Eger - hetilap, 1879
1879-01-02 / 1. szám
2 kr. a kiadás pedig 65,994 ft. 39 krban van felvéve, és igy a pótadó utján fedezendő összeg 41,303 ft. 70 krt tesz. Ezen költségvetés úgy általában, mint részletekben elfogadtatván, helyben hagyatott, s az 1871-ik évi 18-ik t. ez. 116-ik §-a értelmében jóváhagyás végett a megyei bizottsághoz felterjesztetni határoztatott. Az egri fő gymnasium kertje kerítésénél elvonuló városi tulajdonból 42 öl és 4 láb □ méternyi terület a most nevezett gymnasium igazgatóságának „téli torna“ helyiségül díjmentesen átengedtetett, azon kikötéssel hogy ezen terület kizárólag ezen czélra használtassák. Kaposy Mihály, mint a törvényszéki helyiség felépítésére vállalkozó azon kérvénye, mely szerint 25,000 téglát kér részére a a város költségén kiadatni, — Kudlik Endre elnöklete alatt, Bé- nisz Lajos városi mérnök, Streimelvöger Rezső és Kudlik Ignácz szakértő építészetből álló küldöttségnek, véleményadás végett, kiadatott. A makiár Il-ik negyedében levő, az uszoda előtt elvonuló s a meleg vízhez vezető út elkészítése megrendeltetett oly feltétellel, ha az ottani házbirtokosok a „köalapot“ saját költségükön elkészíttetik. Sivámpe! József lyceumi gondnok azon kérelme, hogy a ly- ceum épületének két szögletén lévő kőoszlop meghagyassék, — mint a szépészeti szabályok 40-ik § ába ütköző — teljesíthető nem volt. Végül az egri mészárosok-, úgy az apró marhák kivágásával foglalkozókkal a városi tanács előtt létre jött egyezség, mely szerint a mészárosok fogyasztási adó fejében 1879-ik évi január 1 -töl három évre, évenkint 6000 forintot, az apró hús-vágással foglalkozók pedig a most jelzett időre szintén évenként 4400 forintot tartoznak a városnak fizetni , elfogadtatott s végrehajtásával a városi tanács megbizatott. Heti szemle. Az ünnepek csendjét nem zavarta meg valami különös esemény. A külpolitika foly tovább a maga régi medrében, a nélkül hogy ezen az áhitat- és családnak szentelt napokban nagyobb hullámokat vetett volna; új merénylet sem történt, noha réme még mindig kisért, ha egyebütt nem, hát a rendőrség fejében, s igy a koronás fők és politikusok kis pihenőt engedhettek magoknak, még az öreg Vilmos császár is — drákói törvényeinek védelme alatt. Mi magyarok is jobban szétnézhettünk itthon; de bizony a mit láttunk, nem képes megörvendeztetni a mi szivünket. Az a lefolyt év nagyon mostoha volt hozzánk és leszállt utolsó napja sem kecsegtethet jobb jövendővel; mert annyiféle a bajunk, annyi sok kell Magyarországnak a boldogsághoz, hogy azt egy év meg nem hozhatja. Azért nem nagyon hiszszük, hogy a mi minisztereinknek, ha az ország sorsát igazán szivökön viselik, az ünnepek alatt nyugodt napjaik lettek volna, legkevésbbé pedig pénzügyminiszterünknek; mert a 78-iki év is csak úgy végződött, mint — fájdalom — i addig még a legtöbb alkotmányos aeránkban, s igy megint egy | kis pénzügyi operatióra lesz szükség, ez pedig a mi viszonyaink közt nem csekély feladat . . . No, de vigasztaljuk magunkat, ha ugyan vigasztalás, hogy egyik másik szomszédunk- s szövetséges társunknak sem folyik jobban dolga, vagy tán még úgy sem, mint nekünk. Az orosz belzavarok, melyek eshetöleg a szentpétervári kormány külügyi politikájára is befolyással lesznek, mindinkább komolyabb alakban jelentkeznek s már a császári családban is meghasonlást. idéztek elő. Mint Szentpétervárról Írják, a czár megvan győződve, hogy a tanulók tüntetéseit a trónörkös provocálta s a fenyegető zavarokkal szemben a czár le akar lepni a trónról. Egyelőre azonban a hatóságok a legszigorúbb intézkedéseket alkalmazzák a zavargások elfojtására; de nem nagy eredménynyel. Hogy e mozgalom nem pusztán az ifjúság forrongása, hanem az egész orosz társadalomé, arról számos jel tanúskodik s azért az orosz kormány az absolut önkény fegyvereivel sikertelen barezot viv ellene. Törökországból is csak kedvezőtlen hirek érkeznek. A török kormány mindjárt megalakulásakor Ígért ugyan programot ; de e helyett Kheireddin basa egy nyilatkozatot bocsájtott világgá, mely a jó szándék, s biztatásoknál egyebet nem foglal mágában. Úgy látszik, a porta a gyökeres reformokból még mindég irtózik s a személyes versengés, mely ez ország szerencsétlenségének legfőbb oka. folyik tovább. Ez alatt Konstantinnápolyban az izgatottság mindinkább növekszik s már a lakosság minden rétegére kiterjed. A megrémült kermány éjenként számos egyént fogat el, a magasabb körökből fs, s az erőszakos lépéseitől való félelem oly nagy, hogy tekintélyes katonai s polgári méltóságok részint idegen hajókra, részint a követségek palotáiba menekülnek. Ezen állapotot mindenki türhetlennek tartja, s mondják hogy a felizgatott tömeg csak jeladásra vár. hogy fellázadjon. A politikai bonyodalmakat nem kevéssé növelik a pénzügyi zavarok. A nyomor a lakosság minden rétegében ijesztő módon növekszik, még a hivatalnokok is, kiket értéktelen papírpénzzel fizetnek, éhséggel küzdenek. Természetes, hogy e belzavarok a függő politikai kérdésekre a legkedvezőtlenebb befolyást gyakorolják. Az orosz-török békeszerződés ma is függőben van s igy az orosz sereg január 2-ára kitűzött, hazavonulásából sem lesz semmi; sőt ellenkezőleg az orosz kormány a Törökországban mindenféle lábrakapott zavarokat arra használja fel, hogy a portától újabb engedményeket csikarjon ki s arra birja, hogy Bnlgária és Kelet-Rumélia egyesítésébe beleegyezzék, s ezen esetben Oroszország kész lenne a san- stefanói szerződésben megállapított hadi kárpótlásról is lemondani Csakhogy ehhez majd a hatalmasságok is hozzá szólanak. A No- vibazárra vontkozó egyezség megkötéséről szóló hirek sem valósultak meg, noha ezt Andrássy az osztrák delegáczió előtt közel kilátásba helyezte. Annyi azonban bizonyos, hogy boszniai csapataink egy része a novibazári szandsák okkupátiójára készül. N érne tör szágó t igen élénken foglalkoztatja Bismark hg. kereskedelmi politikája, melyet a szövetség-tanácshoz intézett levelében kifejtett s mely nemcsak Németországban, de a külföldön is a legnagyobb megütközést keltelte; mert Bismarck úr programmja nem egyéb mint a végletekig hajtott reakezió a vámpolitika terén. A szövetségtanács — mint Berlinből Írják — egészen megzavaru- dott, mikor a levél felolvastatott, többen hevesen fel is szólaltak ellene; mert azon elv, hogy a bevitt nyers anyagok és élelmi czik- kek is vám alá vettessenek, az alsóbb néposztályokat fogná a legsúlyosabban terhelni. E famózus programm a porosz pénzügyek helyzetében leli magyarázatát. A múlt évben Berlinben is beütött a „Krach“ 74 millió mark „deficit“ alakjában, s minthogy Bismarck úr előrelátja, hogy takarékossággal a bajon segíteni nem lehetend, nem nagyon töpreukedík s a pénzt onnan veszi a hol éppen kaphatja. Olaszország tudvalevőleg nagyon zokon vette, hogy a berliai congressus kifelejtette az osztályból s azért haragját kivált monarchiánk irányában ugyancsak mutatta s a dolog talán komolyabb fordulatot is vett volna, ha véletlenül a nápolyi merénylet s a socialistikus zavargások az olasz kormányt arra nem intik, hogy jó lesz előbb otthon rendet csinálni. Nem lehet mondani, hogy a rend Olaszországban helyre állott volna, a kormány mindamellett kalandos terveken töri a fejét, s ha könnyen menne a dolog, Albánia anuexiója nem igen zavarná meg az olasz diplomaták étvágyát. Depretis úr hivatalos közlönye ugyan határozottan kijelenti, hogy Olaszország nem gondol semmiféle annexióra s visszautasítja az ennek érdekében megindított izgatások vádját; csakhogy bajos e dementinek hinni; mert hitelesség dolgában az olasz kormány sem sokkal áll hátrább az orosznál. TÁECZ Újév reggelén. — Elmélkedés. — A Szilveszter-éj utolsó órája kong, az ó év, melynek uralkodása valóban súlyos volt, s úgy nemzetek, mint egyesek szivében kitö- rölhetlen, fájdalmas nyomokat hagyott hátra — búcsúzik, lejárván hatalma, átadja jogarát, melynek érintése oly világot-renditö eseményeket hozott elő — titokteljes, átláthatlan ieieppel eltakart, kifürkészhetlen utódjának. Az 1879-ik év hajnala felderül, mennyi szem tekint kandián az égre, mintegy onnét igyekezve kitalálni, hogy derűs vagy borús leend-e a beköszöntött újév. Sokan hisznek e csalékony prognosticonban, s ha napfény világítja meg a zord télies vidéket, derült kedélylyei feledve az ó- év- ütötte sebeket, üd- vözlik az uj év uralkodó trónra léptét, hódolván azon franczia közmondásnak hogy: „le roi est mórt, vive le roi“ (meghalt a király, éljen a király.) Az emberi természetben fekszik, hogy még leheletünkig nem szűnünk meg reményleni, s hogy az újtól mindig többet várunk, könnyebbült s illusiókkal telt kebellel nézünk az újonnan érkezett elé, fiatal mosolygó arczárói igyekezve leolvasni vájjon mit rejt nyájas külseje alatt; de az új fejedelem, a tettetés és alakoskodás nagymestere, s nincs halandó, ki szándékát kitalálni képes volna. Az új uralkodó megérkeztét mindenütt öröm, vígság, mulatság zaja fogadja, még a különben oly csöndes útezáu is visz sza hangzanak a mulatók zsibajától, mit a máskor oly éber rend-
