Eger - hetilap, 1879
1879-04-24 / 17. szám
Will, év-folyam. 17. szám. 1H7Ö. április 24-éo. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „30 Egy hónapra. — 45 Egyes szám . — 12 „ EGER, Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szol csdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. A Felséges uralkodó Pár menyegzői ünnepének 25-ik évfordulójára. Ma huszonöt éve annak, hogj Magyarország apostoli Királya a bajor királyi ház egyik, szent névelődének erényével és bájával fel ékesített virágával, Bécsben, az egész életre szóló legbensőbb frigyre lépett; ma üljük huszonötödik évfordúlóját azon örömnapnak, melyen birodalmunkban a fejedelmi korona és babér a myrtuszszal, hajdan a földi istenek és a vér nélküli küzdelemben győzedelmeske- dők dísze-, és ma is, midőn az ara halántékait fonja körül, a szeretet és háziasság koszorújával egyesült. Öröm- ünnep e nap nekünk, noha nem üljük meg örömünk hangos kitörései között fénynyel és pompával; mert maga az ünneplendő fejedelem akarta így, tekintettel azon gyászra, melybe Szeged és vidékének elpusztulása az egész nemzetet ejtette s melyben ő maga is kényeivel vett részt. E negyedszázad alatt a változatos és nem ritkán váratlan világesemények hosszú sorát éltük át; nem egyszer súlyos megpróbáltatásoknak voltunk kitéve; de az Ég kegye s Fejedelmünk bölcsesége, igazságérzete és a jogara alatt élő népek javát felkaroló szeretete mindannyiszor paizsúl szolgáltak a fölöttünk elzúgó viharok ellen, s habár az utóbbi évek eseményei reményeink- s régi dicsőségünknek az 1867-ik évvel újra felhasadó hajnalát felhőkbe boriták, bizunk Fejedelmünk erényei- és alkotmányos érzületében, hogy támogatva népei hű ragaszkodása és áldozatkészsége által, újólag fel fogja deríteni a borús láthatárt s a megelégedés és dicsőség útjára vezetend bennünket. Uralkodó igazán csak úgy lehetvén boldog, ha népei boldogok. alig kívánhatunk jobbat fenkölt lelkű s népei javáról atyailag gondoskodó Felséges Fejedelmünknek, mint hogy a trónja körül törhetetlen hűség- és szeretettel csoporto- súló népeit a boldogság- és nagyságra vezérelvén, uralkodásának dicsőségét, a népei fölött jó nemtőként őrködő angyali szelídségű Királynénkkal egyetemben, a legboldogabb családi élet karjain, az emberi kor végső határáig zavartalanúl élvezhesse ! Hevesmegye 1879. évi april 31—32-én tartott rendes bizottsági közgyűlése. Beöthy Lajos főispán ö mllsga a nagy számban összegyűlt bizottsági tagok éljenzése között elnöki székét elfoglalván, rövid üdvözlő beszéddel nyitotta meg az ülést, mire megyénk közszere tetten állá alispánja a közgyűlés figyelmét azon örvendetes eseményre hívta fel mely most az egész birodalmat kellemesen foglalkoztatja, t. i. Ő Felségeik a Király és Királyné 25 éves házasságának év ford klójára, s kiemelvén, hogy habár Hevesmegye mindenkor hódolattal és hií ragaszkodással viseltetett koronás Királya iránt, most annál élénkebben van áthatva ezen érzelemtől, mert 300 év tapasztalata áll előtte, mely arról tanúskodik, hogy e hosszú idő alatt nem volt koronás király, ki esküjét hívebben megtartotta, a nemzet örömeiben és fájdalmaiban igazabban osztozott volna mint Felséges Királyunk, s nem volt királynénk, ki jóakaróbb anyja lett volna népeinek mint. Felséges Asszonyunk a királyné, s azért indítványozta, hogy 0 Felségeikhez ez alkalomból a megye nevében hódolati felirat intéztessék. Ez indítvány élénk visszhangra találván a bizottság összes tagjainál, egyhr gúlag elfogadtatott, s a m. kir. miniszterelnök fel kéretni határozhatott, hogy a hód lati feliratot a megye nevében a trón zsámolya előtt letegye. A fölirat szövegét, mely megyei főjegyzőnk Zalár József avatott tollából származik, ime egész terjedelmében közöljük: Császári és apostoli királyi Fölség ! Fölséges Császárné és Királyné! Az 1879-ik évi aprií hó 24-ik napja Magyarországnak is örömünnepe, mely csak azért nem nyilatkozik az érzelmek riadó kitöréseiben, mert ennek mellőzését — egy közelebbi nagy szerencsétlenségre való tekintetből oly megható és hód .fiatra késztö módon — Felséged parancsolta meg. De az igy induló csöndes!) ünneplés leple alatt csak annál bensőbb, annál mélyebb érzelmektől dobog fel a nemzet szive, mert az ország gyászát vele könyek közt megosztó királyi szív öröméből megillető részét kivenni s élveznie minden dobbanásának jólesik. Gazdag volt váltakozó világeseményekben a huszonöt év, mely Fölségedre nézve azon legboldogabb napon vette kezdetét, midőn fényes ö sei ódon várpalotájába vezeté a szellem- és szépségben tündöklő ifjú fejedelmi arát. Nagy és nehéz megpróbáltatásokon esett keresztül ez idő alatt a monarchia. De lélek és szív s a fejedelmi dicsőséget a Dépek megelégedésében kereső magasztos becsvágy, karján a jóság és kees angyalával, milliók örömére, végre is megtalálta azt az utat, mely diadalmenetben vitte Felségedet Magyarország fővárosán át — ama dombra, hol a nemzet lelke várt reá, hogy királyi leikével összeölelkezzék elválhatatlanúl. Szép s nagy remények hajnalával derült fel e nap. S bár az események végszerü fejleménye s valami zsibbasztó légnyomás, melytől fáradttá lesz a lélek s erélye megtörik, nem várt eseményekre vezetett, melyek fölötti aggodalmainkat annál kevésbbé hallgattathatjuk el, mert egyéb sikertelen kísérleteink s visszájára fordult nem egy alkotásunk látása is zavar s el nem csügedni gondot ád : mi mégis bizuuk e nap jóslatában, mely szebb jövendőt ígért a magyar hazának, mert bizunk Fölséged jól ismert alkotmányos érzelmeiben, bizunk azon magasztos lelktiletben, mely 1867. tavaszán fejedelmi dicsőségét, egy nagy elhatározással, a nemzet megelégedéséhez csa- tolá. s mely bizonyára semmit sem óhajt jobban, semmit sem olyan melegen , mint — hogy legyőzve minden akadályt, dicső szándékát teljesülve lássa s népét erőben, lélekben magasnak, s a jólétnek, fénynek legmagasb fokán.
