Eger - hetilap, 1879
1879-01-02 / 1. szám
ör is hallatlanná tesz. mert hiszen még nem hozatott törvény honatyáink által az ellen, hogy ki-ki szabad tetszése szer űt ne temethesse el az ó év keserveit, s ne fejezhesse ki örömét az új megérkeztén. De nincs fény árny nélkül, s fájdalom a vigság zaja közé nem egy sóhaj s panasz-hang vegyül, s a vidám hahota közt nem egy keserves jajj haugzik föl. Az újév reggelén megtelnek a templomok a hivök. hálaadók s könyörgök seregeivel, az emberek sietnek egymásnak a szokásos „boldog újévet“ elmondani remélve, hogy e kiváuatuk beteljesül. Az új év küszöbén, n reménynek e hajnalán, fájdalom, hány szem hullat égő, kínos könnyeket; mert hiszen vannak sebek, melyek örökké vérzenek, s oly megtört lelkek, melyek még a remény legkissebb szálát is elvesztették, s oly kétségbeesett szivek, melyek már a jövőben sem bíznak. Fényűzéssel bútorozott s a legkövetelöbb igényeket is kielégitö kényelemmel ellátott palota lakályos termében, egy öreg férfin járté s föl, időnként magas ablakán az utczán nyüzsgő s siető emberekre tekintve le. Nemes arezára mély barázdákat vont a sors kér- leihetlen keze, megörökítve azon a vihar nyomát, mely kíméletlenül dúlt keresztül keble viránya felett. Oh az elmúlt év örök sebet ejtett atyai szivén elrabolta tőle egyetlen örömét, boldogságát, fiát, kiu egész leikével csuggött. kiben megífjodni látta önmagát. Búsan, részvétlenül néz ki ez új év első reggelén ablakán, rá nézve mindegy, napfényes-e, vagy borús az első nap kezdete, nincs többé mitől remegnie,, nincs többé mit várnia, a lezajlott év elragadá mindenét, a most kezdőtől nincs mit kérnie. — Fiatal hitves, gyöngéd | anyai szeretettel karolva pihegö keblére kisdedét, áll csinos ízléssel rendezett meleg szobácskájának ablakán, gondolatai világába elmerülve halvány szép arczán forró könyei folynak alá, lelke messze, messze tévelyeg az újév reggelén, fölkeresi, körül röpkedi szive bálványát, j szeretett gyermeke atyját, ki boufiaink nemes vérével áztatott Bosznia távol földén nyomorog, s eped ez új év kezdetén — melyen rendesen mindenki siet övéihez — családjáért s kíván lelkileg „boldog újévet" szeretteinek. — Szegény beteges özvegy asz- ( szony kesereg, didergő éhező gyermekeitől körülvéve rozzant vis- | kóban ez új év hajnalán, „Kedves mamám, hová lett szép házunk bútorunk s kedves babám ?“ kérdi a legkissebb gyermek, siró hangon, anyja karjaiba borulva. „Elvitte az árvíz, gyermekem, rebegi a szegény anya zokogásba törve ki.“ — A szomorú tapasztalás azt oizonyitja, hogy a sok vidám, mulató hang közzé, sokkal több panasz s sóbaj vegyül ez új év reggelén. A mostoha sors akarata, hogy e világon több ború mint derii legyen, ki daczolhat vashatalmával ? Én őszinte szívből azt óhajtom, hogy e lelkes város kedves lakosainak ez újév reggele tartós, derűt boldogságot és megelégedést adjon, s törölje ki mindeniknek szivéből az elmúlt év által okozott szomorú emlékeket ! Dominkovich Mária. Isten ítélete. Egy nyári sötét éjjelen történt az eset 1876-ban. jun. 28-án. Juhász József, tiszaeőrvényi földmives ifjú, bebéklyózott lovait legeiíeté azon időben községe határában. Ö maga eis/.enderedett a füves talajon, de lovai átlegeltek a szomszédos inczernába, mely már Puszta-Domaházán fekszik özv. Fekete Józsefné urnö birtokán. A kerülő észreveszi a tílalomtörést. Deák György a neve. ! Felkeresi a lovászt. Megtalálja s fektében fején üti . . . Még azon éjjel felkeresi saját nejét, sirva jetenti neki, hogy embert ölt. Fut- tában kora hajnalban megjelenik Tiszaeörvényen is, s áldozata szülőit értesitteti, hogy menjenek fiókért, mert künn a határban halva fekszik általa a tilalomtörésért agyonütve. Följelentette magát a törvényhatóságnak is. Az ügy oda dőlt, hogy a törvényszék által felmen-etett, mint ki önvédelem közben lett gyilkossá. Az idei (1878.) nyáron Deák György már nem mint kerülő, ; de mint dohányos kertész ugyanazon birtokon, éjjelenkint sokszor eltávozott fiatal és kisded családja köréből. Lest vetettek neki, hogy hová jár? Észrevették hogy oda, hol áldozata elesett. Letérdelve j imádkozott ott és sirt. Lelkiismeretének keresett ekkép vigasztalást; de nem talált. Elme világa mindinkább sötétedni kezdett. Az őszön már egyik dohányos társát vette Űzőbe vasvillával, ki alig birt tőle valamely szalmakazal tetejére menekülni. Rettegésbe hozta családját és a tanyai népet. Elfogatott s erősen meg- kötöztetett. A kender-kötéllel azonban könnyen elbánt. Elrágta s felszabadította magát. Kivetkőzött minden ruháiból, egy darabot azonban mégis nyakába vetve s némi takarólepel gyanánt tartva maga előtt, futott T.-Eörvényre, megrémitve a nőket és gyermekeket. Ott kissé megállapodott ama ház előtt is, hokáldozátának szülői, testvérei laknak. De csakhamar futott tovább T.-Füredre a templomba. A lelkész épen elvégezte a reggeli isteni szolgálatot. Útba vala kifelé a szentélyből, midőn meglátja Deákot. Megy egyenesen eléje s mondja neki: Fiam már későn jöttél a misére. Holnap jöjj el korábban, most már menjünk ki a templomból. — Jól van feleié. Én vagyok, tévé hozzá azonnal, az a gonosz Deák György, ki a Juhász Márton fiát meggyilkolta. — Tudom, fiam; de látom, te beteg vagy, másképen ueru jöttél volna igy e módon. Takard be magadat jobban. Neked Egerbe kell menned, hogy meggyógyulj. — Oda? — Igen. — De merre? — Ária ni . . . Azzal ment tovább De a város őrei csakhamar ártalmatlanná tevék, hezárták. Ezóta meglán czolva őriztetik a domaházi dohányos telepen (Tiszaszöllöshöz tartozik közigazgatásilag); mert valóban dühös elmebeteggé lett. Tisztább perczeíben vallomásokat is tett övéi előtt önmagáról. Azt báuja keservesen, hogy áldozatához vissza ment; mert nem halt meg rögtön, de megfojtotta, pedig Istenre kérte, hogy vezesse haza, mert nem bir saját erejéből haza. menni. Olykor nejét is kérte, hogy jól lánczolják meg, nehogy kárt tehessen valakinek. De tiszta perezei csak pillanatnyiak. Tiszaigari születésű az ember, Eörvényröl házasodott, hol már házat is szerzett. Uj év mán eörvényí lakos lesz, de dühében az oktalan állatot is megrágja, ha hozzá juthat. Az ottani elöljáróság az országos tébolydába akarná juttatni, ha lehetséges.*) Az áldozat, Juhász József, a fenebb jelzett évben, jun. 30-án temettetett el. Készülőben volt épen, hogy megházasodjék. Egy molnár árva leánya lett volna a jegyese, ámbár szülői azt akarták, hogy földmives-leányt vegyen nöiil. Arája, midőn vőlegénye a ravatalon feküdt, ráborult, s a jelenlevőket is elérzékenyitve könyekbe vegyült csókokkal árasztotta el. Temetéskor a koporsó előtt a nász- koszorút is fájdalmas zokogással ö vitte. T. K. Hirfüzér. * (Érsek úr ö excja) decz. 29-én vagyis a múlt, vasárnapon városunkból néhány napra Budapestre távozott. *A karácsom szent ünnepek alkalmából a szokottnál nagyobb közönség látogatta templomainkat. Az „éjféli" misén székes föegyházunk majdnem egészen megtelt hivökkel. — Karácson napján az ünnepélyes misét Érsektiuk ö excja végezte fényes egyházi segédlet mellett. — Öröm sugárzott a hivök arczárói, midőn a hözamosabb ideig gyengélkedő kegyes Főpásztort ismét láthatták. Habár felüdülése — íehet mondani — teljes, azért a kímélés még mindig helyén van, s ennek lehet tulajdonítani, bőgj" ö excjának ez alkalommal tartatni szokott remek egyházi szónoklatát most nem hallhattak. Szivünkből kívánjuk, hogy az ég óvja meg kegyes Föpásztorunkat minden bajtól!-f- Tárkányi Béla, apát-kanonok úr ö nagysága ismételten szép jelét adá míipártolásának és egyúttal kegyeletének. — Mint értesülünk a miskolczi „Mindenszentek*- temploma részére, melyben ö nagysága megkereszteltettett. négy szép oltárképet rendelt meg kedvelt festőjénél, Kovács Miska hazánkfiánál, egy Immaculatá-t, egy szt Józsefet, egy szt Istvánt és egv szt Lászlót. Az első nagy kép köze! van a befejezéshez.-|- Gyász hír. Az egri ügyvédi karnak egyik veterán tagja, Galambos Éiilöp, nyugalmazott papnöveldéi ügyvéd, műit évi de czember hó 24-én hosszas szenvedés után jobb életre szenderiilt. A boldoguitat a szeretett nő, gyermekek, vök és nagyszámú rokonok kisérték ki az örök nyugalom helyére. Béke hamvaira !-f- Tombola. A helyben állomásozó ezredek tiszti kara Syl- vester estéjén 8 órakor az új easinó termeiben tombolával egybekötött zártkörű mulatságot rendezett, mely igen kedélyesen folyt le s reggeli 5 óráig tartott.-j- Elgázold$. A múlt napokban a felnémeti országúton a zú- gónál egy sebesen vágtató kocsis eigázoltatott egy arra menő asz- szonyt. A szerencsétlennek lábát zúzta szét a kerék. Palóczaink biz' azt már úgy szokták, hogy — miután a fuvarbér egy részét *) Hallatszott, hogy a hevesi járási orvos minap ez ügyben ott járt volna.
