Eger - hetilap, 1879

1879-05-15 / 20. szám

XVIII. év-folyam.

20. szám.

1879. május 15-én.

Előfizetési dij:

Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „30 „ Egy hónapra. — 45 „

Egyes szám . — 12 „

Hirdetésekért

minden 3 hasábo/.ott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik.

Politikai s vegyes tartalmi! hetilap. Megjelenik minden csütörtökön.

Előfizetéseket elfogad : a kiadó-biratal (lyeenmi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szolcsányi Oy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.

Tiszavidékünk érdekében.

(Vége.)

A tiszavidéki községi telephelyek átalában oly régiek, hogy azoknak eredetét, származását a búvárkodó régész a föld méhében rejlő ös emberi maradványok nyomán 2—3000 évre vissza tudja vezetni. S útjában lévén ezek a történelmi népvándorlásoknak is, új meg új néptörzsek által lettek elfoglalva, legutoljára saját magyar őseink által; kiknek unokái mai napig is elfoglalva tartják közel ezer év óta. És ime, e részben ösmeretlen és részben ösmert néptörzsek telephelyei annyi sok ezer év kö-, bronzvaskori lezajlása után, a jelenkornak legvirágzóbb szakában arra a sorsra jutottak, hogy' azoknak némelyikét, hol egyiket, hol másikat egy nem várt órában, perczben, a Tisza felszabadúlt árja, mint szél a pelyvát, elsöpörheti. Hogy csakugyan igy-e? a Sarudnál, Taskonynál és Szegednél történt sajnos események e fölött nem hagynak fenn kétséget.

Hogy annyi sok megbeszélés, irás, vizsgálat és mérés után is, melyek a szabályozás előtt tétettek s melyeket mint szemtanúk is átéltünk és annak idejében figyelemmel kisértünk, a Tisza korlátlan hatalmának felísmerhetése végett, mint a következés mulatja, az Élö-Tisza és a régi Holt-Tiszák képeinek egybevetése kellőképen nem vétetett számításba, ennek — bogy a többiről ne szóljunk — csak a tiszafüredi vidék is mily nagy ttikörfényü bizonysága !

Hajdan, a 14-ik század elején, Tisza Füred közvetetlen közelségében, e város (akkorou még falu: Fired) keleti szélén höm- pölygette hullámait a Tisza, s Dorogmától Egyeket is egy földnyelvben körülfolyva jött ide, s mikor történt mikor nem? ez nincs megírva, egyszer csak, valamely jégtorlódás alkalmával, minden emberi munka hozzájárulása nélkül, elhagyva Egyeket is, Firedet is, Dorogmától átvágta magát egyenes vonalban Tisza-Bábolna alá. Nemkülönben a 13-ik század végén még Tisza-Ors alatt foly- dogált ö kegyelme s ment oda Tisza-Eőrvénytől körülölelve Tisza- Szölöst és Igart, s szárnykiöntésével betekintve Madarasra is és a karczagi batárba az Üllő-laposba, (mi áradások idején még korunkban is megtörtént) Tisza-Örstöl pedig Szent-Imre mellett Tisza-Dercsnek irányozta kanyarodását, s mikor történt mikor nem ? ez sincs megírva, de Tisza-Szölöstöl elfordúlva Igar- Örs- és Szent-Imrétöl átmetszette magát rövidebb úton Tisza-Deresnek.

S ha ilyesmik történtek, a Tiszának még partszakadások által s egyébként emberi erővel meg nem akadályozott lefolyása idejében nem történhetnek-e meg hasonló esetek annak már gátakkal korlátolt s épen azért annál szilajabb állapotában, ha máskor nem, talán egy véletlenül felmerülhető jégtorlódáskor is, mitől már az idén is féltünk, épen Csega táján, vagy féltek mások is amott az Alsó-Tiszáuál. Ezért épen nem csodálkozásra való dolog, ha a Tisza jelenlegi helyzetét, a Tiszavidék átalában országos Ugygyé óhajtaná emeltetni, aunálinkább, ,mert Kánaán földje az a hegyvidéki kézi munkásoknak is, hol azok kivált aratáskor évi kenyerüket meg szokták ikeresni. Mindaddig égető kérdés fog maradni: vajon képes-e a Tiszavidék önmagán segíteni ? melynek egyik nagy szerencsétlensége, hogy a szabályozás alkalmával egymástól függetlenül talán önzőén is dolgozó annyi apró öbölzetre, társulatra osztatott.

És e szomorú széttekintésben, tájékozásban, mint a nemzeti evangélium újabb örvendetes vigasztaló igéi hangzanak füleinkbe a legelső magyar embernek, a királynak ajkairól a csak imént el- lebbent szavak: „Rám is mély hatást gyakoroltak az utolsó napok és bigjje el ön, hogy mindent el fogok követni, hogy népeimet

boldogokká tegyem, amint ok boldoggá tettek engem szeretetük és btíségük jeleivel.“ E boldoggátétel után, ha valaha, most eseng kiváltképen a Tiszavidék. Ez egyébiránt létkérdését is magában foglalja.

Volnának még nekünk a napi sajtóban egy nagy úri toliból kikerült czikk némely pontjaira is néhány tájékoztató észrevételeink, különösen: hogy a kész gátak megmaradhatnak-e mindenütt még ezután is helyeiken, minthogy azokat valóban ne nyúlj hozzám-féle alkotmányoknak szeretnék tartatni. Hiszen ezt mindenütt maga a Tisza sem kérdi már senkitől sem; mert tudnánk mi felmutatni oly gáthelyet is már, melyhez minden évben közelebb és közelebb ássa a medrét, úgy hogy azt végre is elsöpri lába alól. Mindezt és egyebet elhagyva, miután sem a magas kormány, sem az annyira gyötrött társulatok sem tehetnek mindent, itt az ideje, bogy a vármegyék is Őrködjenek saját tiszavidéki területeiken a Tisza folyására és a nem oly biztos magaslatokon fekvő községeiket kényszeritve is sánczoltassák körül erősen bástyázott telephelyekké alakíttatván át azokat, ha csak azt nem akarják, hogy egy nem várt pillanatban megszűnjenek azok létezni. Mert — aecidit in puncto, quod non speratur in anno — megeshetik egy röpke pillanatban, mit nem vártunk egy évfordulatban! Ez érdemben óhajtjuk, hogy saját szeretett megyénk, He vesmegye is méltassa figyelemre szerény felszólalásunkat — inig késő nem lesz! Tariczky Endre.

A műizlésröl.

(Folytatás.)

(M. V.) Az előre bocsátott pontok után nincs egyéb teendőnk, mint azokat az adott sorban megbeszélni.

Először is, hogy nyomtalanúl át ne ugorjunk a költészet érdekét hangsúlyozó első ponton, elég legyen utalnunk sajtónkra, különösen helyi sajtónk fáradozásaira. Versek- és beszélyekben ugyanis nem igen szűkölködnek azon lapjaink, melyek kerete ezeket ki nem zárja Azt sem mondhatjuk, hogy olyan-amilyen kritikák hasábjainkon nem volnának találhatók. Regényeket is csak olvas közönségünk, amennyiben, legtöbbrészt potyára, hozzá férhet. Hanem hogy classicus költőink szapora olvasásnak örvendenének közönségünknél, azt nem mérnök állítani. E tekintetben leginkább érezhető a parlagiság azon tüneményben, hogy pl. iskolás ifjainkat csak a legbuzgóbb sürgetésekkel lehet régibb költőink müveinek olvasására vezetnünk; a költemények taglalatánál sokszor a legegyszerűbb költői kifejezést, teszem egy metaphorát sem képes sok ifjú megérteni s fölbontani, hogy ugyan mi van abban mondva ?

S vajon mi az oka a tanulók járatlanságának a költői nyelv értésében ? Semmi más, mint azon körülmény, hogy az iskolán kívül minél kevesebbet hallanak s olvasnak a költőkről! Ez az oka annak is, hogy újabb költőink nyelvezete oly lapos, hogy verseikben hat szakon végig alig találunk egyetlen tömör s valóban költői kifejezést! Valamint ugyanis a tropicus világ lakóinak képzelete annál gazdagabb, minél gazdagabb természet veszi őket körül, melyből t. i. a lélek képeit kölcsönzi: úgy a költő is annál köl- töibb minden szavában, minél költöibb világ veszi öt körlil. S szerintem bamba beszéd azt mondani, hogy a mai kenyérhajhász szűk világ lehetetlenné teszi a költői ábrándvilágot. Hát csak ábrándozás a költészet? Hát a nyomornak nincs meg ép úgy a költészete, mint a pompának? Hát a szemétdombot nem aranyozza meg a hajnali napsugár ? . . . Nem itt az ok, hanem az idegeu müveit-