Eger - hetilap, 1879
1879-06-05 / 23. szám
XVIII. év-folyam. 23. szám. 18711. jiinius 5-én. Előfizetési dij: Egész évre 5 frt- kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre . 1 „ 30 , Egy hónapra. — 45 „ Egyes szám . — 12 „ EGER, Hirdetésekért minden 3 hasábozott petrt sorbely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetésiül 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (IjTeilllli nyomda,) a szerkesztőség (sóház-uteza Mózerféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 írt 30 kr. Európa gonosz szelleme. Az osztrák-magyar-török conventió Bosznia és Herczegovina occupatiója és Novi-Bazár szandsakság megszállása tárgyában nemcsak egész Euröpának, de még a mi látni nem akaró honatyáinknak is megnyithatta szemeit ezen két tartomány elfoglalásának szükségessége felett. Bosznia és Herczegovina elfoglalásának terve és kivitele a legkülönfélébb frázisokon ment keresztül, titkos birodalmi kanczel- lári conferentiákban, delegátiók és országgyűlések előtt és Európa minden lapjában. Először mint kósza hír merült fel, midőn azt a félig hivatalos hírlapok meghazudtolták, azután a külügyminiszter a delegátiók előtt tagadta, hogy czélja foglalni. Később a berlini congressuson magára tukmáltatta a civilisatori európai missiót, oly formán mint a zálogosdiban sok lány a csókot, vagy némely hivatalnok a százast, ba markába nyomják. Midőn az occupátio megtörtént és miután több ezer ember ott hagyta fogát azon az átkos földön, azzal ámította magát és a parlamenteket, hogy Ausztria- Magyarország területét nagyobbitotta. hogy a Bosznia és Herczegovina ugyan most még csak oly formán jövedelmező, mint azon 100,000 boldnyi erdők, melyeket Andrássy gróf oly potom áron vett meg Erdélyben, de majd fog egykor jövedelmezni, és igy lassankint helyre lesz ütve nemcsak minden kár és a 142 milliónyi költség, mibe már is belekerült a mozgósítás és occupátió, hanem még Lombardia és Velencze vesztesége is ; de még Szalonikibe és Novi- Bazárba, később Maczedoniába, Trácziába, Rumeliába is el mennek seregeink; egy szép napon majd arra ébreszt fel arany gyapjas birodalmi kanczellárunk, hogy uralkodónknak is azt mondja valamely nagykövet, mit Curtins Rufus tett a maczedóniai Sándor előtt megjelent szittya követek szájába: „Jobb kezeddel a keletet, a ballal a nyugatot fogod érinteni, hogy megtudjad, hol rejtőzik el nagy féuyedárjának magva? Az, osztrák-magyar-török konventio azonban ezen vérmes és optimistikus reményeket ugyancsak lelohasztotta. Ausztria-Magyar- ország Boszniának és Herczegovinának még csak nem is ideiglenes ura vagy haszonbérlője, hanem csak kezelője. A souverain ott a szultán és mihelyt a keleti kérdés rendezve van, vissza keli adnia Törökországnak a sok ezer ember vérén és 142 millió forint árán vásárolt két tartományt, oly formán, mint Angliában a leaseholder 99 év múlva kénytelen visszaadni a földes urnák azon házat vagy jószágot, melyet tőle átvett, ha Sencramis-féle függő kerteket vagy bárminő palotát és parkot si épített rá. Az osztrák-török conventióban egyetlen egy pont sincs, mely nem inkább a portának mint Ausztria Magyarországnak biztositana előnyöket. Ki van kötve még az is, hogy Ausztria a közigazgatásnál csak bennszíilöt’.eket alkalmazhat. A mi Novi-Bazárt illeti, Ausztria Magyarország nem Novi-Bazár városát, hanem a szandsákság csak 3 helyét fogja birni és a török csapatok azokat közösen Ausztriával fogják megszállni. Mindezekből tehát nagyon is világos, bogy mind azon szép tervek, melyek által a közös külügyminiszter a delegátiókat és parlamenteket kecseg tette, nem egyebek légváraknál és hogy a Szaloniki felé vezető útról már szó sincs többé. Ellenben ki van mondva, hogy a katonatartási költségek Ausztria-Magyarországot fogják terhelni. Mind ezek daczára, bárminő előnyös is Törökországra nézve ezen conventió, a szultán még ezt is sokalotta és Karatheodory s Kheireddin pasák, kik öt ezen conventió aláírására bírták, nagyon közel állottak, sőt állanak most is ahhoz, hogy a miniszterségből ezért kicseppenjenek. És most kérdjük, kinek köszönheti Ausztria-Jíagyarország, de főleg Magyarország, ezen roppant vér- és pénzáldozatokkal szer zett serviíusí, — mert hogy ez nem egyébb servitusnál, azt csak a vak nem látja — ki az, ki Andrássy grófot annyira befolyásolta hogy hazáját, a monarchiát annyira megszegényitse vérben és pénzben? Bismarck herczeg, azon ember, ki a három császár-szövetséget Reichstadtban megköttette, csupán azért, hogy azt később szétbontsa és Ausztriát Muszkaországgal összeveszitse a konczon. És miért tette ezt Bismarck herczeg ? Hogy azalatt otthon azt tehesse a mi neki tetszik és Ausztriának legyen min rágódnia addig, mig maga előkészíti magának az utat Ausztria uémet tartományaiba. De aligha nem illik rá is azon példabeszéd, hogy a szélsőségek egymást érintik : a legvásottabb ravaszság a legel ói z, i ko- dottabb esztelenséggel. Európa gonosz szelleme most ássa saját sírját, melyet a soeiálista törvénynyel kezdett s — úgy látszik — a véd vám-törvény javaslattal befejezett. Káxzonifi Dániel. A műizlésröl. (Folytatás.) (M. V.) Ámbár programrnunk 2-ik pontjáról, a zeneügyröl t. i. elég bőven szólánk már, azonban e pont oly sok oldalú, bogy a voltaképi mondandóknak csak egy kis részét pendítök meg; mely rész noha sarkalatos : állván a zenetanitás kezelőinek eljárásában, még sem merité ki a javaslatok s hozzá szólások szükségét. Szót emelvén pedig a zenetanitásról, az A után mondjunk immár B-í is, vetve egy pillantást a szülőkre s a gyermekekre, illetőleg zenetanulókra is. A zenetanuló sötétben jár s vezettetik: ö nem adhat irányt a tanításnak; legfölebb képessége- s hajlamánál fogva foly be arra, mily eljárás követendő irányában. Azonban a szülő, kinek szivén fekszik gyermekének sorsa, s ki ép ezért kész áldozatot hozni a nevelés és tanítás szent ügyének — kell, hogy a szükséges körültekintéssel öljen a taui'tatás mikéntjénél,a czéllal s eszközökkel tisztában legyen, akár zenész ö maga, akár nem. Midőn barbár müviszonyaink meggondolásától redős homlokkal a mások és önmagok által esalatott szülök csoportjához fordulunk, újra ismételjük a már kimondott elvet: művészetet csak művésztől lebet igazán tanúi ni! Kinek vannak fülei a hallásra, hallja meg — és vegye hasznát a hallottaknak. Mi leb- bentsük meg a csalódások okainak fátyol át. . . Sehol sem találkozunk oly szétágazó és ferde nézetekkel s véleményekkel, mint a zenei kérdéseknél. Nem is csoda, hisz a zenemű oly tüudérieseu csengi át lelkünket, hogy e tünetet szavakkal megmagyarázni vagy valamely hasonlattal érzékítni a lehetetlenséggel határos, ügy jelenik meg lelkünk egén a zene, mint a ködben a fata morgana: ott lebeg, ott mozog és int; a kellő távolból világosan látjuk körvonalait, de ba közel megyünk hogy megfoghassuk, mi ö? — elröppen! Ép a zene, a minden művészetig között a leg8zólóbb: nemcsak a laikus, hanem sokszor a zeneértö- leg magyarázni akaró előtt is néma ! Mit mond e- vagy ama zenemű? Ki oldja meg talányát? — és a mü zeng, bong, sír, jajgat, átráz, lesújt s majd föllelkesít. Valóban elmondható fölötte: „Paradoxomul veritatis biga.“ Avagy nem mosolylyal jut-e eszünkbe Wagner fejtegetései után Meyerbeer „történeti zenéje V“ Avagy nem siklott e ki Hanslick markából is a „fata morgana“, midőn a zenében csak csengő-bongó, megfoghatatlanúl mozgó arabeszkjátékot szemlél vala? . . . így lőnek gyakorta nevetségesekké azon láng- szellemű óriások is, kik meg akarás fejteni a zene lényegét, nem vevén észre a tudós magyarázó a pajzán múzsa által hátára ragasztott rókafarkat, midőn elődeit vagy kortársait korholja vala ugyanezért. Pedig immár nincs ki kételkednék a fölött, hogy a
