foglalni azok neveit, kik ez intézet gyarapítására áldozni fognak. Egy gazdag egri polgár Panakoszta Sándor szinte végrendeletileg ezer forintot adományozott. Hogy pedig ezen intézet mainap megnyittatott, az a város képviselő testülete által megbízott választmányi tagok érdeme. Ezek közt tisztelem Tavassy Antal városunk polgár- mesterét, ki az épület átalakítását és felszerelését elrendelte, Du- sárdy József városi főjegyzőt, ki a jegyző könyveket szerkesztette, Gyubek Lajos városi képviselőt, ki az épület átalakítását eszköz- lötte. A választmányban van, érdemes kanonok-társam Zsendovics József ur, ki ügyünkben melegen érdeklődött és, mert ö az egri megyei iskolák buzgó felügyelője, ezen intézetet mint a legártatlanabb gyermekek iskoláját becses pártfogásába ajánlom. Köszönetét mondok a felszentelő prépost-plébános Ludányi Antal urnák, és felkérem, hogy ezen intézet gyarapítására a városi nép érdekeltségét és áldozatkészségét felkeltse és megnyerje. A ía tehát el van ültetve; de hogy gyökeret verjen és virágozzék, háromra leend szükségünk: egyik leend a jelenlevő tisztelendő irgalmas néne, kit az intézet vezetésére megnyertünk, másik Fülöp József ügyvéd úr, ki csupa ügyszeretetből a városi ovoda-ah.pot gondozta, rendezte, megőrizte; harmadik a város érdemes főorvosa Danilovics Pál úr, ki eddig is melegen érdeklődött, ezután pedig a kisdedeknek jólétének fövédöje leend. Ezek atyai gondozása fogja fentartani ez intézetet, mely, ha Isten úgy akarja, még más a városban szükséges fiókovodáknak annya leend; mindenek felett pedig az Isten áldása, kinek kegyelmébe ez intézetet ájtatos imával ajánlom.“ Ezután városunk derék polgármestere Távasy Antal úr emelt szót, beszédében a kisdedóvó intézet keletkezését, eddigi fenállását és további fenmaradásanak módját vázolván. „Rég érzett szükség volt — mondá — Eger városában egy állandó kisdedóvó-intézet létesítése, mely eszme még az 1846-ik évben keletkezett a szülök és városunk közügyei iránt érdeklődő jelesebb férfiaink között, kik ezt az ötvenes években folyton fejlesztvén, részint műkedvelői színi előadások, részint magán gyűjtésekből, egy jelentékeny, mintegy 4000 irtot tevő alapot hoztak létre, melyhez Eger városa, évi 200 frt segélylyel járulván, lehetővé vált, hogy az 1860—61 években a kisdedóvó-intézet tényleg is megalakúit s egy szülői bizottmány gondos vezetése alatt, melynek elnöke az ez alkalommal is jelenlevő ügybuzgalma- s kitartó jelleméről ismert Fülöp József úr, folyton gyarapodott, oly annyira, hogy az akkoron össze gyűjtött 4000 frtnyi töke jelenleg is meg van s gyümölcsöztetik. Intézésünk e töke szerény kamataiból, a szülök által kisdedeik után havonkint fizetett csekély dijakból és a városi segélyből egész 1878-ik évi ápril 81-ig, a mikor városunkat a szerencsétlen árvízi catastropha érte, folyton fenállott, ezen csapás által azonban a helyiség a felszereléssel együtt megrongál- tatván s egészségi szempontból továbbá használható nem lévén, fennállása is kérdésessé vált, míg egy jó szivü ügybarát nem támadt köztiszteletben álló Györgyenyi Ignácz egri kanonok úrban,
